BESSENYEI FERENC
1. Az idei megemlékezést egy tévéfelvétellel kezdem, amit az ATV 1992-ben készített Benkő Péter Úny-i tanyáján. A műsort, aminek témája „a lovak” voltak Lakatos Pál vezette, aki a három órás délelőtti magazin műsor elején és végén beszélgetett Ferivel és a házigazdával. A felvételen az utóbbi látható. Lakatos Pál „Feri és a lovak” kapcsán nem csak a Dúvad-t említette meg, hanem a 10 évvel korábban színre vitt Urbán Ernő Tűzkeresztség című darabját is, amit a Nemzeti Színház 1951. november 21-én mutatott be, és amiben Feri darabbeli két lovát bevezette színpadra (lásd a mellékelt fotót). Az előadásról és erről a két lóról ITT látható részletes beszámoló.
Benkő Péter mesélt arról is, hogy milyen sokat játszottak Ferivel együtt, különösen Zsurzs Éva filmjeiben, és ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy Feri e filmekben többször az apját
Azon közös filmjeik listája, melyben mindketten főszerepet játszottak és partnerek voltak:
1967.: A koppányi aga testamentuma A ma feltett videó ITT tekinthető meg
A most felrakott felvételből – egy híján – hiányoznak a szerep- és zenei bejátszások (amiket Feri előadóestjéből válogattak ki, és amik már máshol megtalálhatók a honlapon), így az eredeti 54 perces műsorból 40 perc került csak fel az internetre. Az egyetlen benne hagyott bejátszás Németh László Az áruló című darabjából való monológ (kb. 32:30-35:06 percnél), amit szintén egyik előadóestjéből vágtak ki (ez a rész a honlapon videón is megtekinthető).
A Szabó Évával folytatott beszélgetésben sok szó esett közös szülővárosukról és az ottani emberekről, hiszen közülük többeket a 13 évvel később született riporternő is jól ismerte. (Megjegyzés: Feri emlékeiben úgy él, hogy nagymamájának Pál utca 63. számú háza volt a szülőháza: de ez nem igaz. Ő a Fűzfa utca 6. szám alatti kis házban született (lásd a bal oldali fotót), és csak később költöztek a nagyszülőkhöz.)
„Az ember megérezte, hogy itt [a színházban] világokat lehet megváltani. [Itt] az a fajta erkölcsi energia [működik], amelynek működnie kell… Más dolog a képesség,
Ferinek ebben a riportban elhangzott másik igen fontos gondolatai a vezető színészek és a karakter, illetve epizód színészek közötti alapvető különbségekről szólnak. Ahogy Feri mondta: „Az, hogy vezető színész, … nem olyan sok ilyen van.” Valóban, nagy szellemek, kivételes lelkek minden korban kevesen voltak, de voltak: Korunkra éppen az a leginkább jellemző, hogy már nincsenek ilyen nagy szellemek, se a művészetben, se más területen. Persze ez nem véletlen: Akik az elmúlt évtizedekben az erkölcsi és a szellemi rombolást, züllesztést tartották életük értelmének, mára hiánytalanul elérték céljukat.
(Az első fotón a Tűzkeresztség című előadás "lovas" jelenete, a másodikon Feri nagybátyjával látható szülőházának udvarán valamikor a 70-es évek elején egyik Hódmezővásárhelyen tett látogatásakor, a harmadikon szülőháza látható, melyen már kint van a róla megemlékező tábla, a negyedik fotó pedig egy fellépése alkalmával készült)
|
BESSENYEI FERENC
SZÜLETÉSÉNEK 104. ÉVFORDULÓJA
Feri születésének idei évfordulójára azt a fotót tettem fel a kezdőlapra, ami az első, az 1973 tavaszi Hegedűs a háztetőn Tevje-jeként akkor készült róla, mikor éppen modellt ült egy grafikusnak. A rajz elkészült, arról is van fotó, de hogy az eredeti mű hol van, azt nem tudni.
