BESSENYEI FERENC
kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja,
a Nemzet Színésze és több más kitüntetés birtokosának
autentikus honlapja

FILM- ÉS TV-SZEREPEI


TELEVÍZIÓ       
       FILM
GALÉRIA       SZEREPEK       PÁLYA       LISTA                               BEVEZETŐ       LISTA       PÁLYA       FILMJEI       GALÉRIA


BESSENYEI FERENC ÉS A TELEVÍZIÓ


Bessenyei Ferenc tévés szerepeinek listáját 1962 decemberéig Szigeti Rózsa tanárnő dolgozta fel, 1963-tól pedig e honlap szerkesztője. Az itt következő szereplista egyfelől a televízió archívumának belső listája, másfelől a Rádió és Televízió Újság régi számai alapján készült.
     Mint már arról korábban szó volt, a televízió eleinte főleg filmeket és színházi előadásokat sugárzott: ez utóbbiakat eleinte élőben adták, vagyis nem vették fel, csak közvetítették. Így ezek az előadások nem maradtak meg az utókor számára.
     A színházaknak a televíziózás beindulása után kötelező volt a tévének bejelenteni, hogy egy-egy darabot mikor mutattak be, és mikor szándékozzák levenni a műsorról, és kötelező volt lehetővé tenniük, hogy a televízió minden bemutatójukat fel tudja venni. Ily módon eleinte elvileg – amikor még csak keveseknek volt készülékük –, utóbb már gyakorlatilag is az egész ország lakosságának lehetősége volt a színházi (és opera) előadásokat és a magyar filmeket látni. [Mi ugyan nem voltunk tévénézők, és szomszédjainkkal sem voltunk baráti viszonyban, de amikor a tévé – 1962 táján – műsorra tűzte a Csárdáskirálynő legendás, Szinetár Miklós rendezte előadását, szüleim úgy vélték, ezt még nekünk, gyerekeknek is látnunk kell – ők már látták a színházban –, így elküldtek bennünket a ház egyik tévékészülékkel rendelkező lakójához, hogy ott láthassuk a legendás operettszínházi színészek, Honthy Hanna, Feleki Kamill stb. játékát.]

Bessenyei Ferenc 55 játékfilmjei közül az 1956 után készültek túlnyomó többségét nem sokkal a filmszínházi premierük után levetítették a televízióban is. Ezt tették az 1956 és 1988 között készült 45 filmjéből legalább 34-gyel. Az 1956 előtti 10 filmjéből kb. 1980-ig csak a „Föltámadott a tenger”-t mutatták be, majd – meglepetésszerűen – 1985. július 26-án az M1 főműsoridőben sugározta a „Különös ismeretőjel”-et (és egy héttel később „Az utolsó kör”-t). Az ezredforduló környékén a Filmmúzeum a többi 56 előtti filmet is elővette és leadta. A későbbi filmek közül az utóbbi években a közszolgálati televízió is sokat műsorra tűzött már. Ily módon az 55 filmből mindössze mintegy 5-6 film lehet, ami talán soha nem került a tévé képernyőjére.

