BESSENYEI FERENC
kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja,
a Nemzet Színésze és több más kitüntetés birtokosának
autentikus honlapja

SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZEK SÍRJAI
A FARKASRÉTI TEMETŐBEN


Egy neves ember mondta egyszer a tévében, hogy ő nagyon sokat gondol édesapjára, ehhez nem kell kijárnia a temetőbe, így apja sírjához sem jár. Mint minden féligazság, ez is nagyon meggyőzőnek, első hallásra „nemes” gondolatnak tűnik. Csakhogy az illetőnek nem volt igaza: Amikor ugyanis az élők „csak úgy” gondolnak elhunyt szeretteikre, kedvelt ismerőseikre, akkor ebben az emlékezésben többnyire maga az emlékező a főszereplő, akinek figyelme nem az elhunytra irányul elsősorban, hanem magára az emlékre. Ráadásul az ilyen „magányos” emlékezésben semmi tiszteletadás nincs. Ha viszont a megemlékező magára veszi a fáradtságot, hogy felkeresse az általa ezért vagy azért becsült elhunytat, akkor ez a tett már teljes egészében a halottnak szól, és a tiszteletadása nemcsak az illető személyes ügye, hanem egyúttal „közügy” is lesz, különösen, ha visz is valamit a sírra, vagy elrendezi azt, egyszóval teljes figyelmével fordul a halott felé. Az „otthon emlékező” hozzátartozóknak tudniuk kellene, hogy a temetőben járó emberek a sírok alapján hoznak véleményt az elhunyt rokonairól, jóismerőseiről. De nem csak róluk, hanem magáról az elhunytról, annak „fontosságáról”, érdemeiről is! Amelyik művész sírját ápolják, azt a művészt mások is jobban megbecsülik. Hiszen a sír állapota arról is tanúskodik, hogy az elhunyt érdemei mennyire voltak maradandók, azaz mennyire maradtak fontosnak az utókor számára!

Egy-egy neves színész, előadóművész temetésére pár évtizeddel ezelőttig, többezres tömeg gyűlt össze. Mára nemcsak a „nagy” kedvencek száma, de az emberek lelkesedése is érzékelhetően lecsökkent. Ennek oka életünk rohamos változásában, elszürkülésében, egyre súlyosabb nívótlanságában keresendő, melyhez például a halottégetés (az ezzel járó összes furcsa újítással, mint pl. az urna hazavitele, a hamvak szétszórása ide vagy oda) régi, pogány szokásának elterjedése is hozzá tartozik.
     A temetők arculatát az is nagy mértékben megváltoztatja, hogy egyre kevesebb azon sírok száma, akármilyen híres, elismert művészé az, melyen valamilyen hivatásos szobrász által készített síremlékmű áll. Az 1990-es évek közepéig nagyon sok színművész sírjára készült, vagyis készíttettetett valaki (többnyire valamilyen közintézmény) ilyet; mára azonban már se pénz, se szándék nem maradt a tiszteletadásnak eme formájára.
     Ennek egyik oka nyilván abban rejlik, hogy a halottak tiszteletét is a napi politika határozza meg: olyan, hogy általános, örökérvényű emberi érték, a döntéshozóknál már nem játszik szerepet, még a színművészeknél sem! Helyette a művészek megítélésében a mindenkori politikai szerepvállalás (és a személyes ismeretség) vált az elsődleges szemponttá. Ennek az eljárásnak a kegyelethez semmi köze: valakit csak azért elfelejteni hagyni, mert az illető nem osztotta az éppen hatalmon levők ideológiáját, nem nemes cselekedet, és nem szolgálja egy nép érdekeit, kultúrájának fennmaradását.

Én egész életemben „temető-járó” voltam, de arra csak férjem halála óta jöttem rá, hogy az emberiség két részre osztható: a temetőbe járókra és a temetőbe szinte soha nem járókra. Az itt bemutatásra kerülő listák az előbbieknek próbálnak segítséget adni. Mivel azok a feltáró munkák, melyekre az itt következő listák támaszkodnak, már mind befejeződtek – az OSZK adattára 2003. közepén, dr. Varga Józsefé (ami soha nem akart teljes lenni) 2015-ben, a többiek még korábban –, a jobb eligazodáshoz szükséges lett egy mai (és a változásokat a jövőben is követni szándékozó) munkára.

A honlapon a következő dokumentumok találhatók a Farkasréten nyugvó szín- és filmművészekről:
     1. – BEVEZETÉS ÉS TUDNIVALÓK;
     2. – ABC szerinti lista, melyekről a fotók elérhetők – ez htm formátumú, vagyis folyton bővíthető, korrigálható;
     3. – PARCELLÁK szerinti lista – pdf formátumban a 2018. június 24-i állás szerint;
     4. – A Farkashegyi temető TÉRKÉPE – azon parcellák jelölésével, melyekben művészsírok is vannak;
     5. – A (már) VÉDETT sírok listája – pdf formátumban a 2018. június 24-i állás szerint;
     6. – A 2018. elején VÉDETTSÉGRE benyújtott KÉRVÉNYEN szereplő művészek listája. (Az eddig elmondottakkal kapcsolatban érdemes az 5. és 6. listát egymással összevetni!) – pdf formátumban a 2018. június 24-i állás szerint.

