BESSENYEI FERENC
kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja,
a Nemzet Színésze és több más kitüntetés birtokosának
autentikus honlapja

BESSENYEI FERENC
és a
LEVÉLTÁRI DOKUMENTUMOK

Ezen az új oldalon olyan dokumentumok szerepelnek, melyek Bessenyei Ferenc pályáját illetően kiemelkedő fontossággal bírnak, annak vagy egészét, vagy csak bizonyos szakászát jelentősen befolyásolták, de ezidáig az időrendi feldolgozás miatt még nem kerültek tárgyalásra.
     Bár így, összefüggésükből kiragadva nem értékelhetőek megfelelő mértékben, érdekességűk és az a tény, hogy az időrendi feldolgozás miatt egyébként még soká nem kerülnének sorra, azt indokolja, hogy – a mostani kutatás eredményeként – már most közlésre kerüljenek.



Ilyen és ehhez hasonló, Bessenyei Ferenc pályáját, életét érintő fontos események bemutatása következik tehát ezen az oldalon:
     – 1. A magyar művészek 1955-ös memoranduma
     – 2. Dokumentumfilm Bessenyei Ferenc Othello alakításáról
     – 3. Bessenyei Ferenc és 1956
     – 4. Lukács György Tragédia-dolgozata
     – 5. A Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség Forradalmi Bizottságának felhívása 1956. október 30-án
     – 6. A Hegedűs a háztetőn 1974-es betiltása

     (folytatása következik)



6.
A HEGEDŰS A HÁZTETŐN 1974-ES BETILTÁSA

A Hegedűs a háztetőn című musical főszerepe, Tevje, a tejesember kétségen kívül egyike volt Bessenyei Ferenc legnagyobb és leghíresebb szerepeinek, még akkor is, ha élete végén, pályája összegzésekor már nem említette legkedvesebb és legfontosabb szerepei között – ekkorra már, mintegy a múlt „letisztulása” után, egyértelműen a nagy történelmi szerepek jelentették számára pályája csúcspontjait. Ugyanakkor ez nem változtat azon, hogy életének legalább 25 esztendejében Tevje volt a legismertebb, legkedveltebb szerepe a közönség, de saját maga számára is.

A Hegedűs a háztetőn című musicalt első ízben 1973. február 9-én mutatta be a Fővárosi Operett Színház Vámos László rendezésében és Bessenyei Ferenc főszereplésével – zeneszerző: Jerry Bock, szövegkönyv Sólem Áléchem „Tóbiás, a tejesember” című könyve nyomán: Sheldon Harnick.
     Nem ez a darab volt az első musical, amit az Operett Színház színre vitt. Korábban már bemutatták a West Side Story-t, a My Fair Lady-t (az első széria három Higgins-e – Básti, Bessenyei, majd Rátonyi) és a La Mancha lovagja-t. Mindhárom darab kitűnő volt, és a magyar előadásuk is nagyszerűre sikeredett, a visszhangjuk is nagy volt (aki élt abban az időben, ezt tanúsíthatja), de akkora sikert, akkora népszerűséget, akkora „felzúdulást”, amit a Hegedűs első bemutatója okozott, nem értek el.

Fél évvel a bemutató után a Magyar Rádió felvette a musical hét legismertebb számát (Prológ, Dal a házasságszerzőhöz, Ha én gazdag lennék, Bordal, Csoda lett, Szeretsz engem, Anatevka), részben az eredeti szereplőkkel, részben más énekesekkel a Magyar Rádió és Televízió Lendvay Kamilló vezényelte szimfonikus zenekarának és énekkarának a közreműködésével. A teljes felvételt – kb. 34 percet – első ízben 1973. augusztus 14-én, kedden este, 19:57 perckor a Kossuth Rádió sugározta. A Hungaroton e felvétel két számát – Ha én gazdag lennék és Szeretsz engem – Bessenyei Ferenc és Petress Zsuzsa közreműködésével az ú. n. Pepita sorozatban jelentette meg nem sokkal a rádióbeli sugárzás után.
     A televízió nézői első ízben augusztus 31-én, pénteken este a 20 órakor kezdődő Ez is operett, az is operett című műsorban láthatták és hallhatták a darab legnagyobb „slágerét”, a Ha én gazdag lennék című dalt.
     Ettől kezdve ez a szám a kívánságműsorok állandó és első számú kedvencei közé tartozott. Bessenyei Ferenc akárhova ment ettől kezdve, étterembe, nyilvános helyre, ahol volt valamilyen hangszer vagy zenekar, alig lépett be az ajtón, a zenész vagy zenekar azonnal rázendített a Ha én gazdag lennék-re.