A színházi darabokkal sajnos közelről sem ilyen jó a helyzet, sőt. A sugárzott előadásokat a kezdetekkor vagy nem vették fel, és csak sugározták, vagy felvették ugyan, de később letörölték. Később már nem volt élő színházi közvetítés, tehát elvileg minden vetített előadás filmszalagra került, de ezek nagy részét is letörölték anyaghiányra hivatkozva. Ez ugyan nemcsak azokkal az előadásokkal történt így, melyekben Bessenyei Ferenc játszott, de azért – látva a tévé régi színházi közvetítéseit – nagyon is feltűnő, és egyszerűen nem tartható véletlennek, mint ahogy nem is az, hogy nagy alakításaiból (szinte) semmi sem maradt meg. Nemcsak, hogy elképesztően kevés olyan színházi előadást őriztek meg, amiben Bessenyei Ferenc játszott, de ráadásul azok között, amiket megőriztek, szinte egy sincs, ami az ő pályáján fontos szerepet játszott.
     Akár hiszik, akár nem, a televízió archívumának listája szerint mindössze 10, azaz tíz színházi előadás maradt fenn Bessenyei Ferenc szereplésével abból a 124 bemutatott darabból, amiben 1957-től – tehát a rendszeres televíziózás megindulásától – játszott. Ezek közül mindössze 1, azaz egy, ami emlékezetes: a Mathiász panzió, de ez is csak azért, mert Feri nagyon szerette, a színháztörténet ezt sem tartja számon. A Nemzeti Színházból 3, azaz három előadást őriz a tévé, és ezek közül 1, azaz egy, amiben főszereplő: ez „A vezérkari főnök” (amit Feri szintén kedvelt, de rajta kívül valószínűleg ezt az előadást sem tartotta számon más). A Madách színházi éveiből a Mathiász panzión kívül még megmaradt a Rosmersholm, a Hatodik napon és az Egy vadász halála, mind a három jelentéktelen darab, mégha Feri jól is játszott bennük. A Szegedi Szabadtéri Színpadról – ahol a statisztika szerint a mai napig Bessenyei Ferenc szerepelt a legtöbbször: 16 előadás résztvevője volt 1959 és 1990 között – egyedül az 1979-ben bemutatott Antigone előadását őrizték meg – ez is szinte hihetetlen „teljesítmény”, hiszen előadásai nagy részét annak idején felvették és sugározták is!
     Ezt a siralmas helyzetet csak az enyhíti, hogy 5 nagy színházi szerepéről, ha a színházi előadást nem is mentették meg, de elkészítették ennek stúdióváltozatát: Fáklyaláng (1963), Az áruló (1973), Othello (1975 – Madách színházi előadás), Széchényi (1975) és Galilei (1977). Ezeken a színházi előadásokat másoló stúdiófelvételeken kívül, szerencsére, elkészült még az ő főszereplésével a Sir John Falstaff (1977), a Lear király (1978) és A két Bólyai (1978) című színdarabok tévés felvétele is. Ezek közül a Fáklyaláng, az Othello, a Galilei, a Falstaff és a Lear király videón, illetve dvd-n megvásárolható.

Bessenyei Ferenc a tévé képernyőjén első alkalommal az 1957. október 4-én vetített Láz című filmben volt látható, melynek filmszínházi bemutatója 1, azaz egy nappal azelőtt zajlott le! Ez a dátum már beleesik eltiltása idejébe, de, mint már máshol írtam, nem csak vele történt meg, hanem más színészekkel is, hogy filmet ugyan nem készíthetett, de kész filmjeit bemutatták a mozikban és a tévében is. Bessenyei Ferencnek 1957-től 1960-ig a tévében sugárzott műsorairól ezen az oldalon található részletes leírás.

A színházi előadások, sportrendezvények és propaganda műsorok szinte kizárólagos közvetítésének korszaka körülbelül 1963-ban ért véget. Ekkor kezdődött a tévéjátékok, tévéfilmek, tévésorozatok nagy korszaka, ami az 1980-as évek kezdetétől fokozatosan szorult vissza, míg az évtized végére gyakorlatilag teljesen megszűnt. De a tévé eme fénykorában nemcsak sok tévéjáték készült, hanem rengeteg irodalmi műsor is. Ilyenek voltak az éveken át készített Költészet (1964-1976), Fáklyavivők (1966-67), Világirodalmi magazin (1967-70), Nyitott könyv (1971-72), Vers mindenkinek (1981-1996) című műsorok, melyeknek jelentős részében Bessenyei Ferenc is szerepelt (a műsorok címe utáni zárójelekben jelzett időszakokban). Egy kicsit később megjelentek az ismeretterjesztő és a különböző magazin-műsorok, mint például a Színházi album (1970-79), Világnézet (1982-82), Jelképtár (1993), Művészportré, Stúdió (1982-92), És színész benne minden férfi és nő (1974). Ezeken a rendszeresen jelentkező műsorokon kívül természetesen voltak még születésnapi megemlékezések, melyek szintén lehetőséget adtak versek, regény- és színmű-részletek bemutatására.
     Ahogy csökkent a prózai műsorok száma, úgy nőtt a zenéseké és a politikaiaké. Az 1970-es évek, de még inkább az 1980-as évek elejétől egyre több szórakoztató zenés összeállítást sugárzott a televízió, és ezek voltak azok, amik a legkésőbb tűntek el a képernyőről. Ilyen többrészes műsor volt a Rohan az idő, Dallamról dallamra, Operettről operettre, Sanzonparádé, Zenebutik, majd a Bongó, Nem csak a 20 éveseké a világ, és legvégén a Slágertévé. Miután ezeket mind megszűntették, színészeket a nézők már csak az Önök kérték, és a 2009 végén induló Hogy volt nosztalgia műsorban láthatnak.