Megjegyzés: A 2. számú lista folyamatosan kerül közlésre (elsőnek csak az A betűvel kezdődő nevek olvashatók rajta)!

Végezetül egy személyes élmény: Kutatásaimban talán a legnagyobb, de biztosan a legmaradandóbb élményt az nyújtotta, amikor megláttam azon művészek sírjait, akiket csak elbeszélésekből, filmekből, lexikonokból, vagy a róluk szóló legendákból ismertem: például Gertler Viktor, Gellért Endre és még sokan mások valójában ily módon váltak „élő emberekké” számomra. A magyarok büszkék lehetnek rá, és nagyon örülhetnek neki, hogy vannak olyan tévécsatornáik, melyen régi filmeket, színielőadásokat, műsorokat láthatnak: Mióta végigjártam a művészsírokat, az e filmek közreműködői szinte mind „személyes” ismerőseimmé váltak, hiszen láttam a sírjukat, tudom, hogy hol nyugszanak! Béke legyen poraikra!


BEVEZETÉS ÉS TUDNIVALÓK

A listára került nevek kiválasztását az az alapelv vezérelte, hogy kik azok, akik egy – olykor ma is gyakran bemutatott – művészi produkció közreműködői között szerepeltek. Ezért nemcsak a színészek, hanem mindazok nevét tartalmazza, akik közreműködőként részt vettek színházi és operai előadásokban és művészi filmek elkészítésében. Rajtuk kívül szerepel még a listán néhány különösen ismert előadóművész.

A feldolgozás mintájául az OSZK adattára szolgált, ahonnan a legtöbb adat is származik, és ami a leggondosabban, a legkevesebb hibával feldolgozott munka. Sajnos, az OSZK „adattára a 2002-ben elhunytak esetében még reprezentatívnak tekinthető, a 2003-ban Farkasréten temetett személyek azonban már csak esetlegesen kaptak benne helyet” (idézet az OSZK oldaláról), a 2003 második felétől elhunytak pedig teljes egészében hiányoznak. Ez utóbbi tény az oka e lista elkészítésének és interneten való közzétételének.

A nevek a következő oldalakról származnak:

1. – OSZK adattára (ami elsősorban Zsigmond János munkájára támaszkodik):
https://library.hungaricana.hu/en/view/BFLV_bn_41_11_2003_3_2/?pg=133&layout=s Library Budapesti Negyed A Farkasréti Temető 2. - Budapesti Negyed 41. (2003. ősz) A Farkasréti temető 2003-ban:
     az adattár internetes elérhetősége: http://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/index.htm

2. – Budapesti Városszépítő Egyesület listája, ahol az adatok lezárása még korábbi: 1987. június 30.

A 2002. után elhunytak esetében, még a következő oldalak:

3. – wikipedia:  https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Farkasrréti_temető_nevezetes_halottainak_listája

4. – Dr. Varga József oldala:  http://www.agt.bme.hu/varga/foto/farkasreti/farkasreti.html
Itt 2015-ben volt az utolsó frissítés. – Dr. Varga József nem csak a Farkasréti temetőben nyugvó nevezetes emberek sírjairól készített fotókat, hanem az ország más temetőiben, sőt a külföldön eltemetett magyarokról is;

5. – Nemzeti Panteon Alapítvány internetes listája – www.nemzetipanteon.hu – a Farkasréten nyugvó művészek neveivel.

A listán szereplő adatok pontosításához még a következő oldalak szolgáltak segítségül:

6. – Nemzeti Sírkert:  http://nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/farkasreti-temeto/
Ez az oldal 2017. december 14-én megszűnt, az új oldal internetes címe:  http://intezet.nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/

7. – Operaénekesek listája:   https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_opera%C3%A9nekesek_list%C3%A1ja

8. – Filmszínészek listája:  http://www.hangosfilm.hu/filmenciklopedia/

9. – Színházi Lexikon - 1931 Schöpflin Aladár

10. – Színházi Lexikon - 1995.

11. – És a járkálás közben felfedezett, eddig egyetlen listán sem szereplő sírok (például a 2010-ben elhunyt Farkas Antal színművészé).

Az abc- és a parcellák-szerinti listákon azok neve is szerepel, akiknek sírja 1987. júniusában (Budapesti Városszépítő Egyesület listája), illetve 2003. elején (OSZK adattára) még megvolt, de mára már felszámolták (így legalább van adat eltemetésük helyéről és sírjuk sorsáról). Vannak, akiket „elvittek” (mint például György László színművész hamvait 1997-ben Leányfalura), és vannak, akiknek sírját a lejáratkor nem váltották meg, ezért azok felszámolásra kerültek.

A feldolgozás túlnyomó része 2017. június közepétől szeptember közepéig tartott. A lista tartalmazza még azok nevét is, akikre csak ezután, 2017. december 25-ig bezárólag bukkantam.– És „mivel az élet, nem áll meg”, és ezzel a halál sem, a lista folyamatosan kiegészül az ezen időpont után Farkasréten eltemetett művészek neveivel.

