BESSENYEI FERENC
kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja,
a Nemzet Színésze és több más kitüntetés birtokosának
autentikus honlapja

1919. FEBRUÁR 10. – 2019. FEBRUÁR 10.
BESSENYEI FERENC
SZÜLETÉSÉNEK
100. ÉVFORDULÓJA


MEGEMLÉKEZÉSEK
és az ezekről
SZÓLÓ BESZÁMOLÓK



HIVATALOS PROGRAMOK


2019. FEBRUÁR 10. VASÁRNAP

BUDAPEST
Időpont: 10:30; Helyszín: V. ker. Kálmán Imre utca 10.
A Nemzeti Színház és V. kerület Belváros – Lipótváros Önkormányzata emléktáblát helyez el a budapesti Kálmán Imre utca 10. számú ház falán. Bessenyei Ferenc ennek a háznak az első emeletén lakott 1952 és 1965 között.
     BESZÁMOLÓ  AZ  AVATÁSRÓL


Időpont: 16:00; Helyszín: XII. ker. Bajor Gizi Színészmúzeum
Bessenyei Ferenc és Komlós Juci 100 – Beszélgetés és vetítés
Komlós Juci és Bessenyei Ferenc egyazon napon, 1919. február 10-én születtek. De nem csak születésnapjuk közös időpontja köti össze a két legendás színészt. 1937-ben együtt lettek a szegedi színház tagjai, majd később szintén együtt kerültek a Miskolci Nemzeti Színházba. Mindkettőjüket a Nemzet Színészei tagjai közé is beválasztották. A Nemzeti Színház mögött, a Rákóczi híd tűzfalánál is egymás mellett kaptak helyet a Nemzet Színészei portréi között. Vetítéssel egybekötött beszélgetéssel emlékezünk rájuk századik születésnapjuk alkalmából.
Vendégek:
Földessy Margit színművész, Komlós Juci lánya és Gervai András író, újságíró.
A beszélgetést Szebényi Ági vezette
Információ: https://pim.hu/hu/esemenyek/bessenyei-ferenc-es-komlos-juci-100


HÓDMEZŐVÁSÁRHELY
Időpont: 15:30; Helyszín: Fűzfa utca 6.
Emléktábla elhelyezés Bessenyei Ferenc szülőházának falán a Fűzfa utca 6. alatt
     BESZÁMOLÓ  AZ  EMLÉKTÁBLA ELHELYEZÉSÉRŐL


Időpont: 17:00; Helyszín: Bessenyei Ferenc Művelődési Központ
A 2019. évi Bessenyei Ferenc Művészeti Díj átadása a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban (idei díjazottak: egyéni, megosztva: Huszti Péter és Piros Ildikó; csoportos: hódmezővásárhelyi Bessenyei Színkör). – A díjátadást gála követi a Bessenyei-centenárium jegyében az elmúlt 10 év díjazottainak a fellépésével.
     BESZÁMOLÓ  A  DÍJ-ÁTADÁSRÓL és
     AZ ÜNNEPI GÁLÁRÓL



2019. FEBRUÁR 15. PÉNTEK

BUDAPEST
Időpont: 16:30; Helyszín: Nemzeti Színház szoborpark
Megemlékezés Bessenyei Ferenc szobránál. A színház kertjében virágokat és mécseseket helyezünk el Párkányi Raab Péter Bessenyei Ferencet a Bánk bán szerepében megörökítő szobránál.
Információ: https://nemzetiszinhaz.hu/hirek/2019/01/bessenyei-100
Az eseménnyel kapcsolatban lásd: Bessenyei Ferenc szobra
     BESZÁMOLÓ  A  MEGEMLÉKEZÉSRŐL

Időpont: 17:00; Helyszín: Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc emlékest
Emlékezzünk együtt a színész óriásra 100. születésnapja alkalmából a pályatársakkal, történetek, film részletek, novellák, néhány könnycsepp és sok mosoly segítségével.
Információ: https://nemzetiszinhaz.hu/hirek/2019/01/bessenyei-100
Az eseménnyel kapcsolatban lásd a honlap cikkét Bessenyei Ferenc 85. születésnapjáról: 170 évesek – Nemzeti Színház: 2004.
     BESZÁMOLÓ  A  GÁLÁRÓL

Helyszín: Nemzeti Színház 3. emelete
Bessenyei Ferenc kiállítás, ami február 15-től március 30-ig látható a színház harmadik emeletén
     BESZÁMOLÓ  A  KIÁLLÍTÁSRÓL



2019. JÚNIUS 15. SZOMBAT

BUDAPEST
Időpont: 16:00; Helyszín: XII. ker. Bajor Gizi Színészmúzeum
Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékkiállítás megnyitója 100. születésnapjuk alkalmából
     MEGHÍVÓ A KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓJÁRA
     BESZÁMOLÓ  A  MEGNYITÓRÓL



2019. SZEPTEMBER

MISKOLC
Időpont: 2019. szeptember 13. péntek 15 óra
– Helyszín: Miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeum, Miskolc, Déryné u. 3.

Bessenyei Ferenc és a Miskolci Nemzeti Színház
Bessenyei Ferencnek Miskolcon eltöltött három évadáról készült kiállítás megnyítója
Az eseménnyel kapcsolatban lásd a honlap következő oldalait:
      Élete 1940-1950
      Miskolc 1942-44
      Miskolc 1946-47
     MEGHÍVÓ A KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓJÁRA


MISKOLC
Időpont: 2019. szeptember 15. vasárnap 16 óra
Helyszín: Művészetek Háza, Béke terem
Kerekasztal beszélgetés az Egy magyar nábob film vetítése előtt
a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál CineClassics programjának keretében



PILISBOROSJENŐ
Időpont: 2019. szeptember 21. szombat 16:00
Helyszín: az úgynevezett „Bessenyei ház” előtt
Emléktábla elhelyezés a Dózsa György út 55. – ma Fő út 91. – számú ház falán.