De a tévé nemcsak az írók, költők munkásságáról emlékezett meg, hanem elég hamar elkezdett – hasonlóan a rádióhoz – színészekről, színészekkel is önálló műsort készíteni. Tudomásom szerint Bessenyei Ferenc volt az első, akivel egy ilyen összeállítás megjelent – Bessenyei Ferenc est: Színház … Portréfilm Bessenyei Ferencről címmel –, amit az M3 csatorna 2014. február 15-én ismételt meg először az 1963. március 24-i bemutatása óta.
     Ahogy fogytak a tévéjátékok és a nívós prózai tévéműsorok, annál jobban gyarapodtak a zenés műsorok mellett a riportok, beszélgetések, köztük Bessenyei Ferenccel is. Az 1963-as Bessenyei-esthez hasonló színvonalú volt az 1974-ben az És színész benne minden férfi és nő sorozat Csehov-ról szóló műsora Bessenyei Ferenc főszereplésével. A következő említésre méltó riport-műsor, ami vele készült, az 1986 decemberében sugárzott Mestersége színész volt. E műfajban megemlítendő még az előadóestjéről készült Egy este a Koronában (1987), a Legyen a vendégem című Rátonyi-féle sorozatban a vele készült rész 1988-ból, a 70 éves születésnapja kapcsán készült Erkel színházi előadás, majd a 80., 82. és a 85. születésnapja alkalmából készült műsorok, az 1998-as Örökös tagság, a 2000-ben készült Théma, a 2003-ban a Nemzet Színészeivel készült Őrzők vele készített része, a 2003-ban Kolozsi Béla és a 2004-ben Csenterics Ágnes készítette hosszabb riport-műsor – az utóbbit halála után a televízió többször megismételte. Halála után róla készült a több mint két órás Hogy volt című népszerű sorozat 2010. február 7-i adása (a későbbi ismétlésben ennek rövidített változatát adták le).

Az itt következő tévés szereplista a következő felvételeket tartalmazza: Minden színházi közvetítést, minden tévé-játékot és -filmet. Ezeken kívül az EGYÉB rovatban eleinte csaknem minden, majd a későbbi években már csak a legjelentősebb, az előző kategóriákba nem tartozó műsort. A mozifilmek tévés vetítése nem szerepel a listán, mert ezekről feljebb már részletesen szó volt. Vastag betüvel állnak azok a műsorok, melyek a tévé listája szerint ma is megvannak. (Hogy a többit tényleg mind letörölték-e, nos, még ez sem egészen biztos, hiszen a tekercseknek még a fele sincs feldolgozva, így még az is előfordulhat, hogy valamikor újabb, eddig letöröltnek vélt felvételek kerülnek napvilágra.)
     A tévéműsorokat sokszor ismételték, például a második csatorna elindításakor, évfordulókon, ünnepeken és délelőtti műsorokként is, de a listán CSAK az első sugárzás időpontja szerepel.

(Az első fotón a Rádió és Televízió Újság címlapján Bessenyei Ferenc az 1968-ban sugárzott Két hétfő emléke című, a második fotón az 1966-ban készült Rembrandt című tévéjátékban látható, az utóbbiban a fiát játszó Kovács Istvánnal.)


TÉVÉ-FELLÉPÉSEINEK LISTÁJA
1957-1962       1963-1968       1969-1972       1973-1976       1977-1980       1981-1986       1987-2004

1957-TŐL 1962-IG

Évszám Színházi közvetítés Tévéjáték Tévéfilm Egyéb

1957


szinkron (Othello)

1958



Kapunyitás

1959
1959
1959
Ljubov Jarovaja
Bánk bán
Budai Nagy Antal – Szeged




1960
1960
1960
1960
1960
1960

Ványa bácsi
Antonius és Cleopatra
Zsuzsi



Vasárnapi vers
Nagyvilág-est
Szilveszter 1960

1961
1961
1961
Bánk bán
Az ember tragédiája – Szeged




Szilveszteri előzetes

1962
1962
1962
1962
1962
1962
1962
1962
1962
1962
1962
Élő holttest

Hajnali tűz


Az ember tragédiája – Szeged


Szerelmi múzeum – Irodalmi Színp.



Csehov: A medve


TV irodalmi klubja

Csepeli randevú
Hogy volt?