Minden sírról készült fénykép: a szeptemberig elkészült képeknél nem áll dátum, de azoknál a síroknál, melyeknél ezután valamilyen változás történt, szerepel az új fotó készítésének dátuma. A fotóknak nem a művészi kivitel, hanem a jelenlegi állapot bemutatása, rögzítése volt a célja. [Varga József oldalán nagyon szép művészi fotók láthatók.] Azoknál a síroknál, melyeknél a név nem, vagy csak alig olvasható, külön fotó készült a névtáblával.

Az egész temetőre kiterjedő, átfogó feltáró kutatásról készült adatok lezárása: 2017. szeptember 24. Az ezen időpont óta történt változások már nem biztos, hogy teljes egészében szerepelnek a listán.

A következő sírokon történt a feldolgozás ideje alatt változás:

1.  2017. június közepétől szeptember közepéig:
     – Bajor Imre és Józsa Imre sírjára ekkor került műkő;
     – Nagy Miklós teljesen tönkrement sírjára kitettek egy terméskövet a névtáblájával;
     – A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, ezen belül a Nemzeti Örökség Intézete, rövidítve: NÖRI, három művész-sír rendbehozatalát rendelte el 2017. szeptember elején. 1. Mialkovszky Erzsébet, 2. Neményi Lili/Upor Tibor/Horváth Árpád, 3. Sándor Böske/Matány Antal.

2.  2017. szeptember közepétől december 25-ig:
     – Ekkor került a listára 20 új név: 16 új név az újonnan felfedezett oldalakról; 1 új név: Pápai Erzsi, akinek temetése november 23-án volt; és 3 új név, kiknek sírja eladdig jelöletlen volt (mind a három a 25-ös parcellában van).
     – A NÖRI által szeptember végén elrendelt munkálatok 2017. december 15-ig befejeződtek; a csatolmányban az első 2 sírról megtalálhatók az eredeti és a rendbehozott állapotról készült fotók is, a harmadik eredeti állapotáról nincs kép.
     – A 25-ös parcellában (az ú. n. „művészparcellában”) ekkor rendbehozott, korábban felismerhetetlen sírok a következők: Pártos Géza (†2003), Palásthy György (†2012), Gergely László (†2016).
     (Arról nincs adatom, hogy a többi parcellában történtek-e szeptember óta változások, mert csak a 22-es és 25-ös parcellát jártam még egyszer át, hiszen e két parcellában nyugszik a színészek zöme. Néhány, korábban szinte a felismerhetetlenségig elhanyagolt síron a tél beálltával végeztek tisztítási munkákat, úgy mint a gaz levágása stb., például Abody Béla, Szőts István sírján; ezek mind védett sírok, talán a NÖRI írta elő a munkákat – nem tudni.)
     – Szintén a 25. parcellában Békés Rita egyébként is gyönyörű és gondosan ápolt sírját, még újabbra cserélték ki (nyilván Békés Itala). Ugyanitt kicserélték Perczel Zita szinte olvashatatlan névtábláját, és rendbehozták a név-aranyozását Honthy Hanna sírján (aminek nagy része azóta megint tönkrement: netán kikaparja valaki az aranyat belőle?). Megtisztítottak néhány sírt, például Lukács Margitét. Visszaállították (vagy most csináltatták meg) Joviczky József operaénekes sírkövét (2016-ban ide temették feleségét, és azóta a sír csupasz volt, és a fejfán mindössze ennyi állt: "Anyu"). Viszont továbbra sem hozták vissza a Csányi-Botka sír sírkövét, amit Botka Valéria halálakor a NÖRI vitetett el a Nemeskő és Építőipari KFT-vel, és azóta is ennél a KFT-nél van (a temetői iroda közlése szerint).

3.  2018. tavaszi-nyári változások:
     – A NÖRI idén is elrendelte a rossz állapotban lévő sírok rendbehozatalát, a színész-sírok közül a következők felújítását rendelte el: Simonyi Mária (Móricz Zsigmond felesége), Ilosvay Katalin vesrmondó színésznő, id. Latabár Árpád valamint a Gozmány György/Kelemen Éva színész-házaspár. Míg az első hármat valóban a felismerhetetlenségig benőtte a gaz, addig a negyedik korábban sem volt semmivel rosszabb állapotban, mint csomó más „védett” sír, sőt, ahogy ez például a következő képen – Ungvári Lajos Kossuth-díjas szobrász sírja – látható, bőven van olyan, amelyikre sokkal inkább ráférne a – legalábbis – tisztességes karbantartás (főleg, ha a puszta halmon olyan felirat áll, mint ezen, vagyis, hogy a sír a „Nemzeti Sírkert része”). – De a NÖRI-nek nem csak ez az intézkedése furcsa, hanem az is, hogy amíg tavaly, a több hónapig tartó munkálatok alatt minden ilyen sírnál kitették több más, a rendbehozatalra vonatkozó adat mellett az elhunyt nevét – lásd például Mialkovszky Erzsébet sírját –, addig ezt idén nem történt meg egyetlen rendbehozás alatt álló sírnál sem (nemcsak színészsírokat hoznak folyamatosan rendbe, hanem természetesen más védett emberek sírjait is).