Ebben a régi sváb parasztházban volt az a lovarda, melyben Bessenyei Ferenc az 1980-as évtől kezdődően több mint egy évtizedig minden szabadidejét töltötte, s amelyben – a ház felújítása után – 1987-től 1991 decemberéig lakott.
     Lásd a honlap Pilisborosjenőn eltöltött évekről szóló oldalait
     MEGHÍVÓ AZ EMLÉKTÁBLA AVATÁSÁRA


PILISBOROSJENŐ
Időpont: 2019. szeptember 21. szombat 19:00
Helyszín: Jenői Szalon
Emlékezés Bessenyei Ferenc Pilisborosjenőn eltöltött éveire
     Lásd a honlap Pilisborosjenőn eltöltött évek oldalát



EGYÉB MEGEMLÉKEZÉSEK


2019. FEBRUÁR 2. SZOMBAT

KLUBDÉLELŐTT
Időpont: 9:30
Kun Zsuzsa beszélgetése B. Élthes Eszterrel


2019. MÁRCIUS 6. SZERDA

HÓDMEZŐVÁSÁRHELY
Időpont: 17:00
– Helyszín: Németh László Városi Könyvtár

Bessenyei Ferenc 100 – Beszélgetés, emlékezés
Vendég: B. Élthes Eszter


2019. MÁRCIUS 11.

MAGYAR POSTA
A mai napon jelentette meg a Posta azokat a bélyegeket, melyekről a honlap már korábban hírt adott.
      Bessenyei-bélyeg
      boríték


2019. MÁRCIUS 14. CSÜTÖRTÖK

BUAPEST
Időpont: 16:00
– Helyszín: Bajor Gizi Színészmúzeum

Bessenyei Ferenc 100 – Beszélgetés és vetítés
Vendég: B. Élthes Eszter


2019. ÁPRILIS 1-3.

DANKÓ RÁDIÓ
Időpont: naponta 9:00, és 18:00
Nagy Ibolya énekesnő, színésznő összeállítása a száz évvel ezelőtt született három színművész, Bessenyei Ferenc, Komlós Juci és Gábor Miklós emlékére. A nagyon színvonalasan összeállított műsor a hét első három napján Bessenyei Ferencről szólt, bejátszásokkal és beszélgetésekkel B. Élthes Eszterrel.
Hétfői adás
Keddi adás
Szerdai adás (ez a záró adás egy 1977-ben készült riporttal fejeződik be, melyből további részletek ITT hallhatók.)


A honlap centenáriumi megemlékezésének bevezetőjeként álljon itt Bessenyei Ferenc egyik kedvenc Ady verse – A szerelem eposzából című –, amit nagyon sokszor szavalt, minden előadóestjén, és más alkalmakkor is, és amit 1989. február 6-án az Erkel Színházban 70. születésnapja alkalmából megrendezett nagyszabású gálán is elmondott. Az itt látható-hallható felvétel ekkor készült. A honlapon ITT olvasható beszámoló erről a gáláról.

És felteszek még három olyan felvételt is, melyek már régóta készen állnak a közlésre:
   Arany János: Emléknapra
   Zorba: Bubolina
   Zorba: Buzuki


BESZÁMOLÓK
A HIVATALOS PROGRAMOKRÓL


1.  BUDAPEST, 2019. FEBRUÁR 10. VASÁRNAP 10:30
Emléktábla elhelyezés Bessenyei Ferenc egykori lakóházának falán
A hivatalos megemlékezések sora Feri születésnapján reggel fél 11-kor kezdődött az V. kerületi Kálmán Imre utca 10. számú ház előtt. Feri itt lakott 1952 és 1965 között (először Váradi Hédivel, majd Lugossy Zsuzsával – lásd ezzel kapcsolatban a honlap következő cikkeit:
Bessenyei Ferenc élete – 1950-1963;   és   Bessenyei Ferenc élete képekben – 1950-1963.


A rendkívül szép emléktábla Madarassy István szobrászművész alkotása (az itt látható fotón jobb szélen látható).

A választás Feri több budapesti otthona közül azért esett erre az egyszobás, leválasztott, még egy embernek is szűk, szerény lakásra, illetve erre a házra, melynek első emeletén ez az utcára néző szoba-konyhás (közvetlenül a trolivezeték mellett) lakás fekszik, mert egyrészt Feri nagyon szeretett itt lakni, másrészt pályája szempontjából ezek voltak a legfontosabb, egész életét leginkább befolyásoló, legtermékenyebb évei.

Az avatón megjelent és beszédet mondott Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, Fekete Péter kulturális államtitkár és Wohlmuth István, a kerület kulturális tanácsnoka. A megemlékezésre a Madách Színházból (ahol Feri a Nemzeti Színház mellett a legtöbb évadot töltötte) Tóth Enikő és Dózsa László jött el. Jelen volt Zalán János, a Pesti Magyar Színház igazgatója, két Bessenyei Ferenc Művészeti díjas színész, Kovács István és Mihályi Győző. A színészek közül eljött még Rubold Ödön, Botár Endre (akikkel Feri több darabban is játszott a Nemzetiben) és Vida Péter.

„Egy igazi nagyformátumú színészre emlékezünk, egy igazi óriásra” – kezdte köszöntő beszédét Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója. „Bessenyei Ferenc egész életében meghatározó szereplője volt a magyar kulturális életnek. Azt a korszakot képviselte, amikor valóban a teljesítmény hozta a hírnevet, amikor igazi hősök mozogtak a színpadon, nagy érzelmek, nagy lendületek, nagy indulatok. Halála után olyan korszak következett, amely inkább a kicsiről beszél, a hős lendület helyett az egyéni szorongás, az apró emberi mivoltunk került fókuszba. Én hiszek a nagy színészben, amilyen Bessenyei Ferenc is volt.”
     Az igazgató azt is elmondta, hogy a színház a színművészre emlékező táblát a Pesti Magyar Színházzal közösen állította, a MASZK Országos Színészegyesülettel közösen pedig az elkövetkező évben további több mint 10 táblát avatnak (az eddig elhunyt Nemzet Színészeinek a lakhelyén) . Hangsúlyozta: fontos, hogy a szakma képviselői példát mutassanak, és emlékezzenek a magyar színjátszás legfontosabb alakjaira.