És Ön mit tud
TV irodalmi klubja

Majakovszkij-est
Szilveszter éjszaka

1963-TÓL 1968-IG

Évszám Színházi közvetítés Tévéjáték Tévéfilm Egyéb

1963
1963
1963
1963
1963
1963
1963
1963

Fáklyaláng
Othello
Elektra



Kreutzer szonáta

Az Epeiosz akció




Bessenyei est

szinkron (Candide)

szinkron (Éljen a vakáció)

1964
1964
1964
1964
1964
1964
1964
1964
1964
1964
1964



Holnap folytatjuk





Hókirálynő




Cégtábla

Benda színész...

Példázat III.


Az idegen ember
Budai Dénes-est
Költészet



Költészet

szinkron (Élők és holtak)


Szilveszter 1964

1965
1965
1965
1965
1965
1965
1965
1965
1965


Agónia

Kispolgárok


Mathiász panzió








Boldog új évet Rüdiger úr

A helység kalapácsa

Két találkozás
szinkron (Julius Caesar)




szinkron (Bűnügyi m.)
szinkron (Út a kikötőbe)

1966
1966
1966

Rembrandt
Garfunkel és a többiek


Hétköznapi történetek III.


1967
1967
1967
1967
1967
1967
1967
1967
1967
1967
1967







Rosmersholm


Dekadencia


Bemutatkozás



Szerencsevadászok
Csónak jön a tavon
Oly korban éltünk I.-IV.







Máglyák Firenzében

Arany János-est

Öreg ember...
Tavaszi bezsongás

Arany: Toldi I.

1968
1968
1968
1968
1968
1968
1968


Két hétfő emléke

Fizikusok a színpadon


Malva
Két kedves halála



Kölcsey-est
szinkron (Woyzeck)
Költészet

Feltéve: 2015. szeptember 19.
1969-TÓL 1972-IG

Évszám Színházi közvetítés Tévéjáték Tévéfilm Egyéb

1969
1969
1969
1969
1969
1969
1969
1969
1969








Viharos alkonyat

Iphigenia Auliszban

Az ezerkettedik éjszaka





Legenda a páncélvonatról

Az ember tragédiája
Ady-műsor

Költészet

Öreg ember a hídnál

szinkron (Casablanca)

1970
1970
1970
1970
1970
1970
1970
1970
1970
1970






Széchenyi


Szerelmem, Elektra
Zrinyi (részlet)


Galilei élete (részlet)
A fehér kór
A fejedelem

Újra a kezdet
Ekklézsia megkövetés


Valaki a sötétből

szinkron (Virinea)

1971
1971
1971
1971
1971
1971
1971
1971





Uri muri – Margitsziget
A félkegyelmű
Csendélet
Ágis tragédiája


Rugósoron


Irgalom (részlet)



Színházi album



Szilveszter 1971

1972
1972
1972
1972
1972
1972
1972
1972
1972
1972
1972
1972
1972
1972




A vezérkari főnök



Dózsa – Szeged



Az Arbát meséi

A képzelt beteg




Pályakorrekció


Tragédia a telepen
Kisérleti dramaturgia
Kegyenc (részlet)

A tűz balladája
A fekete város

Diagnózis



Színházi album

Rendkívüli ki mit tud

Illés E: Vallomás

1973-TÓL 1976-IG

Évszám Színházi közvetítés Tévéjáték Tévéfilm Egyéb

1973
1973
1973
1973
1973
1973
1973
1973
1973
1973
1973
1973




A Lúdláb királynő
Az áruló


Trójai nők
Az 1001. kilométer
A lámpás
Egy óra múlva itt vagyok





Velünk kezdődött minden

Zrínyi





szinkron (Hamlet)
Ez is operett...


szinkron (Anjuta útja)

Színházi album

1974
1974
1974
1974
1974
1974
1974
1974
1974
1974
1974
1974
1974
1974
1974
1974








Ivanov





Kvitt
Galilei élete (részlet)



Méz a kés hegyén
Enyém a világ

Electra


A menekülő herceg
Cserepes Margit házassága










Intőkönyvem története
Petőfi-est
Ez is operett...


A színész kérdez


Sanzonról sanzonra

A költő felel


A költő felel


A költő felel

1975
1975
1975
1975
1975
1975
1975
1975
1975
1975
1975
1975
1975
Csalóka szivárvány
Volpone
Keresztút




Széchenyi





Felelet



Csodadoktor


Kapupénz



Tavasz van
A költő felel

A költő felel

Színházi album

Quesimodo versei
Antikvárium

1976
1976
1976
1976
1976
1976
1976
1976
1976
1976
1976
András kovács királysága – Eger

Othello



A fejedelem

A fej


Mérnök úr vagyok







A délibábok hőse

Csongor és Tünde
Beszterce ostroma



Rohan az idő I.