Egyéb tudnivalók a sírokkal kapcsolatban:

A temetési költségben benne van a koporsós-síroknak 25 éves, az urnáknak 10 éves „bérlete” is. Ezen idő lejártával a sír/urna helyeket meg kell váltani, különben felszámolják őket. Naptári év számít, tehát annak az évnek a végéig kell rendezni a meghosszabbítást, amelyikben az illető halálának évfordulója – 25. illetve 10. – van. Tapasztalat szerint a temetői iroda igen nagyvonalúan kezeli a lejáratot, különösen, ha az illető ismert személy, vagy ha a sírjára ki van írva, hogy színész, rendező stb. Erre a nagyvonalúságra azonban számítani nem lehet, biztosabb idejében elintézni az újabb megváltást.

Minden sír felett rendelkezik valaki, ez többnyire magánszemély, de lehet egy intézmény is (például egy színház vagy a NÖRI). A rendelkező rendelkezési jogáról bármikor lemondhat egy másik személy vagy intézmény javára. Ha a rendelkező meghal, akkor – a hagyatéki eljárás alapján – a törvényes örökösére száll a sír rendelkezési joga.

A sírokat hivatalosan a személyi igazolványban szereplő adatok alapján tartják számon, nem pedig a művészneveken, vagy a síron szereplő neveken. Ezért az azonosításhoz célszerű ismerni a művész hivatalos (halotti anyakönyvben szereplő) nevét, ami férjezett nők esetében szinte mindig az asszonynevük.

A síron minden változtatást (például: egy hant teljes beültetése, sírkő készítése) csak a rendelkezőnek az engedélyével lehet elvégezni, és a munkálatokat kötelező a temetői irodánál előzetesen bejelenteni.
     A VÉDETT-sírokon való munkálatokhoz azonban – abban az esetben is, ha más a rendelkező, még akkor is, ha az az elhunytnak közeli rokona – szükséges még a NÖRI engedélye is; enélkül senkinek, a rendelkezőnek sem szabad a síron jelentős változtatást végezni.

A sírok gondozását meg lehet rendelni a temetői irodában. Egyszerű locsolás nem tartozik az engedélyre szoruló tevékenységhez (azaz ehhez nincs szükség védett síroknál a NÖRI engedélyére), de az egyszeri vagy rendszeres beültetés már igen. A Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) bizonyos személyeket védetté nyilvánít, és ettől kezdve ezen személyek sírja a „Nemzeti Sírkert” részévé és védetté válik. A védett síroknak két kategóriája van: 'A' és 'B'. Az 'A' kategória örök időkre szóló védettséget jelent; Az utóbbi években a temetésük után védetté vált sírokat a 'B' kategóriába sorolják: ezek védettségre való jogosultságát 25 év múlva újra tárgyalják: ha újra jogosultnak találják, akkor a sír az 'A' kategóriába kerül.

A védetté nyilvánítást bárki – nem csak intézmény, de magánszemély, hozzátartozó is – kérheti a Nemzeti Örökség Intézetnél.
     Miután a védetté nyilvánítás nem jelent automatikusan semmilyen gondozást, sőt, a védett sírok túlnyomó többsége igen elhanyagolt állapotban van (ami érthető is, hiszen a több évtizede elhunyt neves embereknek valószínűleg már nincs olyan hozzátartozójuk, aki gondját tudná viselni sírjuknak), felmerülhet a kérdés, hogy miért van szükség mégis a védettségre. Nos, erre nagyon jó választ ad Küry Klára művésznő esete, aki 1935-ben hunyt el. Sírkövét, melyet Gecső Sándor készített, 1936-ban avatták fel. Csakhogy az évek során a névtábla eltűnt, így a sír hosszú ideig névtelen volt. 65, azaz hatvanöt évvel később, szülővárosa, Jászkísér polgárainak eszébe jutott, hogy nekik volt egy, a maga korában igen népszerű primadonnájuk. És mivel a sírt védettsége miatt nem számolták fel, semmi akadálya nem volt, hogy 2010-ben(!) díszes névtáblát helyezzenek a sírra. A névtábla szövege így hangzik: „Küry Klára, operettprimadonna, 1870. március 27.- 1935. április 27., tisztelettel adózik szülöttének, Jászkísér város lakossága, 2010.” Minderre nem kerülhetett volna sor, ha a sír nem lett volna védett.
     Joggal feltételezhető, hogy ez az eset nem egyedi (például Szendrey-Karper László is halála után lett Esztergom díszpolgára), és más művésszel is megtörténhet, hogy jóval sírja bérleti díjának lejárta után akarja valaki tiszteletét kimutatni iránta; de ezt csak akkor teheti meg, ha van hova leraknia az emlékezés, a kegyelet látható jeleit.

Sajnálatos módon vannak olyan védett sírok is, melyeken annak a személynek a neve, aki miatt a sír védetté lett nyilvánítva, nincs kiírva a sírra; a névtáblán csak ismeretlenek neve szerepel (ilyen pl. Pártos Erzsi és Jaschik Álmos sírja). (Ez sajnos a nem-védett síroknál is előfordul: vagyis a művész neve nincs feltüntetve a síron: például Nagypál László stb.).

A feldolgozás eredményét tartalmazó dokumentumok közül az interneten a következő listákat teszem közzé: 1. abc szerinti és 2. parcellák szerinti lista. Ezen kívül láthatók a sírokról készített fotók is.

