BESSENYEI FERENC
kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja,
a Nemzet Színésze és több más kitüntetés birtokosának
autentikus honlapja

BESSENYEI FERENC
1919. FEBRUÁR 10. – 2014. FEBRUÁR 10.

2014. február 10.
BESSENYEI FERENC SZÜLETÉSÉNEK 95. ÉVFORDULÓJA


Bessenyei Ferenc 2014. február 10-én lenne 95 éves. A honlap e jeles évfordulóra tekintettel elsőnek a televízióban látható műsorokra hívja fel a figyelmet:


2014. február 9. vasárnap 13:50 – M3 televízió
A képzelt beteg (tévéjáték 1971) – Főszereplő: Bessenyei Ferenc

     Egri István 1971-ben rendezte ezt a kedves Moliére vígjátékot. Feri partnerei többek között Ruttkai Éva, Máthé Erzsi, Bitskey Tibor, Csákányi László, Rátonyi Róbert.
     A honlapon ITT látható egy részlet a tévéjátékból, ITT pedig fotók.


2014. február 9. vasárnap 20:05 – DUNA televízió
Különös házasság 4/1. (tévéfilmsorozat 1979)

     Ezt a tévésorozatot Mikszáth Kálmán regényéből Zsurzs Éva rendezte, akivel Bessenyei Ferencnek nagyon sok közös munkája volt.



2014. február 9. vasárnap 21:35 – DUNA televízió ELMARADT
Vihar (játékfilm 1952) – Főszereplő: Bessenyei Ferenc

     Fábri Zoltán e korai filmjét az 53 Magyar film – Az MMA válogatása a magyar filmtörténet legnagyobb alkotásaiból című ciklus keretében vetítik. Természetesen nagy öröm, ha Bessenyei Ferenc filmjeiből sugároz a tévé, de hogy pont ezt a gyengécske filmet kellett beválogatni az 53 legjobb magyar film közé az ő nagyszerű filmjei közül – inkább gúnynak, mint gondos válogatásnak tűnik.
     A honlapon ITT található részlet a filmből.


2014. február 10. hétfő 19:00 – M3 televízió
Othello – A Madách Színház előadása felvételről (1976)

     Ádám Ottó 1976-ban a tévé stúdiójában vette fel az 1973-ban bemutatott Othello előadást, amit aztán az MTV-TELEVIDEO Kiadó 1995-ben videofelvételen forgalomba hozott.


2014. február 10. hétfő 00:20 – DUNA televízió
Bessenyei Ferenc emlékére: Hogy volt? – Bessenyei Ferenc

     Ez a műsor a 2010. február 7-én sugárzott adásnak, illetve annak jelentősen megrövidített változatának az ismétlése. Erről a műsorról annak idején már beszámolt a honlap, ez a képes-videós beszámoló ITT látható.


2014. február 15. szombat 16:30 – DUNA televízió
Zápor (játékfilm 1960) – Főszereplő: Bessenyei Ferenc