A színházban nem lankadó érdeklődéssel, és nem csökkenő erejű sikerrel ment a darab – egészen 1974 nyár elejéig, amikor megjött a hír, hogy Aczél György betiltotta az előadást, és azt ezért az évad végével le kell venni a műsorról. Erről az eseményről Kovács Zsuzsa – aki Tevje második lányát játszotta – a Férjem, a Komédiás című könyvben így vallott:
     – Benneteket keményen érintett a betiltás?
     – Borzalmasan. Az Operettszínházban addig is voltak nagysikerű előadások, operettek, sőt musicalek is. De ezek – hogy is fejezzem ki magam – operettszínházi sikerek maradtak, míg ez kimozdult az épületből, és nemcsak a színházban, de országosan is az egyik legjobb előadásnak számított. Minden színész eljött megnézni. Mint mondtam, voltak addig is jó előadások, de nem ez a fajta, drámai és minden más tekintetben kiváló értékű siker.
     Feri személye olyan mértékben tartotta az előadást, mint ahogy egy oszlop tart egy hatalmas kupolát. És mi ott voltunk biztonságban alatta. Csodálatos volt. Egy fanyalgó kritika is megjelent a sok dicsérő között, de ez senkit nem érdekelt, mert akárhova mentünk, az emberek erről beszéltek. Amikor bementem a tévébe, Ruttkai Éva sminkelés közben az előadásról áradozott.
     És akkor egyszer csak levették a műsorról. Nekem különösen borzasztó volt, mert én elsősorban a szívemmel játszom, meg az ösztönömmel. Az ész csak ezek után jön. Feri is szívből, lélekből játszik. A kollégáim mondták, hogy biztosan nem is figyel arra, hogy mit és hogyan mond, hanem csak úgy jön a szöveg belőle. Egy színészről látszik, hogy tudatosan játszik-e, vagy úgy alakít, hogy maga a figura áll a színpadon. Amit Feri csinált, ahhoz Bessenyei Ferencnek jóformán nem is volt köze, nem Bessenyei Ferenc, hanem Tevje volt ott. Minden porcikája, még a vére, a sejtjei is Tevjéhez tartoztak. Mindenki, aki benne volt abban az előadásban, mindegy mekkora szerepben, imádta őt is, meg az előadást is.

A Hegedűs betiltásáról ugyanezen könyv első részében, „A pálya – 1973: Tevje és Othello” című fejezetben tévesen azt írtam, hogy „örömét csupán mérsékli, de nem törli el teljesen az első bemutatót pár hónappal követő betiltás sem”. Ez a mondat is csak azt bizonyítja, amit unos-untalan ismétlek: a szubjektív visszaemlékezések nagyon sok hibát tartalmaznak, nem lehet bennük korlátlanul megbízni, a hangulat felidézésére alkalmasak, de nem a pontos adatok kiderítésére.
     Mostanra azonban utánajártam annak, hogy mikortól nem volt szabad a Hegedűst játszani. A régi újságok alapján a következőket lehet megállapítani:
     Az 1973-as bemutató utolsó előadása a Fővárosi Operett Színház 1973/74-es évadjának évadzáró előadása volt, 1974. július 15-én, hétfőn. Júliusban jóformán csak a Hegedűs volt műsoron, amiből arra lehet következtetni, hogy a betiltásról értesülve úgy szervezték a színház műsorát, hogy a megmaradó kis időben minél többször ezt a darabot adhassák elő. Talán még szóltak is, akiknek csak tudtak, hogy gyorsan nézzék meg a darabot, vagy először, vagy akár sokadszorra is, mert utána nem tudni, mikor lesz erre megint alkalom.

Feri ekkor már rendszeresen közreműködött az ORI rendezvényein ezzel a számmal, Bíró Attilával, az előadás karmesterével rengeteg helyen felléptek. (Ahogy az Élete és az Előadóestek oldalakon írtam, a házépítés miatt szükség volt a plusz munkára és keresetre, de ezen túl, nagyon szívesen és lelkesen végezte ezt a munkát is.)
     Arra jól emlékszem, hogy amikor közölték vele a betiltást, tudni akarta, hogy ez a tiltás a különböző rendezvényeken és ekkor induló önálló estjein is érvényben van-e. A válasz „igen” volt, úgy hogy ettől kezdve évekig nem énekelhette a Ha én gazdag lennéket.