A feldolgozás és internetes közlésének értelme és célja:

A.  Elsőként néhány részlet Tóth Vilmos „A Farkasréti temető története” című tanulmányából (EPA Budapesti Negyed 40-41-42. (2003/2-2003/4):
     A magyarság egyik legfontosabb funerális emlékhelye, Buda egyik szimbolikus jelentőségű, fogalommá vált, méltán nevezetes része, az 1894-ben megnyitott Farkasréti temető a fővárosi temetkezési helyek közül a második, amelynek több kötetet szentel a Budapesti Negyed. Aki ismeri temetőinket, annak számára a választás, a megkülönböztetett figyelem nem szorul magyarázatra, hiszen a Farkasréti temető jelentősége több szempontból is vitathatatlan. Amit elsődlegesen hangsúlyozni kell: sehol a Kárpát-medencében nincs még egy temetkezőhely, ahol ilyen sok neves magyar személy nyugodna. Több, mint a kolozsvári Házsongárdi temetőben és a budapesti Kerepesi úti temetőben együttvéve… A Farkasréti temető emlékanyagát feldolgozva e munka szerzőit is meglepték a hatalmas számok: itt nyugvó – vagy egykor nyugodott – nagyjaink száma öt-hatezerre, bővebb, a lokális szinten jelentős személyeket is felölelő válogatás esetén akár nyolc-tízezerre tehető. …
     A Farkasréti temetőhöz kötődő harmadik fontos sztereotípia: a „művésztemető”. Jóllehet az ötvenes évektől – a fenti okok miatt – nagymértékben megnőtt az ide temetett kiválóságok száma, ez éppúgy igaz a tudósokra, az egyházi személyekre vagy a sportolókra, mint a művészekre. „Művészparcellát” a 20. században mind a Kerepesi úti, mind a Farkasréti temetőben kialakítottak, de az utóbbi valóban jóval ismertebb. Farkasrét kapcsán külön kiemelendő az utóbbi négy-öt évtizedben tragikus körülmények közt elhunyt, önpusztításba belehalt vagy öngyilkossá lett művészek sora, akiknek sírja nem egyszer zarándokhelyként, profán szentkultusz helyszíneként működik. El kell fogadni, hogy Farkasrét népszerűségét elsődlegesen a művészsírok növelték meg, s hogy Farkasrétnek éppen a széles körben népszerű személyek – színészek, sportolók, nótaénekesek, korai médiasztárok – emlékhelyei miatt nincs alternatívája a tömegek szemében, ugyanakkor újra és újra hangsúlyozni kell, hogy Farkasrétet nem csupán a művészvilág itteni temetkezése tette fontossá, jelentősége sokkal komplexebb. ….
     A 20. század második felének magyar síremlékművészete ma még nagyrészt feldolgozatlan témának számít. A korszak első számú hazai temetője egyértelműen Farkasrét, így természetes, hogy a legfontosabb funerális művek tekintélyes része itt található. Széles körben ismert alkotásokról azonban az utóbbi évtizedekben alig beszélhetünk, s a korábbi szokással ellentétben a múlt század közepe óta a sajtó sem fordít figyelmet a funerális művekre. A téma feldolgozatlansága összefügg a legfontosabb helyszínt, a Farkasréti temetőt bemutató munkák hiányával. …
     A sírkert története során különösen jelentőssé váltak azok a hatalmas tömegeket megmozgató gyászszertartások, melyekhez a normatívnál jóval nagyobb mértékű tragikum kapcsolódott. Ezek a sírhelyek utóbb profán kegyhelyekké váltak, mint Bajor Gizié, Domján Edité vagy Máté Péteré.
     Általában kijelenthető, és a fentiekben a funerális művészetről elmondottak is alátámasztják, hogy a művészsírokat a 20. század második felében sokkal nagyobb figyelem övezte, mint a neves emlékek bármely más csoportját. Számos látványos síremlék és egyedi sírszobor létesült, mindenekelőtt színészek számára, melyek egy része gazdagon él a funerális reprezentáció vizuális lehetőségeivel. Utóbbihoz éppen úgy hozzátartoznak a sírjel formai jellemzői, mérete, anyaga, mint a kalligráfia, az ornamentika, az általános szimbólumok és az allegorikus ábrázolások. Vizuális reprezentációról szűkebb értelemben azokban az esetekben beszélhetünk, ha a síremlék vizuális formában, konkrétan vagy jelképesen utal az elhunyt életútjára, egyéniségére, valamely alkotására, illetve az egykor végzett tevékenység folyamatára vagy eszközeire.
     A Farkasréti temetőben a legtöbb művészsír a 25. számú parcellacsoportban, azaz a hetvenes évektől kialakult, közismert „művészparcellában” található, amely a sírkert egyik forgalmas, ma már legalább annyira nemzeti emlékhelyként, mint kegyeleti területként működő része. Elnevezése megtévesztő, két szempontból is. Egyfelől, mert ezen a temetőrészen nem híres sírok válogatott együttese található – mint a Kerepesi úti temető „művészparcellájában” –, nagyobb hányada napjainkban is köztemető jellegű, márpedig egyértelműen tapasztalható, hogy az ide látogatók egy részének prekoncepciója szerint a parcella valamennyi sírján ismert név szerepel. Másfelől azért megtévesztő az elnevezés, mert az itt létesült neves emlékek nagy száma ellenére sem mondhatjuk, hogy Farkasréten ide koncentrálódna a művészek temetkezése (a 20. század második felében a temető számos pontján állítottak reprezentatív művészsírokat). Ehhez még hozzátehetjük, hogy a parcellacsoportban, igaz, jóval kisebb számban, de a művészek mellett más ismert személyek is nyugszanak. A parcella átalakulása az utóbbi években új lendületet vett: sorra számolják fel a köztemetkezésből fennmaradt, megváltatlan sírokat, s helyükön egyre nagyobb számban jelennek meg az adományozott sírhelyek.
     Az itt található művészsírok egy részén semmiféle reprezentációval nem találkozunk, egyszerű, sablonos sírkő jelöli például Őze Lajos, Rábai Miklós vagy Féja Géza nyughelyét. Néhány síron máig is a temetéskor elhelyezett ideiglenes fejfa áll, mint Páger Antalén [ezt a sírt mára már rendbe hozták] vagy Z. Gács Györgyén. Sok olyan emlékkel találkozhatunk, amely a szűkebb értelemben nem reprezentál, de a felhasznált nemes anyagok, a megmunkálás vagy a kalligráfia kiemeli a környezetéből (ilyen például Egri István, báró Lukács Miklós, Somogyvári Rudolf vagy Déri János sírja). Speciális csoportot jelentenek a szobrászok által készített egyedi, műalkotásnak felfogható sírkövek, mint Nádasdy Kálmán, Ruttkai Éva, Rónay György vagy Gyöngyössy Imre emléke.