Ezután a kulturális államtitkár, Fekete Péter mondta el gondosan előkészített beszédét. Ebben emlékeztetett Cenner Mihály színháztörténész híres kijelentésére: „A huszadik század második felének magyar színjátszását Bessenyei Ferenc művészi munkája fémjelzi”. Majd nagyon kedves részleteket olvasott fel a honlap azon oldaláról, mely Ferinek e házban töltött éveit mutatja be. Idézte Major Tamás kérvényét, és mesélt György uramról, a szabóról, aki Feri szomszédja volt (György uram, azaz György Géza sajnos már nem élhette meg ezt a szép napot).
     „Mától aki elmegy e ház előtt, és rápillant a Madarassy István képzőművész tervezte és alkotta emléktáblára, egy pillanatra kihallhatja a falak mögül az épület egykori lakójának szívdobbanásait, hiszen Bessenyei Ferencnek a tehetségénél, Isten adta alkatánál, időn is átzengő emlékezetes hangjánál csak a szíve volt nagyobb” – mondta az államtitkár.

Wohlmuth István (aki korábban színészkedett), a kerület kulturális tanácsnoka kiemelte: Bessenyei nagy művész, hiteles és igaz magyar ember volt. Nekünk az a dolgunk, hogy a hozzá hasonló emberek emlékét megőrizzük, és továbbadjuk a következő generációknak. Beszámolt egy személyes élményéről is, amikor Ferit Renault 16-os kocsijával látta e ház elöl elszáguldani.

(A piros nyílak a lakás egyetlen szobájának ablakaira, illetve az emléktáblára mutatnak)

VIDEÓ AZ AVATÁSRÓL

Az eseménnyel kapcsolatban lásd még a honlap korábbi írásait:
      Bessenyei Ferenc élete – 1950-1963
      Bessenyei Ferenc élete képekben – 1950-1963




2.  HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, 2019. FEBRUÁR 10. VASÁRNAP 15:30
Emléktábla elhelyezés Bessenyei Ferenc szülőházának falán a Fűzfa utca 6. alatt
A város önkormányzata – hosszú-hosszú várakozás után – idén, születésének 100. évfordulóján végre emléktáblát helyezett el Bessenyei Ferencnek a Tabánban, a Fűzfa utca 6. alatt még ma is álló szülőházának falán. Feri 2004. március 15-én – azon a napon, amikor átadták neki a díszpolgári címet – járt itt, megnézte azt a szobát, melyben született.

Dr. Márki-Zay Péter polgármester avatóbeszédét így kezdte: „Száz évvel azután, hogy világra jött, itt állunk annál a háznál, ahol megszületett, bár ő – interjúiban – "születését" akkorra tette, amikor először belépett a színházba.” A polgármester úr beszédét e gondolatokkal folytatta: Bessenyei Ferenc a "csakazértis" mentalitást vitte magával Vásárhelyről, és azt vallotta: sohasem szabad megelégedni a sikernél kevesebbel. Ezt a tanácsot bátran megfogadhatjuk a város legismertebb emberétől – tette hozzá.

Ezután Bessenyei Ferenc özvegye, B. Élthes Eszter mondta el üdvözlő beszédét: Megható, hogy még mindig áll a szülőháza. Tizenöt esztendővel ezelőtt nemcsak a Nemzet Színészét, de a nemzeti színjátszást is eltemettük vele – jelentette ki.

Az emléktáblát a polgármester és az özvegy együtt leplezte le.

Végezetül Széni András, a Bethlen Gábor Református Gimnázium diákja elszavalta Petőfi Sándor Alföld című versét.

Ezen eseménnyel kapcsolatban lásd még a honlap következő cikkeit:
      Bessenyei Ferenc élete – Gyermekkor
      Bessenyei Ferenc élete képekben – Gyerekkor
      Művészpályám



3. és 4.  HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, 2019. FEBRUÁR 10. VASÁRNAP 17:00

A 2019. ÉVI
BESSENYEI FERENC MŰVÉSZETI DÍJ
ÜNNEPÉLYES ÁTADÁSA

A mai neves évfordulóra való tekintettel a 2019. évi Bessenyei Művészeti díj átadására nem január 22-én, hanem a színész születésének napján, február 10-én került sor. Egyéni kategóriában idén a díjat megosztva Piros Ildikó és Huszti Péter színművészek, csoportos kategóriában pedig a hódmezővásárhelyi Bessenyei Színkör és Gyermekszínkör kapta. Az elismerést Dr. Márki-Zay Péter polgármester és B. Élthes Eszter adta át a kitüntetetteknek. Márki-Zay Péter beszédében szintén azt emelte ki, hogy Bessenyei Ferenc olyan színész volt, aki hatni akart az emberekre, formálni akarta a társadalmat.

Élthes Eszter – idézve férje 1989-ben, az Erkel Színházban megtartott születésnapi gáláján elhangzott szavait –, arra kérte a jelenlevőket, a friss díjazottakat, a korábbi kitüntetetteket és a közönség tagjait, hogy ők is tekintsék ezt az estét a magyar színészet, a magyar színház ünnepének. „Úgy ünnepeljünk ma, hogy a magyar színházművészet és Feri iránti szeretetünk, és rá való emlékezésünk újabb emlékekkel gazdagodhasson” – fejezte be beszédét.

Huszti Péter és Piros Ildikó köszönő beszédükben elmondták, hogy soha nem gondoltak arra, hogy valaha ilyen elismerésben részesülnek, és valószínűleg néhai személyes jóbarátjuk, a színészóriás sem tudná elképzelni, hogy ilyen módon emlékeznek meg rá. A hiánya pedig a mai napig érezhető a színészetben – tették hozzá. Először Huszti Péter mesélt barátságukról, majd Piros Ildi mondta el beszédét, melyet az 1989-ben megjelent Bessenyei című könyv utolsó fejezetének megható felolvasásával fejezett be.

Benkő Brigitta drámapedagógus, a Bessenyei Színkör vezetője kiemelte, hogy ugyan ő vette át a díjat, de nem egyedül érte azt el. 51 ember mondhatja el magáról, hogy tagja, vagy tagja volt a társulatnak. A céljuk mindig ugyanaz: megfeleljenek az önmaguknak felállított mércének. Benkő Brigitta e szavakkal zárta köszönő beszédét.