A színészeknek hivatalosan nem mondták meg a betiltás okát, de úgy beszélték, hogy Aczél György Furceva asszony, a Szovjetunió nagyhatalmú, legendás kulturális miniszternőjének az utasítására tiltatta be az előadást. Furceva asszonyról az interneten a http://szdnyi.blogspot.hu/2012/04/furceva-saga.html#!/2012/04/furceva-saga.html oldalon lehet bőven olvasni. A cikk szerzője, egy bizonyos „szödönyi” többek között ezt írja:
     „Alexa Károly szerint Furceva egyszer csupán azért utazott Budapestre, hogy betiltassa a sztriptízt ama néhány belvárosi lokálban, ahol (valutáért) látható volt. Nem tartom életszerűnek, hogy egy szovjet miniszter ilyen piti dologért ideutazzék: akkor még működött a forró vonal a Kreml és a Duna-parti „fehérház” között. Egy blogbejegyzés szerint egyik – ugyancsak budapesti – utazása során a miniszterasszony azt nehezményezte, hogy a magyarok bemutattak egy cári Oroszországban játszódó amerikai musicalt, amely ráadásul zsidókról szól, akik a háztetőn hegedülnek – de lehet, hogy ez is csak legenda.”
     Kissé furcsának tartom, hogy valaki, aki – ahogy az írásból kiderül – színházak körül forgolódott, és aki egy szovjet pártmunkást választ tanulmánya főszereplőjének, nem ismeri a Hegedűs a háztetőn musicalt. De hát, ma már semmin nem szabad meglepődni. Mindenesetre ez a „legenda” egybevág azzal, amit 1974-ben rebesgettek a betiltás okáról. Hogy a szovjet főemberek ittjártukkor igenis beleszóltak ebbe s abba, azaz nem politikai ügyekbe is, egyáltalán nem legenda. Hogy valóban Furceva asszony állt a betiltás hátterében, azt az az adat támasztja még alá, hogy – bár ő 1974 októberében váratlanul meghalt – a Fővárosi Operett Színházban 1974 október végén a Leningrádi Gorkij Színház vendégszerepelt, mégpedig a Viharos alkonyattal, amit Magyarországon magyar társulattal ekkor már senki nem tűzött volna, egyetlen eldugott színházban, egyetlen kommunista küldöttség kedvéért sem műsorra. Teljesen elképzelhető, hogy a vendégszereplést tavasszal beszélték meg, például akkor, amikor Furceva más okból (például ruhavásárlás céljából) Magyarországon járt, és hogy e megbeszélés során, vagy elvitték őt a Hegedűs előadására, vagy csak a plakátokat látta, amikor az épületben tartózkodott. Aczél György, aki lelkes színházlátogató volt, nyilván már egy évvel korábban, a bemutatón, vagy azt követően látta az előadást, és hogyha a Ludassy Mária által „lidércnyomásos”, „az anticionista frazeológiával és értelmiségellenes kirohanásokkal alig kódolt antiszemitizmus” esztendejének nevezett 1973-as évben nem tett semmit az előadás ellen, akkor most magától miért tett volna?

Akár így, akár úgy, akár Furceva adta parancsba a betiltást, akár Aczél magától rendelkezett így, a Hegedűs a háztetőt, a színház legsikeresebb előadását sikere tetőpontján levették a műsorról, és 1985-ig nem is adták újra elő.

A betiltást követő hónapokban, sőt években Bessenyei Ferenc élőben nem adhatta elő legendás számát, de a rádió változatlanul sugározta a darab egy évvel korábban felvett részleteit. A kívánságműsorokból ugyan száműzték egy időre a Ha én gazdag lennék-et, de azért átlagosan havonta egyszer – bár sokszor csak a 3. műsorban (akkor ez volt még a Bartók Rádió neve) – felhangzott ez a zeneszám Bessenyei Ferenc tolmácsolásában. A hetvenes évek utolsó harmadában pedig már mindenki elfelejtette a letiltást, s ekkortól tévében, rádióban, előadóesteken szabadon előadhatta ezt is a Bordallal együtt.