Rohan az idő II.


Rohan az idő III.

1977-TÓL 1980-IG

Évszám Színházi közvetítés Tévéjáték Tévéfilm Egyéb

1977
1977
1977
1977
1977
1977
1977
1977
1977
1977



Magyar Dekameron – Eger


Abelard és Heloise

Így írtok ti



A tű foka (részlet)

Galilei
Sir John Falstaff


Robog az úthenger






Szerelem bolondjai
Költészet



riportfilm (Madách Sz)

1978
1978
1978
1978
1978
1978
1978
1978
1978
1978
1978
1978










Colbert


Világnézet
Világnézet 11.
Rohan az idő IV.
Világnézet 12.
Világnézet 13.
Világnézet 17.
Világnézet 21.
Világnézet 22.
Világnézet 24.

szinkron (Talpuk alatt..)

szinkron (Az oroszlán t.)

1979
1979
1979
1979

Tárlat az utcán – Irod. Sz.

Antigoné – Szeged
Lear király

Kiálts, város



1980
1980
1980
1980
1980
1980
1980
1980


Egy vadász halála



A hatodik napon
2000 „minthogy”


A két Bólyai

Bolondok kvártélya




nóta (Felvonulók kérték)
Terefere 4.

A vén cigány

Feltéve: 2015. október 25.
1981-TŐL 1986-IG

Évszám Színházi közvetítés Tévéjáték Tévéfilm Egyéb

1981
1981
1981

Hamlet


Abban az egyetlen pillanatban

Emlékszel még?

1982
1982
1982
1982
1982
1982
1982
1982



A helytartó



A tanúk

szinkron (Hugó, a viziló)
szinkron (Casablanca)

Arany: Rendületlenül
Ház-tartás
Ady műsor

Világnézet 46.

1983
1983
1983
1983
1983
1983
1983


Nyomozás
Mint oldott kéve
A béke szigete



Hajdú Júlia est
Főzőcske
Medvetánc
Szilveszter

1984
1984
1984
1984
1984
1984
1984
1984


Retro






Különös házasság
Sanzonest
Sanzonest

Operettest
Arany: Domokos napra

Téltől tavaszig
Szilveszter

1985
1985
1985
1985
1985


Tiszták


A magyar dal ünnepe
Farkas Ferenc est

Zenebutik
Szilveszter

1986
1986
1986
1986
1986

A nagymama


A falu jegyzője

Sanzonest
Szemlér F. vers

Mestersége színész

Feltéve: 2015. december 19.

1987-TŐL 2004-IG

Az 1986 utáni évek tévéműsorai már nem érdemlik meg, hogy a műsorújság további évfolyamait alaposan végigböngéssze valaki. A Rádió és Televízió Újság 1950-es évvel kezdődött részletes áttanulmányozása során az 1986-os évfolyam az első, ahol teljesen világosan érezni lehet, hogy ez már valami egészen új világ, hogy a rádióban és a tévében a kultúra-csinálásnak és a tájékoztatásnak alapjaiban változott meg a módja, a szellemisége (ahogy ezt az 1986. év végén sugárzott, de hónapokkal korábban felvett „Mestersége színész” című műsorban Bessenyei Ferenc kifejtette). Jellemző erre a változásra, hogy 1986-ban kezdték el vetíteni az első brazil szappanopera-sorozatot. A változás persze nem egyik napról a másikra zajlott le, és már az 1980-as évek elején elindult, de eddigre érte el azt a fokot, hogy már nem csak a Bessenyei Ferenc érzékenységű emberek számára is érezhetővé vált. Ugyan egy ideig – körülbelül az 1990-es évek első harmadáig – még készülgettek tévéjátékok, tévésorozatok, de ezek már egyre könnyedebb, mondhatni silányabb irodalmi anyagot dolgoztak fel, egyre szűkösebb keretek között, hogy végül ők is eltűnjenek a képernyőről. Ahogy nőtt a csatornák száma és a műsoridő hosszúsága, annál silányabb lett a műsor, míg el nem érte a mai minősíthetetlen szintet.