Az átadásról készült felvételek:
      Márki-Zay Péter polgármester beszéde
      B. Élthes Eszter beszéde
      Huszti Péter beszéde
      Piros Ildikó beszéde
      Benkő Brigitta beszéde

Az eseménnyel kapcsolatban lásd még a honlap régebbi cikkeit:
      Művészeti díjat neveztek el Bessenyei Ferencről
      Bessenyei Ferenc emlékest
      Átadták a Bessenyei Ferenc Művelődési Központot

Az idei jeles évfordulón a www.delmagyar.hu/hodmezovasarhely_hirek/ hírportál Gajdó Tamás színháztörténész szavaival emlékezett meg Bessenyei Ferencről, melyet érdemes idézni:
„Bessenyei Ferenc azt a színésztípust testesítette meg, akire a romantika óta vágyott a közönség, és akit ráadásul még a színházi vezetés és a hatalom is kedvelt. Erős, klasszikus férfialak volt, kiváló orgánummal, aki ráadásul magáénak érezte a társadalom problémáit. Ha kiállt a színpadra, bárkit meg tudott győzni, ugyanakkor nem alkudott meg, sem mással, sem önmagával – mutat rá a szakember, utalva a színész tartására, amelyet élete végén sem veszített el. Nem véletlenül lett a Nemzeti Színház vezető színésze. Tökéletesen illett rá a kor színészideáljának képe, ráadásul a klasszikus alakításai mellett a kortárs darabokban is kiemelkedőt alkotott, de könnyedebbnek tartott szerepekkel is meg tudta nyerni a közönséget. A maga részéről minden szerepet komolyan vett, és nemcsak azzal törődött, hogy igényesen formálja meg a karaktereket, hanem azzal is, hogy a közönség szeresse. Még abból a háború előtti színházi kultúrából érkezett, amelyben ez utóbbi lényeges volt: akkor egészen más volt a színészkultusz, mint ma. Együtt járt vele a politikai és társadalmi szerepvállalás, s ez egyáltalán nem állt távol Bessenyei Ferenctől.
     Pályafutása jól példázza, hogy akadt olyan korszak a 20. században is, amikor a színészekre nemcsak a színpadon, de a közéletben is figyeltek. Példamutató és páratlan jelenség volt, aki meg tudta adni a színészet presztízsét. Ha valamit mondott, figyeltek rá. Alkotótársa volt az íróknak, és bizonyos szempontból a közönségnek is. Az ő élete annak bizonyossága, hogy a színész nem reprodukáló művész, hanem önálló egyéniség, aki hatással bír a korszak történéseire. Úgy lett központi alakja a közéletnek és a művészetnek egyszerre, hogy nem kellett sutba vágnia az elveit, sosem alkudott meg, sem mással, sem önmagával. Életútja kiválóan reprezentálja a 20. századi művészsorsot.”

Feltéve: 2019. május 6.
Frissítve: 2019. augusztus 18.


A díjátadást szünet nélkül követte az elmúlt 10 év díjazottainak fellépésével az

ÜNNEPI GÁLAMŰSOR

A Bessenyei-centenáriumot méltóképpen megünnepelendő, az idei díjátadást az elmúlt 10 év Bessenyei-díjasainak igen színvonalas gálaestje követte, amit Pataki Ferenc a Szegedi Nemzeti Színház művésze moderált.

Elsőként az idei egyéni kategóriában kitüntetett két művész köszöntette saját készítésű kisfilmjükkel Bessenyei Ferencet: Piros Ildikó Shakespeare Antonius és Kleopátra című darabjából mondta el Kleopátra búcsúbeszédét, majd Huszti Péter saját szavaival emlékezett meg a jóbarátról és pályatársról. Ezután az első Bessenyei-díjas, Kónya Krisztina, a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese énekelte el a Hegedűs a háztetőből a „Hajnal, alkony” című számot Borsos Annamária zongoraművész-tanár kíséretében, aki 2017-ben kapott Bessenyei-díjat. Kónya Krisztinát a 2011-es Bessenyei-díjas Zoltán Péter klarinétművész követte, aki a 2014-ben Bessenyei díjjal kitüntetett zeneszerző, de időközben elhunyt Steiner Béla „Palóctáncok” című művét adta elő, szintén Borsos Annamária kíséretében.

A zeneszámokat Tenessee Williams „Az ifjúság édes madara” című drámájának nagymonológja követte a másik 2014-es kitüntetett, Széles Anna színművésznő megrázó előadásában. A gála első részét a csoportos kategória első Bessenyei-díjasa, a 2010-es évben kitüntetett Kankalin Néptáncegyüttes műsora zárta.

A gála második részét a 2016-os Bessenyei-díjas Vágó János kürtművész és karnagy vezénylete alatt a 2011-es Bessenyei-díjas Városi Fúvószenekar műsora nyitotta meg. A zenekar először Kónya Krisztinát kísérte, aki Lehár Ferenc „Messze van az erdő” című dalát énekelte, majd Zoltán Pétert, akinek bravúros szólója óriási sikert aratott.

A fellépők sorában a Városi Fúvószenekart a csoportos kategória 2012-es kitüntetettje, a Fandante Kamarakórus követte, akik szintén az elhunyt Steiner Béla emlékére és tiszteletére Steiner-feldolgozásokat adtak elő.

Őket követte Jordán Tamás színművész, színigazgató, rendező, aki 2013-ban kapta meg a Bessenyei-díjat (és aki a Bessenyei Művelődési Ház megnyitóján az ünnepi gálát rendezte) drámai és megható előadásában Kosztolányi Dezső „Hajnali részegség” című verse, melynek vége ITT hallható.

Jordán Tamást a szintén 2013-ban kitüntetett az MH 5. Bocskai I. Lövészdandár Helyőrségi Zenekara Rézfúvós kvintettjének műsora követte.

