BESSENYEI FERENC
kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja,
a Nemzet Színésze és több más kitüntetés birtokosának
autentikus honlapja

ÉLETE

Gyerekkor     1940-1944     1944-1950     1950-1963     1963-1970     1970-1987     1987-től     Megemlékezések     Emléktárgyai

EMLÉKTÁRGYAI

2. RÉSZ:   MÁR AZ ÚJ OTTHONBAN ….

1. RÉSZ


10.  Garas Dezső a róla szóló Hogy volt című műsorban arra a kérdésre, hogy melyik volt legkedvesebb rendezése, azt válaszolta, hogy a margitszigeti Csárdáskirálynő. Ennek premierje 1985. július 4-én volt a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, kicsit rendhagyó szereposztással. Cecíliát Törőcsik Mari, Miska pincért 1985-ben Agárdi Gábor, 1986-ban Haumann Péter, a herceget Kálmán György, majd 1986-ban Garas Dezső, Kerekes Ferkót mindkét nyáron Feri játszotta. Fénykép egyáltalán nem maradt fenn az előadásról, videofelvétel is csak annyi, amit – valószínűleg – valaki a maga számára oldalról, nagyon rossz minőségben felvett, de amit azóta, valahányszor az előadás szóba kerül, a tévé lead. Viszont megvan Feri „tanuló-kazettája”, melyen Feri jókedvvel szinte egész szövegét magnóra mondta, és ami már évek óta hallható a honlapon.
     Az 1985-ös premierről a kritika „meglehetősen elmarasztalóan szólt” (idézet egy 1986-os kritikából), de a közönség élvezte az előadást, így azt a következő évre is átvitték kissé módosított szereposztással.

Feri e szerepével kapcsolatban a kazettán kívül egy levelet is megőrzött emléktárgyai között: Rácz György (1911-1994) érdemes művész, dramaturg, rendező, író, műfordító értékelését, aki 1945 és 1971 között a Magyar Rádió rendezője volt, és aki e munkakörében került Ferivel kapcsolatba. (A rádió archívumában például ma is őrzik Jókai Mór A kiskirályok című 1966-ban készített hangjátékát, amit ő alkalmazott rádióra és ő rendezett Ferivel a főszerepben).

A levél – melynek ITT látható az eredetije – szövege így szól:
     „Ferikém kedves, – sosem álltunk egymáshoz annyira közel, hogy barátok lehessünk, legfeljebb kapcsolatunk kellemes kollégiálisnak volt mondható. – Mégis, ha már felkértek, hogy hivatásos kritikát nyilvánítsak a Csárdáskirálynőről s én ezt megtagadtam /öreg vagyok már ahhoz, hogy a bőröm vélt igazságokért a vásárra vigyem újra meg újra!/, – legalább Neked írom meg, mennyi örömet szereztél most is nekem. – Az előadásban hárman mutatták meg, hogy műfajtól függetlenül is lehet művésznek maradni: egyéniséged kiemelkedett a produkcióból és megnemesítette azt, – Törőcsik nem második Honthy, hanem első Törőcsik s ezt ő a kissé elszürkített szereplehetőségen belül nagyszerű tehetségével most is igazolta, – Kálmán Gyuri pedig azt, hogy milyen finom eszközökkel lehet operettben is karikatúrát formálni. Kár, hogy az annyi kitűnő drámai arcéllel megajándékozó Agárdi viszont, amint humorosnak kell lennie rögtön öncélú és szélsőséges magánszámot csinál s nem tudja Feleki Kamillt feledtetni. Tudom, hogy Hirtling volt idén az "ügyeletes zseni" s talán joggal is. De azért egy mindenkinél két fejjel daliásabb ifjú még nem táncoskomikus; a magát kétszer is nagyszerűen igazoló Pápay Erika pedig /a József Attilában/ nem tudhatott az epizóddá jelentéktelenített Stázival mit kezdeni. Kállai Borival semmi baj nincs; beszél-táncol-megjelenik úgy, mint Domonkos, vagy Tiboldi tenné, de ehhez kár volt a vonatköltségért. Berkes prózában és énekben megnyugtatóan ízléses, szolid. – Ami a táncokat illeti, Bogár első részbeli koreográfiái szellemesek, és tetszetősek Pauer díszletei is, – kár, hogy ma már tilos egy háromfelvonásos darabot három felvonásban játszani s ezért harmadik kép lett, hogy egy előrángatott bakadallal át lehessen a színpadot díszíteni, – a nagyszerű Jánoskuti asztaláról pedig csak lecsúszhattak a női kosztümök, – másfél órán át néztem három főszereplő azonos fehér tónusa ruháját, ami Törőcsiknek nem is előnyös; Pápay rettenetes kalapja pedig nem humoros, hanem rosszul sikerült lámpaernyő. – Az indulás sok olcsó szóvicce visszhangtalanul szállt el a levegőben s a szövegek "megújítására" és némely szerep elvékonyítására nem volt sok szükség. Annak pedig kifejezetten örültem, amikor Garas azt nyilatkozta előzetesen, hogy nem akarja a darabot idézőjelbe tenni /ez mindig marhaság és a zene úgyis ledobja magáról az efféle szöveget/, de annak már nem, hogy azért még lehetne az egészet 1985 stílusában játszatni, s nem úgy, ahogy elődeink is tudták mondjuk 1920-ben. – Hát ennyit. Mindezt pedig azért, hogy Neked s Melletted Törőcsiknek és Kálmánnak megköszönjem a műfaj becsületének megmentését és mindig, mindenkor és minden közegben megnyilvánuló nemes művészeteteket. – És bocsánat, hogy mindezt nagy megbecsüléssel kötelességem volt Neked megírni. – Őszinte híved, kézszorítással Rácz György – És külön öröm, hogy legalább Te tudsz magyarul és egyedül tudod, hogy a hercegné az nem hercegnő!”

Gábor István a Magyar Nemzet újságírója az 1986. június 28-i bemutatóról írt kritikájában az est legnagyobb színészi teljesítményének Domonkos Zsuzsa beugrását tartotta, „aki a váratlanul megbetegedett Kállay Boritól az előadás délutánján vette át Szilvia szerepét, amelyet négy évvel ezelőtt játszott utoljára – német nyelven”. E beugrás apropójából teszem fel a Domonkos-est egyik számának két részletét, melyben Feri és Körmendi János asszisztál a primadonnának a Csárdáskirálynő leghíresebb dalának eléneklésénél.

Tehát a most következő három felvételből az első a fentebb említett részlet az 1986-os Csárdáskirálynő előadásból: Törőcsikkel, Ferivel és Haumann Péterrel. A második és harmadik az 1987-ben sugárzott „Egy primadonna portréja – Egy este Domonkos Zsuzsával” című műsor töredékei.

Részlet a Csárdáskirálynőből: Hajmási Péter, Hajmási Pál...
         1. 1986. Margitsziget: Törőcsik Mari, Bessenyei Ferenc, Haumann Péter
         2. 1987. Egy este Domonkos Zsuzsával: Bessenyei Ferenc
         3. 1987. Egy este Domonkos Zsuzsával: Domonkos Zsuzsa, Bessenyei Ferenc, Körmendi János


Feltéve: 2018. április 15.

folytatás hamarosan következik



VISSZA         ELEJÉRE


PÁLYÁJA         SZÍNHÁZ         KEZDŐLAP         FILM-TV         EGYÉB         KÉPGALÉRIA