Az 1980-as évekkel egy másik fura jelenség is felütötte a fejét a televízió házatáján: Míg korábban a felvett anyagokat elkészítésük után elég gyorsan levetítették, addig 1980-tól kezdődően a várakozási idő feltűnően hosszúra nyúlt. Ez már csak azért sem érthető, és nem tekinthető logikusnak, mert egyre kevesebb magyar tévéjáték készült, egyre kevesebb magyar tévéfilmet vetítettek, tehát a sugárzás halogatásának „torlódás” semmiképpen nem lehetett az oka.
     Bessenyei Ferenc ekkor sugárzott felvételei is hosszú hónapokig, sőt olykor évekig hevertek a dobozban, mielőtt adásra kerültek volna. Vagyis a tévés felvételek gyártási éve és vetítési éve 1980-tól kezdve szinte soha nem esett egybe. Ráadásul a tévéarchívum adatai ezektől az évektől kezdve egyre megbízhatatlanabbak. Ezt a „keveredést” egy példával illusztrálva: Az archívum adatai szerint a „Mint oldott kéve” tévéfilmsorozat gyártási éve 1977, ezzel szemben az 1981/19-es tévéújság egyik cikke szerint éppen ezidőben folynak a próbafelvételek, maga a sugárzás pedig csak 1983 márciusában kezdődik. Vagy egy másik példa: a „Vers mindenkinek” című sorozat (melynek tagjait szombat esténként vetítik, és amiben legtöbbször egyetlen színész egyetlen verset mond el) készítői hol új felvételt adnak le, hol egy régi irodalmi műsor anyagából vágnak ki egy verset. Ugyanezt a módszert használják a zenés műsoroknál is: maga a keret, és a számok egy része új, más részük korábbi adásokból „kölcsönvettek”. Ebből következik, hogy nem minden szám, mely olyan műsorban látható, aminek közreműködői között Bessenyei Ferenc neve is szerepel, készült valóban ebben az időszakban (és nem jóval korábban egy másik műsor számára).

Mivel a tévéújság rendszeresen beszámolt a jelentősebb műsorok előkészületeiről, a gyártás valódi évét ezekből a cikkekből és olykor a szereplők halálozási évének ismeretéből lehet a leginkább kikövetkeztetni.
     A televízió 1986. április 3-án sugározta a Csiky Gergely „A nagymama” című színdarabjának televíziós változatát Horváth Z. Gergely rendezésében és Dajka Margit főszereplésével. Dajka Margit másfél hónappal a vetítést követően hunyt el. A tévé archívumában a tévéjáték gyártási éve 1985. A televízió-újság 1985/12. számában, vagyis március végén képpel illusztrált riport jelent meg negyedéves főiskolásokkal, köztük Varga Máriával, aki elmesélte, hogy már több tévés produkcióban játszott, többek között A nagymamában Mártát, és „nagy izgalommal” várja, „hogy mikor kerülnek a tévéjátékok a néző elé”. A cikkhez csatolt fotón ő látható Dajka Margittal és Gobbi Hildával a tévéjáték egyik jelenetében. Ezek szerint „A nagymama” 85 márciusában már – régen – dobozban volt, mégis csak több mint egy évvel később tűzték műsorra, nem sokkal a főszereplő halála előtt. Ráadásul a televízió 1986 elején Dajka Margit sorozatot indított el, „A nagymama” pont e sorozat befejező adása lett. Dajka Margit tüdőrákban hunyt elő hosszú betegség után. A színészvilágban ismert az a babona, hogy az a színésznő, aki eljátssza Szerémi grófnét, hamarosan meghal. A televízió újság minden nagy színész és rádiós/tévés dolgozó haláláról megemlékezett – Dajka Margitról viszont nem.
     Mindezek az adatok találgatásokra adnak okot: A forgatáskor nyilván mindenki tudott már Dajka betegségéről, a vetítést talán ő tiltotta meg. Vagy tekintettel a babonára az illetékesek határoztak úgy, hogy várnak a bemutatással. A sorozat elindítását netán utolsó tisztelgésnek szánták a nagybeteg színésznőnek. – De akármi is volt a halogatás oka, a babona végülis újabb táptalajt kapott.