A rendkívül színvonalas és a közönség körében nagy sikert aratott gála megható módon fejeződött be: Bessenyei Ferenc egyik leismertebb számát, a Hegedűs a háztető musical „Ha én gazdag lennék” című betétdalát énekelte el, miközben a vászonra fényképeket vetítettek életéből és pályájából.

A gáláról készült felvételek:
      „Hajnal, alkony” Kónya Krisztina előadásában
      „Az ifjúság édes madara” Széles Anna előadásában
      Zoltán Péter és a Városi Fúvószenekar, Vágó János vezényletével
      „Hajnali részegség” Jordán Tamás előadásában
      „Ha én gazdag lennék”

Feltéve: 2019. augusztus 18.



BESSENYEI-ÜNNEPSÉGEK
A BUDAPESTI NEMZETI SZÍNHÁZBAN

5.  BUDAPEST, 2019. FEBRUÁR 15. PÉNTEK 16:30

MÉCSESGYÚJTÁS BESSENYEI FERENC SZOBRÁNÁL

A „nagy” Nemzeti Színház, miután február 10-én a színház igazgatója felavatta az emléktáblát a Kálmán utca 10. számú ház falán, február 15-én folytatta megemlékezését Bessenyei Ferencről.

Elsőnek a színház szoborparkjában, a Párkányi Raab Péter szobrászművész által készített, 2008-ban felavatott Bessenyei-Bánk szobornál emlékeztek meg a 100 évvel ezelőtt született művészről. Annál a szobornál, mely azon szerepben örökíti meg őt, ami a leginkább összeforrott a nevével, azon szerepek legfontosabbikában, amelyekről Máté Gábor a Bajor Gizi emlékmúzeumban megrendezett Bessenyei Ferenc-Gábor Miklós kiállítás megnyitóján ezt mondta: „A magyar színháztörténetbe valósággal beleégett, mint a nemzet gondjával-bajával törődő, azon magát emésztő, lobbanékony Bánk, Széchenyi és a már említett Kossuth és Görgey. Azóta ezek a szerepek kioszthatatlanok. Sok színészünk feszült neki e szerepeknek, de Bessenyei Ferenc örök időkre eljátszotta már az összes kollégája elől ezeket. Próbálkozni lehet, de túlugrani biztos, hogy nem.”

A szobornál történt megemlékezésnél, mely fél órával a nagyszínpadon kezdődő gála előtt zajlott le, meglepően sokan voltak jelen. Vidnyánszky Attila, a színház főigazgatójának beszéde után a jelenlevő színészek, rendezők és a gálára igyekvő nézők virágokkal, mécsesekkel borították el a szobor talapzatát.

(A szoborral kapcsolatos dokumentumok ITT találhatók)




6.  BUDAPEST, 2019. FEBRUÁR 15. PÉNTEK 17:00

BESSENYEI FERENC EMLÉKEST
A NEMZETI SZÍNHÁZBAN

A szobornál lezajlott emlékezést nagyszabású gála követte a színház nagyszínpadán zsúfolásig megtelt nézőtér előtt. A műsort a vezérigazgató asszisztense, Flament Kriszta állította össze nagy gondossággal és sok meglepetéssel. A műsor gerincét a bejátszások adták, díszletként a 30 évvel korábbi Erkel színházi Bessenyei-est fotói szolgáltak. A gála részletes forgatókönyve ITT olvasható.

Elsőként a színház főigazgatója, Vidnyánszky Attila tartott beszédet (melynek második része ITT hallható). Az ünnepeltről többek között ezeket mondta: „Minden megadatott neki, minden képesség ahhoz, hogy igazi nagy hősöket játsszon, igazi nagy karizmatikus egyéniségeket: orgánum, kiállás, karizma. Ez egy kor bezárása is volt tulajdonképpen az ő művészete. Az ő színpadról való távozásával egy új világ jött tulajdonképpen. Lassan, szépen belopta magát a magyar színházi életbe egy olyan világ, ami nem annyira szerette a hősöket, amelyik állandóan az emberi kicsiségre és gyarlóságra terelte a figyelmünket. Ami állandóan arról beszélt, hogy mennyire rossz és mennyire élhetetlen a világ, és mennyire gyarlók és kicsik vagyunk ebben a világban. És ehhez már nem kellettek Bessenyeiek a színpadon. Ehhez nem kellett már az az energia, nem kellett az a mélység, ahogy ő megszólaltatta, megformálta szerepeit. Jött egy olyan világ, ahol a híresség nem feltétlenül a teljesítmény következménye. És így élünk egy jó ideje már. …
Közben rájöttünk arra, hogy attól, hogy folyamatosan gyarlóságunkról beszélünk, kicsiségünkről, még nem lett jobb a világ. Attól, hogy már nem nagyon van kivel azonosulni a színpadon, nem lett jobb színházba járni, és nem lettünk jobbak mi magunk sem. Hiszen amikor őt néztük, akkor egy kicsit vitt magával, néha nagyonis vitt magával. Hiszen ez a színház lényege, hogy azonosulunk a hőssel. És visz magával, olyan dimenzióba emel, amit kicsi világunkban nem tudunk megélni, olyan érzelmeket élünk át vele, olyan messzeségekbe repít. Olyan indulatok, olyan tettek részeseivé válunk, amik a hétköznapjainkban nem adatik meg. Ez a színház lényege, és ő a leglényegéből való színész volt.”

A főigazgató úr felemelő szavai után azonnal elindult a vetítés; az óriási kivetítőn megjelentek Bessenyei Ferenc gyermekkori, családi, majd színházi képei. E képek, és a beszélgetések közötti, nagyon érdekes, kiváló minőségű, és megrendítő hatású további bejátszások – előadás-, filmrészletek, versek, dalok – döntően meghatározták az egész est hangulatát.

Az est házigazdája, Bakos-Kiss Gábor, a színház fiatal művésze volt. Miután bemutatta és köszöntette a vendégeket, egyenként beszélgetett el velük, kérdezte ki őket Bessenyei Ferencről szóló emlékeikről. A megemlékezők – a megszólalás sorrendjében: Rubold Ödön, Kubik Anna, Benkő Péter, Kovács István, Pap Éva, Császár Angéla, Nemcsák Károly, Piros Ildi –, e kötetlen beszélgetések után vagy saját írásukat, vagy egy Bessenyeiről szóló könyv részletét, vagy valamilyen más korábbi színházi produkciót olvastak fel; ezek a forgatókönyvben, illetve az arról elérhető oldalakon találhatók meg.