     Kovács András filmjéről maga a rendező a Férjem, a Komédiás című könyvben így beszélt:
     »Amikor első filmem, a Zápor főszerepére felkértem Bessenyeit, ő az ország egyik legismertebb és legnépszerűbb színésze volt. Mielőtt így döntöttem, voltak kétségeim. Bessenyeit igazi komédiásnak ismertem, akinek valódi lételeme a színpad, imád szerepelni, magára vonni a figyelmet, szereti mulattatni vagy túlzásaival elképeszteni néhány fős társaságát vagy több ezres közönségét. Eszközei is erre alakultak ki, hangosak, látványosak, a gesztusok és a hangsúlyok a kakasülőről is követhetőek. A filmtől (vagy azt is mondhatnám, tőlem) idegen a teatrálitás, ezért is szorongtam, rá tudom-e venni Ferit a takarékosabb eszközhasználatra. A színészek ragaszkodni szoktak eszközeikhez, néha manírjaikhoz, vannak, akik ki se tudnak bújni belőlük, de ha igen, kérdés, nem veszítik-e el erejüket így „lecsupaszítva”.
     Filmem paraszti környezetben játszódott. Falun élve gyerekkoromban belém ivódtak a körülöttem látott magatartások, hangok, mozgások, amelyek mindenek voltak, csak nem teátrálisak. A színész–rendező kapcsolat amúgy is kényes. A forgatáson puszta jelenlétével, arcának rezdüléseivel, gesztusaival, hangjával a színész áll a középpontban, őt fényképezzük, de a rendező által kijelölt keretek között. A két akarat gyakran ütközik, ha a rendező visszaél „hatalmával”, és ráerőszakolja elképzelését a színészre, sértődés, veszekedés, vagy ami még rosszabb, fásult belenyugvás bénítja az együttműködést. Ferinél a fásultság nem jöhetett szóba, ő annyira impulzív, robbanékony alkat, de az éles pengeváltások nem tűntek kizárhatónak.
     Aggodalmaim gyorsan elmúltak. Szorongásaimat az oszlatta el, hogy Feri – ahogy a nagy színészek – szituációérzékeny, a kezdő rendező bizonytalanságaira fokozott aktivitással válaszolt, a szokásosnál is több változatot ajánlott a próbák során. Talán maga is élvezte a keresést, azt, hogy játszhat, hiszen az egész filmcsinálást játéknak fogta fel, ahol nincs egyedül üdvözítő megoldás. A filmforgatásnál nincs hat heti próbasorozat, mint a színházban, egy-két óra alatt jutunk el a „bemutatóig”, és ha filmre vettünk valamit, azon már nem lehet változtatni.
     Feri sziporkázásának az is kiváltója lehetett, hogy megérezte az érdeklődést, a bizalmat bennem. Ő olyan színész, aki agresszióra agresszióval, bizalomra bizalommal válaszol, ezért akceptálta akár puritánnak is nevezhető igényemet a színészi szűkszavúságra. Nem lehetett könnyű. Feri, ha színpadra lépett, betöltötte az egész teret, rá kellett figyelni, s talán ezért érdekelte is, mit tud kihozni magából „eszköztelenül”, ami persze pontatlan kifejezés, hiszen csak más eszközökről, a csupasz létezés megmutatásáról volt szó; és ez nem kíván kevesebb mesterségbeli tudást, mint bármilyen „színpadias” kifejezés.
     Bessenyei profi, most is emlékszem egyik „bon mot”-jára: „Az amatőrnek ihlet kell, a profinak előleg.” Ez nem cinizmus. Haydntől valaki megkérdezte, miért nem írt soha vonósötöst. „Mert nem rendeltek” – válaszolta.
     Feri ura eszközeinek, a szerep és a mű stílusa szerint tudja őket használni, válogatni. Mégis azt hiszem – sok sikeres filmszerepe ellenére –, a magyar film nem élt eléggé Bessenyei tehetségével. Szerencsére még pótolható valami abból, amit elmulasztottunk. Nemrég egy tévéadást láttam, valamilyen díjkiosztásról vagy évfordulóról. A színpadon Bessenyei ült, a kedélyes ünnepléshez illő módon játszotta önmagát, de amikor a „cselekmény” a színpad másik felére tevődött át, és ő azt hihette, hogy nincs rajta a kamera, egy számomra teljesen új Bessenyei-arc jelent meg a képernyőn. (Szerencsére az adás rendezőjének volt szeme észrevenni ezt a drámai fordulatot, nem vágott át máshova erről a ritka szuggesztivitással sugárzó arcról.) Egy ember kikapcsolódott a környezetéből, valamin elgondolkozhatott, maga elé meredt, szinte nem „evilági” drámát sejthettünk meg. Erre az arcra filmet kellene írni.«


2014. február 15. szombat 22:55 – M3 televízió
Bessenyei Ferenc est: Színház … – Portréfilm Bessenyei Ferencről (1963)

     A honlapon pont három évvel ezelőtt, 92. születésnapja alkalmából került fel néhány részlet ebből a Zsurzs Éva rendezte portréfilmből. A műsorban az ebben az időben játszott alakításaiból láthatók részletek, bár a stúdióban felvéve, de az eredeti szereplőkkel és beállításokkal. ITT. Az idei tévés Bessenyei-megemlékezés legfontosabb darabja, amit első sugárzása óta most mutat be először a televízió.


2014. február 16. vasárnap 2:30 (szombatról vasárnapra virradó éjszaka) – DUNA WORLD televízió
Zápor (játékfilm 1960) – Főszereplő: Bessenyei Ferenc


2014. február 16. vasárnap 13:40 – M3 televízió
Othello – A Madách Színház előadása felvételről (1976)


2014. február 16. vasárnap 20:05 – DUNA televízió
Különös házasság 4/2. (tévéfilmsorozat 1979)


(A fotókon Bessenyei Ferenc partnerei: Bara Margit és Szemes Mari a Zápor c. filmből, Makláry Zoltán a Ványa bácsiból)


Feltéve: 2014. február 5.