Bessenyei Ferenccel a filmszakma nem bánt nagyon jól, nagy szerepeiért sem osztogatta az elismeréseket. Ezért örvendetes, hogy két 1983-ban vetített tévéfilm – „A béke szigete” (aminek forgatását 1981 nyarán fejezték be, és amit 1983. szeptember 9-én vetítettek először) és „A nyomozás” (aminek forgatása 1982 áprilisa előtt volt, és amit 1983. február 17-én vetítettek) – főszerepéért 1984-ben (1984. január 27-én) megkapta a Film- és Tévé-kritikusok Díját. E két alakításáról a tévés szerepeiről készült oldalon olvashatnak majd. Érdekesség, hogy az 1984-es Filmévkönyv egyetlen említést sem tesz erről a kitüntetésről, holott a filmszemlén díjazottak nevét leközli.

Bessenyei Ferenc esetében sajnálatos módon van még egy lehetőség, hogy a sugárzott műsorok készítésének időpontját meg lehessen állapítani: Ez az a körülmény, amiről életének bemutatásakor már szó volt, és ami egész további pályájára roppant negatívan hatott ki: Komoly elhízása, ami ugyan már 1988-tól látható volt, de csúcspontját az 1990-es évek elejére érte el. 1990-től 1997-ig ez a legfeltűnőbb rajta, ha megjelenik valamilyen műsorban. Sajnos, ebbe az időszakba esik utolsó jelentős tévéjátéka, a Rablólovag is, amit az a Hajdufy Miklós rendezett, akivel számtalanszor dolgozott már együtt (például A béke szigetét is ő rendezte), és aki még ezt követően is sok tévéműsort forgat, de őt már nem hívja többé.

Az a következetes nemtörődömség, amivel a televízió Bessenyei Ferenc színházi működését kezelte, ezekben az utolsó években sem változott, sőt. Felvették ugyan és sugározták is az 1985-86. nyarán a Margitszigeten bemutatott Garas Dezső rendezte Csárdáskirálynő előadást, amiben ő játszotta Kerekes Ferkót, és az 1986 novemberében a Mikroszkóp Színpadon Ruszt József rendezésében bemutatott „A nap, amelyen a pápát elrabolták” című darabot, amiben ő alakította a pápát, de ezen a Bessenyei-pálya számára teljesen érdektelen két előadáson kívül semmi mást nem tartottak érdemesnek megörökíteni az utókor számára. Se az 1987-ben a Várszínházban bemutatott Galileit, se a Zorbát (ezt valószínűleg jogdíj-problémák miatt), se A kassai polgárokat, de ami a legkevésbé érthető, az 1994-ben bemutatott Lear királyt sem. Holott ez utóbbiban Bessenyei Ferenc mellett Sinkovits Imre és Kállai Ferenc is játszott, másrészt ez a remek előadás és alakítás – mivel ekkor töltötte be 75. életévét – nyilvánvalóan utolsó nagy színpadi szerepének számított, s mint ilyen, már csak a színháztörténelem számára is fontos lett volna.
     [Ennek az elképesztő nemtörődömségnek, sőt, ellenséges hozzáállásnak (amit képtelenség puszta véletlennek tartani), amit a televízió illetékesei mutattak Bessenyei Ferenc színházi pályája iránt, kiváló tanúbizonysága az 1963-tól 1968-ig tartó időszak – lásd a fenti listát: Az ekkor bemutatott 32 előadásból nyolcat közvetítettek, de ebből csak hármat őriztek meg, és ezek között nincs ott a Fáklyaláng, vagy az Othello, vagy a Kispolgárok, de ott van a gyermekszínházi Hókirálynő és Ibsen egyik legrosszabb műve, a Rosmersholm! Ez is mutatja, hogy nem a nyersanyaghiány miatt nem vettek fel, vagy töröltek Bessenyei-előadásokat!]

Összefoglalva tehát Bessenyei Ferenc tévés pályafutásának 1987. januárjától 2004. decemberig tartó időszakát, a következő mérleg készíthető el:
     Színházi közvetítések: A 19 színházi előadása közül kettőt – az érdektelenebbek közül – vetítettek.
     Tévéjáték és tévéfilm: Ezekből hatban játszott. A már említett Rablólovagban, a Heltai Jenő írásaiból készült és Gyökössy Zsolt rendezte Írók, színésznők és más csirkefogók című irodalmi műsorban, a Vörösmarty Szép Ilonájából Vámos László által rendezett Erdők szép virága című zenés játékban – az öreg Peterdit alakította –, a Zilahy Tamás rendezte 1992-ben bemutatott Egy diáktüzér naplója című tévéfilmben, a 2000-ben sugárzott, Fazekas Lajos rendezte Az ingázó Eötvös című dokumentumjátékban – ő volt Eötvös József –, és utoljára a 2001-ben bemutatott Bujtor-filmben, a Zsaruvér és csigavér 2.-ben. Ezek közül egyedül a Rablólovag említésre méltó, a többiben pár jelenete van csupán.