Maga a műsor Bessenyei Ferenc 70. és 85. születésnapja alkalmával rendezett gáláinak egy-egy produkciójával indult és záródott: Avar István 30 évvel ezelőtti Erkel Színházban elmondott köszöntőjével, és a 15 évvel ezelőtti Nemzeti színházi gála utolsó produkciójával: mintegy lekerekítve a centenáriumi színházi megemlékezéseket.

Az itt látható fotók, és a Piros Ildi visszaemlékezéséről és az ezt bevezető bejátszásból való videó-részlet segít valamit megsejteni a nagysikerű est emelkedett, különös hangulatából.

A gálával kapcsolatos dokumentumok:
      Forgatókönyv
      Vidnyánszky Attila beszéde
      Piros Ildi megemlékezése




7.  BUDAPEST, 2019. FEBRUÁR 15-től MÁRCIUS 30-ig

BESSENYEI FERENC KIÁLLÍTÁS
A NEMZETI SZÍNHÁZBAN

A Nemzeti Színház centenáriumi megemlékezéséhez még egy kiállítás is tartozott, mely mintegy két hónapon keresztül volt látható a színház harmadik emeleti társalgójában. Csakúgy, mint a gálát, ezt is Flament Kriszta szervezte és rendezte meg.

A kiállításon Bessenyei Ferenc személyes tárgyai – például élete utolsó éveiben a különböző rendezvényeken hordott zakója és sálja, lovagló nadrágja és csizmája, szövegkönyvek, verseskötetek stb. –, színházi előadások fotói, és két eredeti és jellegzetes jelmez (az 1951-es [ami a Bajor Gizi múzeumban megrendezett kiállításon közelről is megtekinthető] és 1970-es [amiben a szobrász a szoborparkban álló szobrát megmintázta] Bánk bán előadásból), valamint a filmes pályájáról Szigeti Rózsa által albumba rendezett oldalak képei is helyet kaptak.

Az egész kiállítás egyfelől személyes, meghitt, másfelől szakmai arculatával kiválóan illeszkedett a megemlékezések sorába, sőt kitűnő kiegészítésül szolgált a Bessenyei-centenáriumi rendezvényekhez.

(A kiállított személyes tárgyakról további fotók ITT láthatók)


Feltéve: 2019. szeptember 5.



8.  BUDAPEST, 2019. JÚNIUS 15. SZOMBAT 16:00

HŐSÖK TERE – 100 ÉVE SZÜLETETT
BESSENYEI FERENC ÉS GÁBOR MIKLÓS

A Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
időszaki kiállításának megnyitója a Bajor Gizi Színészmúzeumban

A megnyitóról szóló beszámoló előtt álljon itt Bessenyei Ferenc gyakran elhangzott figyelmeztetése:
     „Mostanában sokszor eszembe jut Egressy Gábor híres mondása, hogy a színház elhanyagoltatván az állam által, el fog korcsosulni. Éltető erő helyett erkölcsi dögvészt fog a társadalomra terjeszteni. Megdöbbentő figyelmeztetés ez mindazok számára, akik a színházat csak önérvényesülésük terepének tekintik. Figyelmeztetés, hogy a színházat nem lehet a nép életétől függetlenül csinálni, nem lehet a társadalom perifériájára zülleszteni, mert akkor megalázó arra is, aki nézi, de arra még inkább, aki csinálja.” (Forrás: „A színház: ennek a népnek a szolgálata” Részlet Pálfy G. István Bessenyei Ferenccel 1981 februárjában folytatott beszélgetéséből)


A 20. század második felének két meghatározó színésze – Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós – ugyanabban az évben született, ezért magától értetődő, hogy a Színháztörténeti Múzeum és Intézet születésüknek 100. évfordulója alkalmából közös kiállításon emlékezik meg róluk.
     Mégis, e két korszakalkotó színész pályáját bemutató kiállításnak a Bajor Gizi Színészmúzeumban június 15-én, szombaton délután 16 órakor lezajlott megnyitója a színházi szakma és a sajtó teljes érdektelensége mellett zajlott le (erre az sem ad magyarázatot, hogy ugyanebben az időpontban tartották Pécsett a POSZT díjkiosztó ünnepségét – e két rendezvény annyira különbözik egymástól, hogy nem „ütik” egymást). Az esemény ekképpen megrázó világossággal tükrözte a kultúrának és benne a színháznak a mai magyar társadalomban elfoglalt nyomorúságos helyzetét, súlytalanságát, érdektelenségét, elhanyagoltságát: Egyszóval azt a nemtörődömséget, amellyel a politika és a közélet az 1960-as évek közepétől kezdve (eleinte a többség számára még észrevétlenül) a színházat a mai napig kezelte és kezeli, és ami mostanra minden eddiginél súlyosabb mértékűvé vált.
     Miután a több hónap óta szervezett kiállítás ünnepélyes megnyitójára még a helyszínt adó intézmény frissen kinevezett vezetője sem jött el, azon sincs semmi csodálkoznivaló, hogy a többi közintézmény, társulat, média stb. képviselője sem mutatott nagyobb érdeklődést ezen esemény iránt, mint ő. Az egyetlen színész, aki megadta a tiszteletet e két hatalmas színészegyéniségnek, Galambos Erzsi volt, aki lányával, Petrovics Eszterrel és unokájával a nagy hőség ellenére eljött. Rajta kívül a színházi szakmából Gulyás Dénes és Karinthy Márton volt ott, akik a június 22-i, „Múzeumok éjszakája” című rendezvény keretében megtartott emlékező esten beszélgetőpartnerei voltak Gajdó Tamás színháztörténésznek. És ott volt a két közreműködő színész, Kovács István és Csuja Imre is.
     Viszont eljött a megnyitóra a Petőfi Irodalmi Múzeum egész vezetősége és a Színháztörténeti Intézet többi vezető munkatársa. És ott volt a hálás közönség, mégpedig olyan szép számban, hogy a megnyitó valójában rendkívül kellemes hangulatban folyt le, dacára a nagy hőségnek és a közélet, a szakma és a média teljes – nem a két színészt, hanem önmagukat minősítő – érdektelenségének.