     A szűkebb értelemben vett reprezentáció leggyakoribb esete ezúttal is a portré, a 20. század második felében már általában relief, mint Farkas Ferenc vagy Simándy József sírján. A büsztök funerális alkalmazása ekkoriban egyre anakronisztikusabbá vált: nem egyszer korábbi, más célra készült művek felhasználásáról volt szó, mint az 1978-ban elhunyt Kiss Ferenc színművész sírja esetében, amelyre egy harmincas években készült mellszobor került (amit azóta elloptak). Művészsírokon ritkának mondható eset, a vizuális reprezentáció „közönséges” formája, a portréfotó jelenik meg Sárdy János síremlékén. Meglepő a nagyobb allegorikus szobrok viszonylagos hiánya; a kevesek legjelentősebbje Ferencsik János már említett Borsos-féle sírszobra.
     Gyakran találkozhatunk megszokottnak mondható, a 19. század óta változatlan attribútumok szerepeltetésével. Színészekén, színigazgatókén leggyakoribb a tragikus és a komikus maszk, valamint a színházi függöny (Várkonyi Zoltán sírján mindkettő megjelenik). A maszkok könyvvel és lúdtollal kombinálva kaptak helyet Bálint Lajos műkritikus síremlékén. A vizuális reprezentáció hasonló példájával találkozunk Vogel Eric sírján (paletta), Szendrey-Karper Lászlóén (klasszikus gitár), Bárdos Lajosén (vezénylő kezek) vagy Vásárhelyi Zoltánén (énekkar). Számos esetben kottarészlet került a sírra: ez a gesztus mind zeneszerzőknél (Fényes Szabolcs, Bozay Attila), mind előadóknál (Joviczky József, Béres Ferenc) jellemző; finom megoldással szolgál Nádas Gábor sírköve, ahol a kottatöredék egyben sírfelirat is. A reprezentáció egyik igen gyakori formája, ha a jól ismert aláírás (Örkény István) vagy a szignó (Kovács Margit) kap helyet a síremléken. …
     Az utóbbi évtizedekben a „művészparcellában” is egyre több fejfával találkozhatunk: Nagy László már említett Szervátiusz-féle, részben rovásírásos síremléke mellett megemlíthetjük Hont Ferenc, Balázs Samu és Bágya András fejfáját, vagy Suka Sándorét, amelyen oda nem illő motívumként a két színészmaszk tűnik fel. Réti József fejfáján a szarvasok és a „Csak tiszta forrásból” felirat is a Cantata Profaná-ra utal, amelynek tenorszólója szinte elválaszthatatlan volt a nevétől.
     Utóbbi síremlék az előadóművészethez kapcsolódó funerális reprezentáció legjelentősebb példáihoz tartozik: azon emlékek közé, ahol az egykori pályafutás egy vagy több híres szerepére történik utalás a síron, például jelmezes portré, idézet vagy kellék formájában. Ezzel a gesztussal találkozunk, a „művészparcellán” belül, Reményi Sándor sírján – a legismertebb alakítások felsorolása a síremlék oldalain –, s itt említendő újra Gyurkovics Mária síremléke is, Gilda alakjával. Giccsbe hajló példával szolgál Honthy Hanna jól ismert és sokat vitatott síremléke: Varga Imre 1982-ben felavatott alkotása színházi öltözőasztalkát jelenít meg a sminkeléshez szükséges kellékekkel, vázában rózsacsokorral, s az asztal feletti tükörben a primadonna felsejlő arcképével – mindezt krómacélból. A síremlék túlzásai ugyanakkor értelmezhetők reflexióként is magára a műfajra, az operettre, márpedig ez esetben releváns alkotásról van szó. A meghatározott szerephez való kapcsolást itt a hátoldali felirat teszi lehetővé („Hol van az a nyár…”)
     Említhetünk néhány analóg példát Farkasrét más részeiről is: Székely Mihály síremléke például Sarastro alakját jeleníti meg (A varázsfuvola), Némethy Elláén három különböző szerepre utaló portré-triász kapott helyet, Losonczy György és Rigó Magda sírszobra és felirata pedig az énekes házaspár legemlékezetesebb közös fellépésére utal (A nürnbergi mesterdalnokok). Az egyik legérdekesebb példa Timár Józsefé: 1995-ben felavatott új síremléke legendás alakítására, Az ügynök halála főszerepére utal a szimbólummá vált kellék, a hatalmas irattáska megjelenítésével.
     Végezetül két, egyazon darabhoz, szerephez és jelenethez kapcsolódó síremléket kell megemlíteni: Ráday Imréét és Básti Lajosét (előbbi a „művészparcellában”, utóbbi a temető főbejáratának közelében – 22/1. parcella – található). A Ráday-síremléken, Kő Pál alkotásán zárt színházi függöny látható a színpad felől leselkedő színész alakjával, a kontextust pedig a függönyre vésett felirat adja meg, a Lear király nyitányának részlete: Lear szavai, Vörösmarty klasszikus fordításában. A Básti-síremléken kőtrónus kapott helyet, rajta ugyanezen szerep kellékei: a korona és a palást (az azonosítást a korona felirata könnyíti meg). Utóbbin egy elterjedt funerális motívum, az elmúlás finom szimbolizációja is megragadható: a szobrász nem az elhunytat, hanem a hozzá kötődő, elárvult tárgyakat, ez esetben kellékeket ábrázolta. Efféle megjelenítéssel számos síron találkozhatunk, de Bástié – Kigyós Sándor pécsi síremléke mellett – a legjelentősebb hazai példát jelenti.
     A farkasréti „művészparcella” központi jelentősége vitathatatlan: a temető „naggyá válásának” évtizedeiből, a már bemutatott akadémiai parcellák mellett, a pantheonizáció legfontosabb példáival szolgál. Mindez együtt: Farkasrét, a legelőkelőbb köztemető jelenkora. Azé a fővárosi sírkerté, amely talán a legtöbb ismeretlen értéket rejtegeti, s amelynek megfelelő védelme a nemzeti emlékhelyeinkhez kapcsolódó legsürgetőbb feladatok egyikét jelenti. Ez a munka, a Farkasréti temető első monografikus igényű feldolgozása, e feladat beteljesítéséhez kíván segítséget nyújtani.