     Egyéb: 70. születésnapját 1989-ben az Erkel Színházban nagy gálával ünnepelték, csakúgy, mint a 85.-et a Nemzeti Színházban. 80. és 82. születésnapjáról otthonában, illetve a Kárpátia étteremben készült beszélgetéssel, illetve énekes műsorával emlékezett meg a televízió.
     Számtalan riport készült vele, ezek közül kiemelkedett a tanyáján készült Örökös tagság (1998), a 2003-ban Kolozsi Béla készítette riportfilm, és végül 2004-ben a Bessenyei Ferenc vendégei voltunk című műsor.
     Rövidebb beszélgetés nagyon sok készült vele: néhány ezek közül: Csevegés (1991), Théma (2000), az Őrzők 2003-ból (beszélgetések a Nemzet Színészeivel).
     1988-ban ő volt a vendége Rátonyi Róbert Legyen a vendégem, 1991-ben Maros Gábor Enyém a képernyő című műsorának. De fellépett Medveczky Ilona, Domonkos Zsuzsa, Turay Ida színésznők önálló műsoraiban, és sok elhunyt színészről szóló megemlékező összeállításban. Kétszer (2000-ben és 2001-ben) volt meghívott vendége a Főtér című műsornak, ahol mind a két alkalommal sokat mesélt, énekelt és szavalt.
     Részt vett sok gála műsorban, énekelt sok operett-, sanzon- és nótaesten, sok kívánságműsorban, sőt vendége volt egy Friderikusz-műsornak is. Rendszeresen fellépett a szilveszteri nótacsokrokban. Számtalanszor volt vendége az Önök kérték, a Stúdió, a Zenebutik, a Színházi album, a Bongó, a Slágertévé adásainak. Többször meginterjúvolták 1956-ra emlékező műsorokban. A 2000-es évektől gyakran megfordult a Napkelte című műsorban.

Végezetül szót kell még ejteni más tévécsatornáknál való szerepléséről is. Ezek közül a legfontosabb a DUNA tévében 1994-ben „Költők társaságában” címmel készített műsor, aminek keretében összesen kilenc verset és egy novellát mondott el. A DUNA tévé 2002-ben március 15-e alkalmával is készített vele egy műsort, amiben öreg Kossuthként mondta el gondolatait. Ugyancsak itt készült számos, igényes beszélgetés vele: Bekezdések, Esti kérdés, Harmónia stb. címmel.
     A többi tévécsatorna vele készített műsoraiból kiemelkedik a Juszt Lászlóval folytatott beszélgetése 2004 őszén az ATV-ben, és a Bóta Gáborral folytatott beszélgetése a Budapest tévében 2000-ből. Az RTK klub 1956-tal, évfordulókkal vagy valamilyen más vele kapcsolatos fontos eseménnyel kapcsolatban készített vele rendszeresen beszélgetéseket, így történhetett, hogy a tanyáján forgatott utolsó műsort (a róla megjelent Férjem, a Komédiás könyv kapcsán) éppen ők készítették Találkozások címmel.

Ha pusztán a számokat tekintjük, elmondható, hogy Bessenyei Ferenc az 1987-tól haláláig eltelt 18 évben is sokat foglalkoztatott színésze maradt a televíziónak, több mint 100 különböző műsorban (nem számítva a rengeteg ismétlést) szerepelt egyedül a „királyi” tévében. És ha maguk a műsorok nem is voltak mindig nívósak, Bessenyei Ferenc ezekben is mindig a legjobbat, a legnemesebbet igyekezte nyújtani.

(Az első kép a Rádió- és Televízió Újság 1983/36.számának címoldala, a második a Filmkritikusok díja, a harmadik A béke szigetének egyik jelenete)

(bár maga a lista itt véget ért, de a műsorrészletek feltétele a jövőben is folytatódik)


Feltéve: 2015. december 30.


VISSZA          az OLDAL ELEJÉRE          TOVÁBB


     ÉLETE         PÁLYÁJA         SZÍNHÁZ         KEZDŐLAP         EGYÉB         KÉPGALÉRIA