A jelenlevőket Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntötte. Beszédében valami olyasvalamit emelt ki Bessenyei Ferenc pályájából, életéből, jelleméből, amire mindezidáig magam sem figyeltem fel, holott talán éppen ez a legfontosabb, mert minden egyéb ebből fakad. Miután a főigazgató úr köszöntötte a jelenlévőket, Bessenyei Ferencet és Kossuth Lajost idézve arra hívta fel a figyelmet, hogy „mint minden nagyságunk, Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós szabad magyarok voltak. De nem öncélúan, magamagukért, hanem – ráadásul világégésben, diktatúrában – értünk voltak szabad magyarok.” Demeter Szilárd beszéde ITT olvasható.

Bessenyei Ferenc valóban egész életében szabad színész, mindig a magyar népért dolgozó szabad magyar színész volt. Nemcsak a színház és benne neki, mint színésznek a céljaival és feladataival, hanem saját képességeivel is tökéletesen tisztában volt: Ez adta neki azt a szabadságot, függetlenséget, mely egész pályáját meghatározta, és ami azt az elemi erőt kölcsönözte személyiségének, munkájának, ami minden kortárs pályatársától megkülönböztette, és az egész színházi világból kiemelte.

Ezután a Katona József Színház igazgatója, Máté Gábor színművész és rendező tartotta meg kiállítást-megnyitó beszédét.
     Máté Gábor igazgatja évek óta azt a színházat, melyben Bessenyei Ferenc többek között ezeket a szerepeit játszotta: Asztrov (1952 és 1960), Kossuth (1952 és 1968), Galilei, Széchenyi. – Máté Gábor (aki annak ellenére vállalta ezt a feladatot, hogy ugyanezen nap estéjén már Pécsett kellett lennie) kiváló beszédet mondott. Ez különösen azért volt számomra meglepő, mert színházfelfogása Bessenyei Ferenc személyétől, felfogásától nagyon messze áll: kettőjüknek a színészi pályáról, a színház feladatáról vallott nézete eltérőbb már nem is lehetne. Erre kiváló példa a következő kérdésre – „Miért foglalkoztatja a színházat valódi emberek története?” – adott válasza abban az interjújában, mely 2018. november 16-án jelent meg az interneten: „Egyre kevésbé izgat a fikció. Ezzel az egy mondattal el is tudnám intézni a választ a hosszú kérdésre. Ha mégis szálazni kezdem, akkor azt mondom: nincs érdekesebb az embernél. A színházban is azt szeretném néha, ha egy este semmi más nem történne, mint hogy felmegy a függöny, egy ember előjön a sötétből, egész közel jön a nézők elé, sokáig hagyja magát nézni, aztán a függöny összecsapódik és kész. Ehelyett szörnyen komplikált színdarabokat játszunk, amit ráadásul sok esetben több száz évvel ezelőtt kitalált valaki, és többnyire ügyetlenül, az adott kor követelményeinek megfelelően összeeszkábált elfogadott drámává.”

Ilyen előzmények és várakozások után nagyon kellemes meglepetést szerzett okos, felkészült beszéde, mely teljes terjedelmében ITT olvasható.

Alapos átgondoltsága, bölcsessége ellenére néhány megjegyzést mégis fűznöm kell Máté Gábor megnyitó beszédéhez.
     1) Miként ez színháza 2007-ben bemutatott dokumentumdrámájából is kiderült, ő is azok közé tartozik, akik szerint ahol csak lehet, Major Tamást szidni kell az 1950-es évek alatti tevékenységéért. (Erről a témáról bővebben lásd a honlap következő tanulmányát „Valóban gyilkos volt Major Tamás?”.)
     Ami a mostani beszédben elhangzott Major-elleni állítását illeti: Hogy mi is történt az Othello bemutatója után, az teljesen egyértelműen kiderül a Nemzeti Színház korabeli jegyzőkönyveiből és Gábor Miklós „Tollal” címmel megjelent naplójegyzeteiből. Vagyis: Major teljesen normális körülmények között vette át Jágó szerepét 1954 őszén, egy egész nyár állt rendelkezésére, hogy megtanulja a szerepet (bár mint az előadás egyik rendezőjének, nyilván már nem sok tanulnivalója volt). Gábor Miklós azt is leírja, hogy többnyire Major instruálta őt a próbák során, „előjátszott” neki, tehát nem jelentett számára különös feladatot átvenni a szerepet. („Nézem Majort, aki előjátszik, nem értem, miért játszom én Jágót, mikor ő ezerszer jobban csinálja”, írja.) A színház szereposztó könyvéből még az is kiderül, hogy Gábor Miklóssal egyidőben Básti Lajos is átvette Jágó szerepkönyvét. Nyilvánvaló, hogy ez a szerep egyáltalán nem volt neki való. Ahogy Majort szerep-lopással vádolták meg a Ványa bácsi kapcsán, ugyanúgy itt is: Holott az igazság az, hogy Major mindkét esetben inkább kisegítette az előadást, mint ártott neki. Gábor Miklós már az Othello próbáinak kezdetén tudta, hogy őt szemelték ki, hogy Tolnay Klári mellett Rómeó legyen a Madách Színházban, ezért is esett kétségbe a próbák alatt, hogy az derülhet ki, hogy Shakespeare-t nem tud játszani („Mondjak le Shakespeare-ről?” – írja). Már egy héttel az Othello bemutatója után arról ír, hogy „el kell játszanom Rómeót”, majd egy újabb hét múlva már ezt jegyzi be naplójába: „Eldőlt: jövő évtől [azaz az 54/55-ös évadtól] a Madách Színház tagja vagyok. El akarják velem játszatni Rómeót.” – Ha mindehhez hozzátesszük még azt is, hogy Major azzal a bejelentéssel kezdi az új színházi szezont, hogy soha ilyen nehéz évaduk nem lesz, mint ami előttük áll, mert a minisztérium által elrendelt átszervezések miatt a Nemzetinek soha nem volt ilyen kevés színésze, mint 1954 őszén, akkor teljesen világossá válik a kép: Major nem „bravúrosan beugrott”, nem „próbált titokban, éjjelente a rejtett zugokban”, hanem átvett egy szerepet olyan valakitől, akiről már régóta sejteni lehetett, hogy ősztől más színházba szerződik, és eljátszotta úgy, ahogy akkor azt nálánál jobban senki nem tudta volna eljátszani.