5. „Meg akartam tudni a titkot” A róla szóló könyvem – Férjem, a Komédiás – egyik fejezetében így írtam erről a tulajdonságáról: |
Valamikor az 1970-es évek vége felé Ferivel egy derűs téli napon elkocsikáztunk Királyrétre, azzal a tervvel, hogy felgyalogolunk a Nagy-Hideg-hegyre. Alig mentünk azonban pár száz métert, havas táj közepén találtunk magunkat. Eleinte bátran kapaszkodtunk felfelé, de nemsokára beláttuk, hogy havasi túrára teljesen alkalmatlan szerelésünkben az egyre mélyebbé váló hóban nem mehetünk tovább. Nekivágtunk hát a lefelé vezető útnak, de nem a szerpentinen, hanem toronyiránt. Pillanatokon belül komoly nehézségeink támadtak, mert a fák között a hóréteg néhol a méteres vastagságot is elérte. Egymástól vagy tíz méter távolságban „küzdöttünk az életünkért”, amikor egyszer csak Feri teljesen megváltozott hangjára kaptam fel a fejem: „Mi történt?”, néztem rá. De a magyarázatra nem ebben, hanem a másik irányban bukkantam rá: turisták közeledtek felénk. Még messze voltak, de Feri már észrevette őket, és azonnal reflexszerűen ismét „színésszé” vált. Vannak kollégái, akik elítélik őt emiatt, holott Feri nem ripacs, nem színészkedik ilyenkor sem, csak éppen számára nincs olyan élethelyzet, amelyikben ne „szerepet alakítana”. Én úgy gondolom, ennek egyrészt az az oka, hogy gyerekkorában nem tanult meg viselkedni, és ezért gyakran zavarban van, másrészt, hogy túl fiatalon lett – akkor még csak szűkebb hazájában – híres színész. Harmadszor, hogy számára minden ember közönség. De akármi is a valódi ok, nagyon-nagyon közel kell állnia hozzá annak a valakinek, aki előtt tökéletesen elengedi magát, és valóban önmaga lesz. Olyannyira közel, hogy alig akad két-három ilyen ember: csak azok, akik a legtöbbet vannak körülötte. Ha egy új személy megjelenik a színen, legyen az rokon vagy jó barát, rögtön megváltozik a hangszíne, viselkedése. A [könyv] második részében megszólaló Gyarmati Pista mesélte el, mit mondott neki egyszer egy színész: „A földön csak kétfajta ember létezik: aki a színpadon van és aki a nézőtéren.” Nos, Feri öntudatlanul is ezen szabály szerint jár-kel, létezik ebben a világban. Ő színész, és mindenki más közönség; ő mindig, mindenhol „színpadon van”, a világ többi része pedig a nézőtér. |
A honlapon a megismerkedésünket elmesélő fejezetben is kitértem már Feri e jellegzetes tulajdonságára. Ott ezzel kapcsolatosan ezt írtam: |
Az viszont nem igaz, hogy Feri őrjöngése Béres Ilonára nézve bármilyen veszélyt vagy kárt jelentett volna. Mélységesen meg volt ugyan bántva, és az is igaz, hogy hónapokig szidta Ilit az ismerősök előtt, de nem volt olyan ember, aki ezt komolyan vette volna. Még én is, fiatal civil lányként, azonnal megéreztem az e mögött meglévő „játék-lehetőséget” – az egész inkább hatott egy újabb színházi szerepnek, mint fenyegetésnek. |
Mindezek után nem csoda, hogy ez a nemrég kezembe akadt újságcikk, mennyire meglepett. Arról, amit én eddig csak ösztönös viselkedésének tartottam, lám, kiderült, hogy egyfelől örökölte, másfelől tudatosan játszotta is.
Azt tudtam, hogy nagyon szerette édesanyját, mert múltjából anyja emléke élt benne a legerősebben: Amikor 2003 áprilisában orvosi műhiba miatt három napig eszméletlenül feküdt egy kórházi ágyon, álmában „neccelt” [ahogy gyerekkorában édesanyja varrólányaitól tanulta, úgy hímezett nagy mozdulatokkal a levegőben], és amikor magához tért, elsőnek édesanyját említette. |
Színészi szenvedélyeimet, a szereplés kényszerét és belső fűtöttségét minden bizonnyal anyámtól örököltem. Neki az élet minden pillanatában, minden cselekvéséhez közönségre volt szüksége. Még a legintimebb pillanatokat is a nyilvánosság előtt szerette eljátszani. Ez a monumentális közönségigény bennem is munkál. |
Feri is pont ilyen volt: Ő sem tudott közönség nélkül létezni magánéletében sem. Csak nagyon kevés ember előtt „nem játszott”. Mindenki más előtt színész volt magánéletében is. Nem színészkedett, nem ripacskodott, hanem szerepet játszott, olyat, ami szerinte az ő számára az alkalomnak éppen megfelelt.
Feltéve: 2023. február 9.
Juhász Ferenc: A virágok hatalma
Sajnos az interneten nem ezek művek, hanem több igen rosszul sikerült kép kering Feriről, amit alkotóik fényképek után készítettek, s amelyeket hitványságuk ellenére – meggondolatlanul – több cikk is felhasznál, elárulva ezzel, hogy Ferit egyáltalán nem ismerték.
(Egyébként az internet, köztük az mtva munkatársainak, nevezetesen a királyi televízió-csatornák műsorújságja készítőinek elképesztő tudatlansága és nemtörődömsége napról-napra nagyobb méreteket ölt. Nem olyan régen adta le az egyik csatorna Makk Károly világhírű, számos fesztivál-díjat nyert alkotását, a Déry Tibor novelláiból készült „Szerelem” című filmet. Már maga a film címét sem voltak képesek helyesen kiírni – valamilyen jelzőt tettek a Szerelem szó mögé –, de amit a színészek felsorolásánál elkövettek, az már minden rekordot megdöntött: Teljesen légből kapott neveket soroltak fel (például Schütz Ila, Gyenge Árpád nevét), majd a sor végén a négy abszolút főszereplő közül csupán egynek írták ki a nevét, Darvas Ivánét. A három másik, sokkal fontosabb és több nemzetközi fesztiválon kitüntetett szereplő – Darvas Lili, Törőcsik Mari, Orsolya Erzsi – neve egyáltalán nem szerepelt a szereplők listáján! Visszatérve a Feriről készült képzőművészeti alkotásokhoz, természetesen nem szabad elfeledkezni a Nemzeti-parkjában álló szobráról, Párkányi-Papp Péter alkotásáról. E szoborról, felállításáról és felavatásáról a honlap a következő oldalon számolt be.