Az előadás betiltása Bessenyei Ferenc életére és pályájára több következménnyel járt. Egyfelől elvették tőle annak lehetőségét, hogy „világhírre” tegyen szert. A Fővárosi Operett Színház később sokat járt külföldre, nyilván ezt a darabot is elvitték volna, ha műsoron marad. Bessenyei Ferenc a világ legjobb Tevjeje volt, ezt nem csak az itt járt külföldiek bizonygatták, de maga a darab szerzője, Jerry Bock is.
     Erről Földes Anna a korabeli kritikák feldolgozása után a Bessenyei című könyvben számol be: „A fogadtatás ezúttal egyértelműen és egyhangúan lelkes. A közönség tombolva ünnepli az előadást, a kritikusok levelenként és koszorúban is kínálják a babért”, áll az 1973-as bemutatást méltató szövegben, majd a második, 1985-ös utániban: „A legértékesebb dicséretet Bessenyei a legilletékesebbtől kapja. A komponista Jerry Bock, aki csak a felújításon láthatta a magyar tejesembert, elragadtatva nyilatkozik az előadásról. Bessenyei »az egyik legkitűnőbb Tevje, akit valaha láttam. Talán nem is játszotta még soha ezt a szerepet ilyen hatalmas, robusztus egyéniség. És micsoda roppant hangja van«.” [Ez a könyvrészlet megtalálható a honlapon is.]

A másik következmény örömteli, és Bessenyei Ferenc számára nyilván fontosabb is: A Ha én gazdag lennék számmal már 1973 végén elkezdte az országjárást, de ekkor még nem csinált önálló estet. Ezt teljes terjedelmében csak akkor dolgozta ki, és akkor jelent meg vele, amikor a Hegedűst betiltották. A Korona Cukrászdában az Irodalmi Színpad szervezésében 1974. szeptember 30-án volt önálló estjének a bemutatója. Ettől kezdve már ezzel járta az országot, ez indította el életének teljesen új, nagyon örömteli szakaszát. Bessenyei Ferenc pályájának ezen részéről a honlap Előadóestek című oldala számol be.

Talán túl távoli a hasonlat, de e furcsa letiltás és Bessenyei Ferenc pályájának alakulása az embernek eszébe juttatja O’Neill Hosszú út az éjszakába című darabját, illetve annak részletét – mely az M3 éppen nemrégen megismételt 1963-ban készült „Színház az egész világ: Bessenyei est” című műsorában volt látható –, ahol a darab főszereplője, James Tyrone elmeséli a fiának, hogy fiatal korában az ország legígéretesebb színészének számított, a szakemberek szerint a legnagyobb Shakespeare színész lehetett volna, de ehelyett vidéki másodrangú színész lett csak belőle, mert megvette egy nagysikerű darab előadási jogát, és évtizedeken keresztül csak azt játszotta, olyan sokáig, hogy a közönség már nem volt hajlandó más szerepkörben elfogadni. Magyarország persze nem Amerika, és Bessenyei Ferenc nem amerikai színész, de azért meglehet, hogyha a Hegedűs 1973-as előadása tovább marad műsoron, önálló estje nem jön létre, és pályájának ez a számára rendkívül fontos része kimarad az ő és az egész ország életéből, hiszen nem volt az országnak olyan kis települése, ahová nem vitte volna el önálló estjeit, vagyis nem terjesztette volna a magas szintű kultúrát.

Az 1973-as bemutatóból a honlapon a prológ részlete látható. 1980-ban a Petress Zsuzsával készült tévéműsorból pedig kettőjük duettje, a Szeretsz engem. Az 1985-ös előadássorozatból több részlet is fent van már. Ezúttal az 1985-ös bemutatót megelőző próbaidőszakból következik két részlet. Egyúttal felteszem ide is a honlap összes eddigi Hegedűs-részleteit.

Két részlet az 1985-ös próbákról
1. felvonásból
Az álomjelenet

Prológ az 1973-as bemutatóból
Szeretsz engem? az 1980-as Petress műsorból

Részletek az 1985-ös bemutatóból
1. felvonásból
2. felvonásból
3. felvonásból


Feltéve: 2014. június 13.



az ELEJÉRE


     ÉLETE          SZÍNHÁZ          KEZDŐLAP          FILM-TV          EGYÉB          KÉPGALÉRIA