2) Máté Gábor így beszélt Ferivel való találkozásáról: „Partnerként nem sokat törődött velem” … ami miatt „nyilván volt bennem csalódás”. Ez a találkozásuk egy 1983-ban bemutatott olyan film forgatása közben történt, melyhez Bessenyei Ferencnek már semmi köze nem volt. Mint ahogy az akkori egész színházi szakmához se nagyon. Feriről mindig minden fiatal színész úgy emlékezik meg – például a megnyitón Kovács István –, mint olyan idősebb kollégáról, aki a legnagyobb közvetlenséggel, lehengerlő kedvességgel fogadta a fiatalabb színészt. Pilisborosjenőn szeptemberben avatnak fel Feri volt házán egy emléktáblát, ezzel kapcsolatban mesélte el egy helyi lakos, hogy Ferit a faluban senki nem tudta megelőzni a köszönésben.
     Máté Gábor egy 1983-as találkozásról beszélt, Kovács István 1965-os találkozásukról mesélt. A Feri részéről mutatkozó kétfajta viselkedés oka nem Feri jellemében, hanem az idők mélyreható, sajnálatos változásában keresendő. Nem Ferit jellemezte, hanem az időket, a színházi, a filmes világot.
     3) „Nem tudom, milyen volt a viszonyuk”, mondta Máté Gábor. Nos, Feri is, Gábor Miklós is a „régi idők” színészei voltak, azon időké, amikor a színészek még „egy kupacban” éltek (gondoljunk a rádió híres Pagodájára), egy „cég” elkötelezett tagjai voltak, akiknek közös múltjuk, és közös jelenük volt – legalábbis az 1970-es évek végéig. És akik ezért többet jelentettek egymás számára, mint jó barátot. A közös múlt, a közös cél, a közös feladat Ferit és Gábor Miklóst is elválaszthatatlanul összetartotta. Ez az összetartozásuk később is mindig megmutatkozott, ha találkoztak.

Azért foglalkoztam ilyen hosszan a megnyitó egyik beszédével, mert e pont jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy a centenárium alkalmával megtartott rendezvények kapcsán összefoglaló képet kapjunk a megváltozott időkről. Lássuk korunkat, azt a kort, melytől Bessenyei Ferenc annyira féltette a magyar színjátszást, a magyar társadalmat. Hallgatva, olvasva a média különböző csatornáit, csak azt lehet megállapítani, hogy még a legsötétebb sztálini időszakban sem lehetett annyi hazugságot hallani, mint napjainkban. Olyan emberek törnek lándzsát a múlt felett, akik a derekukig sem érnek fel azokhoz a nagyságokhoz, akiket most nagyképűen bírálnak. A tragédia az, hogy nem is akarnak tanulni a múlttól, és ily módon fokozatosan minden szépnek, igaznak, jónak a befogadására is képtelenné válnak.

Visszatérve a megnyitóhoz: A beszédek után először a 2018. évi Gábor Miklós-díjas Csuja Imre következett, aki Gábor Miklós egyik naplórészletét olvasta fel. Utána Kovács István, a Bessenyei Ferenc Művészeti Díj 2016. évi kitüntetettje mesélte el azt a kis csokrot, melyet a Bessenyei Ferenccel való találkozásaiból állított össze. Mindkettőjüknek megérdemelt, nagy sikere volt.

Ami magát a kiállítást illeti: Nem találkoztam senkivel, aki ne lett volna elragadtatva tőle, ne a legnagyobb elismeréssel szólt volna a látottakról. Valóban nagyon szép, szakmailag kiváló, nagyon alapos munkával készült, csak dicséretet és köszönetet érdemel.
     (Olyan, mint mai korunk: mindent a szemnek, semmit a szívnek, semmit az észnek: Egy kiváló látvány-kiállítás: és ahogy már csak látvány-pékség, meg látvány-cukrászda, meg látvány-színház, meg látvány-előadás van – melyek mögött semmi tartalom nincs, csak kirakat minden –, ennek a kiállításnak is látványtervezők határozták meg a külsejét, és ezáltal a lehetséges tartalmát is. Aki valóban ez utóbbira vágyik és színházi hangulatra, annak ajánlatos megnézni a múzeum állandó kiállítását az emeleten, vagy a büfé mögött a Bajor Gizi szobákat. Azokban a színház rejtélyes, igéző, magával ragadó, semmivel nem helyettesíthető világáról, és a színészek érzékeny emberségéről is lehet ízelítőt kapni.)

Egy héttel a megnyitó után (június 22-én) a múzeumi éjszakák országos rendezvény keretében a Bajor Gizi Színészmúzeumban további megemlékezéseket tartottak (itt is sikerült az egyik megemlékezésbe egy Majort-szapuló, teljesen valótlan megjegyzést beszúrni; úgy tűnik, hogy mára már megállíthatatlan ragállyá vált egyesek égbe dicsérése mellett Major állandó gyalázása). A kiállítás nyáron is látogatható, 2020. január 19-ig lesz nyitva. A következő hónapokban számos programra kerül még sor a kiállítással kapcsolatban.
     A Bessenyei Ferenc kiállítás az MMA (Magyar Művészeti Akadémia), a Gábor Miklós kiállítás Budapest Főváros Önkormányzata támogatásával valósult meg.


Feltéve: 2019. június 22.
Utolsó frissítés: 2019. szeptember 5.


folytatás hamarosan következik



az ELEJÉRE    


             ÉLETE         PÁLYÁJA        SZÍNHÁZ         KEZDŐLAP         FILM-TV         EGYÉB         KÉPGALÉRIA