Mindezt azért meséltem el, mert ráakadtam egy fotóra, melyen Feri az 1973-as Hegedűs a háztetőn bemutatója után Tevjeként modellt ül…, hogy kinek, azt nem tudom. A rajz szerintem semmit nem ad vissza Feriből, de maga az ülésről készült fotó remek – ezért látható az idei születésnapi évfordulója óta ez a kép a kezdőlapon.
De megmutatom azt a képet is, amit e levélhez Vas Gábor mellékelt: a „családi kép” sajnos nagyon rossz minőségű, de hátulja bizonyságul és emlékül szolgál Ferinek Vas Gáborhoz és családjához fűződő meleg barátságára. Vas Gábor leveléből néhány mondatot ide is bemásolok: „Ő a mindenkori magyarság legkiemelkedőbb képviselője volt és marad! Nemzetünk ezeréves megpróbáltatásait a Hozzáhasonló zseniális magyarok életművének segítségével sikerült túlélnünk. Reménykedjünk, hogy a mai magyarság is hordoz egy-egy olyan fiatalt, akik Bessenyei Ferenchez méltó módon lesznek továbbvivői ennek a sok megpróbáltatást kiállt nemzetnek.” (Mint azóta tudjuk, reménye sajnos nem vált/válhatott valóra.)
A rádió két előadóestjét vette fel: a Korona-pódiumon előadott műsorát, amit Mikes Lilla, a kiváló szervező-háziasszony vezetett, és az 1979. május 8-én a Szentesi Tóth József Színházteremben „Életem a színház” című önállóestjét. Ezt a 63 perces műsort a Kossuth Rádió 1979. július 15-én vasárnap közvetítette. Ezt követően számos újság írt elismerő beszámolót Feri produkciójáról, melyek közül kettőt (Vass Márta és Hary Márta írását) már bemutattam a honlapon. Itt most egy hallgató, dr. Nagy István levelét közlöm, amit Feri emléktárgyai között őrzött meg. Néhány mondat a levélből: „Ilyen tökéletesen és érthetően történelmünk nehéz utjait és szereplőit idézve a hazafiságot meghatározni még nem hallottam. 77 éves vagyok, sokszor hallottam; hazáról, hazafiságról, beszélni, írni, de ilyen tökéletesen, ne haragudj, ha ismétlem, még nem hallottam.”
Magából az előadásból – addigi ismereteim szerint – három kép maradt fenn, Feri mindegyiken Galambos Erzsivel látható. Időközben azonban Feri kedves emlékei között rábukkantam még egy Higgins-képre – ez látható itt –, melynek hátoldalára Feri – szokása szerint, ha a kép különösen kedves volt a számára – megjegyzést is fűzött: „Itt még 'színész' voltam”. Ha már a My Fair Lady-nél, Feri által annyira kedvelt, és annyira sikeres szerepénél tartunk, az interneten még egy értékes emlékre bukkantam: egy előadás kritikára, melyen a szöveg mellett egy fotón az előadás fináléja látható, Higgins és Eliza "kibékülése". (bal oldali fotó) A szöveget G. P. – talán Galsai Pongrác – írta az ő "premierjükről", hiszen, ahogy Erzsi a Férjem, a Komédiás című könyvben elmesélte, „az igazgatóság úgy döntött, hogy félreértés ne essék, két egyenrangú előadást, azaz két egyformán óriási premiert csinálnak”.
Feri-My Fair Lady-felvételeiből nemcsak fényképek, de Higgins két száma is megtalálható a honlapon.
Ha ennek ellenére mégis meg akarnánk keresni, hogy ki állt hozzá a legközelebb, akkor kétségen kívül Sinkovits Imrét kell választanunk. Ő volt az, aki élet- és művészet-felfogásban a legközelebb állt hozzá. Kettőjük kapcsolata mégsem volt
Imre nagyon szeretett rímeket faragni, Ferinek is többször írt ily módon köszöntőket. Például azt a "verset", amit Feri 80. születésnapján a Magyar Színházban olvasott fel neki. E levelet a honlapra születésének 90. évfordulóján, 2009. február 10-én tettem fel. De ugyanekkor ezen a nyilvánosság előtt előadott köszöntőn kívül Imre egy magánlevelet is írt Ferinek – most ezt a képeslapot mutatom be, mint olyat, ami jól illusztrálja Imre humorát. A lap hátulján egy nagy lófej látható.
![]()
![]()
|