Két évvel ezelőtt – 2012. február 10-én –, születésének 93. évfordulóján már írtam egy összeállítást „Bessenyei kedvencei” címmel, ami a www.szinhaz.hu weboldalon jelent meg (a honlapon ITT található). Akkor a színpadi kedvenceiről szóltam, most három kedves színpadi szerepét, egy verset, majd egyik kedvenc filmjét szeretném bemutatni.

Elsőnek az 1956. január 20-án, pénteken a Kossuth Rádióban 19 órakor sugárzott, Zsurzs Éva rendezte „Jutalomjáték” című műsorból következzen két részlet. Ebben az egyórás műsorban Bessenyei Ferenc legfontosabb, éppen műsoron levő előadásaiból (Bánk, Ványa bácsi, Fáklyaláng), valamint kedves, de már, illetve még nem játszott szerepeiből hangzottak el részletek.

Ez utóbbiakból az első, a Peer Gynt címszerepe, amit korábban játszott színházban – 1944-ben Miskolcon –, de arról természetesen nem maradhatott fenn felvétel. Ezt nem sokkal első Budapestre szerződése előtt játszotta. Amikor felszerződött a fővárosba az újságíróknak adott nyilatkozatában, többek között így vallott: „ha én egyszer az ország első színpadán is eljátszhatnám Peert…”. Ibsen e drámája egész életében egyik kedvenc darabja maradt, még akkor is, ha álma nem valósulhatott meg, a Nemzetiben nem játszhatta el Peer Gynt-t.
     Ebben az 1956-os jutalomjátékban, ami abban az időben készült, amikor kétséget kizáróan pályája csúcsán állt, Gobbi Hildával a Peer Gynt-ből is elmondott egy részletet. Ebből hallható most, 95. születésnapja alkalmából egy 3:26 perces dialógus (inkább monológ).

A másik felvételen az ekkor 37 éves Bessenyei Ferenc – neves színészkollégái (Kállai Ferenc, Deák Sándor, Somogyvári Rudolf) pár szavas közbeszólásával – egy 10 perces monológot mond el a Lear király a negyedik felvonás hatodik színéből.
     Az összekötő szöveg szerint Bessenyei Ferenc „színészi vágya a Lear, tervei között ezidőben ez a szerep áll az első helyen”. Mint tudjuk, valójában még sokáig kellett várnia, amíg eljátszhatta Shakespeare Lear királyának főszerepét. Először 1977-ben a Szegedi Szabadtéri Színpadon játszotta Vámos László rendezésében, utána ugyancsak Vámos László rendezésében a televízióban [ez kapható dvd-n], majd 1994-ben a Gyulai Várszínházban, illetve a budai Várszínházban a Sík Ferenc rendezte előadásban.
     A most elhangzó, 1956-os felvételen a drámának az a jelenete hallható, amikor a már félig megőrült Lear a megvakított Glosterrel és annak elbujdosott fiával, Edgarral találkozik.

A harmadik kedvenc szerep, A windsori víg nők Sir John Falstaffja, az a szerep, mely az ő kérésére került a róla szóló, Férjem, a Komédiás című könyv borítójára. A Nemzeti Színház Major Tamás rendezésében 1959. február 13-án mutatta be Shakespeare eme vígjátékát Bessenyei Ferenc főszereplésével. A pályáját bemutató oldalakon, az 1952-53-as évadot tárgyaló oldalt így kezdtem: „Bessenyei Ferenc 1970 őszén és még ezután is jó néhány esztendeig arra a kérdésre, hogy mik voltak a legkedvesebb színházi szerepei azt válaszolta, hogy A windsori víg nők Falstaffja és a Szentivánéji álom Zubolya. Ez utóbbi szerep annyira a szívéhez nőtt, hogy még ekkor is, tehát 17 évvel a bemutatója után, hosszú részleteket idézett belőle. Csak jóval később felelt úgy erre a kérdésre, hogy a Fáklyaláng Kossuthja. S bár ettől kezdve e véleményénél élete végéig megmaradt, a róla szóló könyv borítójára mégis az ő kérésére került az 1959-es nemzeti színházi előadásból a Falstaff-fotó.” – A most feltett előadásrészletek közül az első éppen az a jelenet, amelyben ez a fotó készült, vagyis, amikor Falstaff a tálban magát nézegeti.