Tóth Vilmos kutató szavaihoz nem kell sokat hozzátenni: Kutatásaim alatt állandóan találkoztam látogatókkal, akik színészek, előadóművészek sírjait keresték fel, bár legtöbbször a művészparcellában, de nem csak ott. Közülük nagyon sokan kerestek 2002 után elhunyt művészeket, akiknek neve az OSZK adattárában még nem szerepelhetett. A Farkasréti temető „központi jelentősége” tehát továbbra sem szűnt meg, ahogy zarándokhelyi jellege sem.

B.  A listák közzétételének tehát ezek az okai és céljai:
1. Felhívni az illetékesek figyelmét a művész-sírokra, azok állapotára (olykor szomorú, sőt veszélyes elhanyagoltságukra), és elérni minél több sír védetté nyilvánítását. – A művészet nem kapcsolódik, nem kapcsolódhat a mindennapi politikához. Így az előadóművészek jelentősége, művészi értéke sem határozható meg az éppen hatalmon levő politikai pártok irányvonala, politikai meggyőződése alapján. Korunk minden kétséget kizáróan legelfogadottabb színművésze, Latinovits Zoltán írta, hogy egy jó színésznek nem lehet kiforrott jelleme, mert ha lenne, akkor nem lenne képes bármit eljátszani. Ezért egy színművészt nem lehet, nem szabadna soha, napjainkban sem, politikai mércével megítélni. Különösen akkor nem, ha tudjuk, hogy az a bizonyos mérce, mely alapján az intézmény a védettségről dönt, egyik napról a másikra megváltozhat. Gyakran megtörténik, hogy olyan művészek, akiknek a nevét nem lehetett az egyik rezsimben kiejteni, a következőben hősökké válnak.

2. A második cél a 2002-ben lezárt adattár kibővítése, folytatása volt, legalább ami a szín- és filmművészek nevét illeti.

3. A harmadik cél az volt, hogy a látogatóknak könnyebb legyen kedvenc színészeik sírjait megtalálni. Szép lenne, ha akadnának olyan nézők – de még szebb lenne, ha színész-növendékek is lennének közöttük –, akik ápolnák egy-egy neves művész sírját. Olykor-olykor megemlékeznének valakiről, és ezt egy-egy virággal ki is fejeznék. Nem felemelő érzés például háromszoros Kossuth-díjas művészek, vagy csak egykori nagy kedvencek sírjait elhagyatottnak látni. És olyan művész-sírból is túl sok van, melynek fejtábláján a név csak alapos gaztalanítás, tisztogatás után válik elolvashatóvá.