A televízió alig egy hónappal a bemutató után, az 1959. március 12-i előadást rögzítette, és ezt első ízben 1959. április 9-én, a Kossuth Rádióban 19 órai kezdettel sugározta. Ezután szerencsére nem törölték le, hanem többször is megismételték, (valószínűleg) utoljára 2007. június 3-án. A felvétel ma is megvan a rádió archívumában.
     A szünetekkel együtt több mint négy órás előadásból öt részlet hallható, Bessenyei Ferencnek a felvételeken hallható partnere Ungvári László, aki Fordot alakítja.

1. részlet: wma fájltípus: 1:30 p, 372 KB

2. részlet: wma fájltípus: 1:24 p, 345 KB

3. részlet: wma fájltípus: 1:21 p, 334 KB

4. részlet: wma fájltípus: 6:35 p, 1,54 MB

5. részlet: wma fájltípus: 1:15 p, 310 KB

A Hungaroton – abban az időben, amikor még létezett kultúra – rendszeresen adott ki verses lemezeket, kazettákat, majd még cd-ket is, melyeken neves színészek verseket adtak elő. Az egyik ilyen verses sorozat címe Varietas Delectat volt. Az ebben a sorozatban megjelenő CD-ken (régebben lemezeken) egy-egy verset több – három vagy négy – színész mond el egymás után. Most a sorozat 6. darabjában elhangzó Arany János vers, A walesi bárdok következik Bessenyei Ferenc előadásában, még pedig úgy, hogy a vers első 26 versszaka arról a kazettáról származik, melyen a verset tanulta. Ekkor a vers felolvasását egy telefonhívás félbeszakította, ezért a vers most a cd-n rögzített felvétellel fejeződik be. De úgy, hogy a jobb összehasonlítás kedvéért a Hungaroton stúdiójában rögzített felvételt nem a 27. versszaktól folytatom, hanem már a 18. versszaktól.
     Ezt a verset négy színész, Major Tamás, Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre és Latinovits Zoltán mondta el. Major szavalata 4:38, Sinkovitsé 5:01, Latinovitsé 6:31 (csaknem két perccel hosszabb, mint Majoré) percig tartott. Bessenyei Ferenc 5:59 perc alatt mondta el a verset.


Az a kedvenc filmje, amiből most részletet közlök, az 1957. október 3-án bemutatott Láz című alkotás, melyet Gertler Viktor rendezett, és amin másfél évig dolgoztak, azaz még az 1956-os események előtt kezdtek el forgatni. Ez volt egyébként a szilencium előtti utolsó filmforgatása: 1957. május 22-én még forgattak, erről jelentettek Aczélnak, és az eredetileg egy éves, majd fél évre mérsékelt eltiltása a színházon kívüli mindennemű munkától a Láz forgatásának utolsó napjától kezdődött.

Ennek a valóságon alapuló filmnek három részlete szerepel az itt látható felvételen: A film első percei, melyek az első világháború utolsó pillanataiban játszódnak, és ahol a főhős, Szabó Barna bányamérnök megmenti az életét egy bajtársának. Utána az a jelenet, melyben üzlettársa árulása miatt bekövetkezett bukása után mindent elölről próbál elkezdeni. A harmadik pedig a vég: az a jelenet, mikor ivócimborái kiszámolják, hogy ki fizessen, és ezt úgy rendezik, hogy ő legyen a tizedik, ez pedig azt a végzetes eseményt idézi fel benne, amikor az általa megmentett, és az ő segítségével megszökött – az első jelenetben látott – bajtársa miatt a hadifogolytáborban a megtizedelésre felállított sorban a közvetlen mellette levő fogoly lesz a tizedik, akit aztán rögtön ki is végeznek.


Részlet a Peer Gynt-ből: wma fájltípus: 3:26 perc; 835 KB
Részlet a Lear király-ból: wmv fájltípus: 9:58 perc; 2,34 MB
A walesi bárdok: wma fajltípus: 5:08 p; 1,20 MB
Részlet a Láz című filmből: wmv fájltípus: 6:53 perc; 7,62 MB

A filmről hamarosan részletes beszámolót teszek fel a honlapra

Feltéve: 2014. február 10.
Folytatás, kiegészítés: 2014. február 14.


             ÉLETE         PÁLYÁJA        SZÍNHÁZ         KEZDŐLAP         FILM-TV         EGYÉB         KÉPGALÉRIA