C.  Végezetül a könnyebb tájékozódás kedvéért következzen egy részlet az OSZK adattárának bevezetőjéből:
     „Az alábbi, Farkasrét ma meglévő emlékeit felsoroló adattárról mindenekelőtt azt kell kijelentenünk, hogy – jóllehet mintegy 5700 tételes – nem tekinthető teljesnek. Mint az első kötet bevezetésében szóba került, az érdeklődésre számot tartható farkasréti emlékek maradéktalan felsorolása akár nyolc-tízezresre is duzzaszthatná a névsort. Terjedelmi okok miatt nem említhettünk meg minden ismert személyt, és szintén a terjedelemre való tekintettel nem szerepel az adattárban az áthelyezett sírok korábbi fellelhetőségi helye, tehát az újratemetések felsorolása sem.
     Az adattár [e honlapon a parcellák szerinti lista] topografikus rendben épül fel: parcellánként, illetve területi egységenként, ezen belül pedig soronként és sírhelyenként veszi számba a jelentősebb emlékeket. Az egyes fejezetek élén mindig a parcella száma áll, az egyes tételek élén pedig a soré és a sírhelyé. Elenyésző mennyiségben, de akadnak két szomszédos számozású sírhely közé "beszúrt" újabb sírok is.
     Nehézséget jelent, hogy Farkasréten egyes parcellák hagyományos számozásúak, általában körbefutó első (és legtöbbször második) sorral, illetve párhuzamos belső sorokkal. Más parcellák számozásukat tekintve teljes egészében első sorosak, egyetlen sor kígyózik végig a területükön. Vannak olyan parcellák is, ahol a két típus kombinálódik. A két alaptípus, a "párhuzamos", illetve a "soros" parcellák az adattárban könnyen megkülönböztethetők, hiszen utóbbi esetben a ténylegesen meglévő sorok valamennyien 1. számú sornak minősülnek, így minden tétel ezzel a számmal kezdődik.
     A Felső temető parcellái az adattár végén találhatók, a névmutatóban ezeket a sírokat a "Hv" jelölés különbözteti meg. A temetőben található sírboltokat térbeli elhelyezkedésük szerint soroltuk be, az Érdi úti falsírboltok, árkádok és csontfülkék például a 35. parcellacsoport mögé kerültek, az altemplomi sírboltok a templomi fülkecsoporttal együtt az adattár elején, az 1. és a 2. parcellacsoport között találhatók, és így tovább.
     Az adattárban megpróbáltuk követni a temető – jelentsük ki: elképesztően zűrzavaros – számozási rendszerét, csupán néhol tértünk el attól, ha a racionalitás végképp ezt követelte [erre példa Jaschik Álmos sírja]. Példaként megemlíthető, hogy a sírboltok és az urnasírok néha önállóan, néha viszont a parcella hagyományos sírjaival együtt vannak számozva, vagy hogy egyes részterületek – mint a köröndök, a kolumbáriumok – háromjegyű kódszámmal bírnak, melyek kiosztása azonban illogikus, előfordul, hogy egy kód többféle részterületet is jelent. A domborzati viszonyokat követő, szabálytalan vonalú alaprajz és úthálózat miatt a parcellák mérete is igen heterogén, a hatalmas 2. parcella például önmagában nagyobb, mint a 44-től 49-ig számozott parcellacsoport. A temető útjai és területi egységei alkalmazkodtak a táj adottságaihoz, így ezt követi a temetői adminisztráció is. Mindez együtt komoly tájékozódási nehézségeket eredményez. A neves sírok legegyszerűbb keresési módja, ha más, exponált helyen lévő – és az adattárban szereplő – emlékekhez képest határozzuk meg a helyüket; erre az adattár alkalmas, hiszen topografikus rendezőelvet követ.
     A sírhely számát az ott eltemetett személy vagy személyek neve követi, majd /ferde zárójelben/ az eredeti név, férjezett név vagy névvariáció, néhol egy-egy ismert álnév. A személynevet – a születési és a halálozási évszám után – az adott személy tevékenységének és az általa viselt tisztségeknek bemutatása követi. Szögletes zárójelben [..] a sír helye áll.
     Az adatok elsődleges forrását a temetői dokumentáció jelentette, melynek teljes körű feldolgozását Zsigmond János végezte el. A kontrollálás a sírkert minden részterületre kiterjedő, alapos bejárásával történt, melyet mindkét szerző elvégzett, egymástól függetlenül. Az így létrejött alapnévsorból Tóth Vilmos állította össze az adattárat. Az egyes személyek működésére vonatkozó adatok elsődleges forrása a négykötetes Magyar életrajzi lexikon, az Új magyar életrajzi lexikon 2003 tavaszáig megjelent kötetei, valamint a Szinnyei-féle Magyar írók élete és munkái tizennégy kötete volt. Ezek mellett azonban számos más szaklexikont, valamint biográfia- és genealógia-gyűjteményt is felhasználtunk.”

A fotókon fentről lefelé a következő művészek sírjai láthatók:
Bessenyei Ferenc, Gertler Viktor, Küry Klára, Kibédi Ervin, Gellért Endre, Szellay Alice és Pándy Lajos, Rátonyi Róbert, Gyarmati István


Feltéve: 2018. június 24.

AZ OLDAL ELEJÉRE


KEZDŐLAP