kapta a 2018. évi Bessenyei-díjat
Hódmezővásárhely közgyűlése a 2017. december 18-i ülésén úgy döntött, hogy a 2018. évben a Magyar Kultúra Napja alkalmából kiosztandó Bessenyei Ferenc Művészeti díjat Balázs Péter Kossuth- és Jászai Mari díjas művésznek ítéli oda. Egyúttal arról is döntött, hogy a 2018-as évtől kezdődően a díjjal járó 500 ezer forintos jutalmat másfél millióra emeli, ami egyfelől a Bessenyei-díj rangját, másfelől a díj népszerűségét növeli.
A 2018. január 21-én, vasárnap a Bessenyei Művelődési Házban tartott díjátadó ünnepség – a szokáshoz híven – idén is a Himnusz eléneklésével vette kezdetét. Majd Nagy Benjámin hódmezővásárhelyi diák elszavalta Petőfi Sándor – korunkban igencsak aktuális – „A magyarok istene” című versét.
Ezután Hegedűs Zoltán a város „polgármesteri jogkörben eljáró alpolgármesterének” ünnepi beszéde következett, melyet Kodály Zoltán szavainak idézésével kezdett: „A kultúrát nem lehet örökölni. Ha az egymást követő nemzedékek elődeik által rájuk hagyott hagyományait, kultúráját, azok idővel megszűnnek létezni. A magyar kultúrát évszázadokon át egyaránt sújtották külső és belső támadások. Nekünk mégis sikerült megmaradnunk magyarnak, megőrizve kultúránkat, szokásainkat, nyelvünket és hagyományainkat. Napjainkban is küzdelmet folytatunk. A magyar és az európai kultúrát is folyamatos támadások érik. Ezért mindannyiunk közös érdeke és feladata, hogy magyarságunkat, európaiságunkat és vásárhelyiségünket minden eszközzel megőrizzük.”
Majd elmondta, hogy a városban az utóbbi években arra törekedtek, hogy ne csak a magyar kultúra, hanem a lokális, alföldi régióra és a városra jellemző szellemi és tárgyi értékek is minél szélesebb körben kerüljenek reprezentálásra és megóvásra. Példának említette a Vásárhelyi Őszi Tárlatot, valamint a város által alapított díjakat. „A 2008-ban alapított Bessenyei Ferenc Művészeti Díjjal pedig a magyar kultúra és művészet területén kiemelkedő eredményeket elérő művészeket ismerjük el.”
Beszédét ezzel a bejelentéssel zárta: „Az elismerés megbecsülését nemcsak Bessenyei Ferenc neve erősíti, de az is, hogy ettől az évtől kezdődően, Hódmezővásárhely közgyűlésének döntése alapján, másfél millió forintra emelkedett a díjjal együtt járó pénzjutalom. Bízom benne, hogy a díj hozzájárul a magyar kultúra megőrzéséhez, és szívből gratulálok Balázs Péter színművésznek eddigi kimagasló munkásságáért, melyhez kívánok további jó egészséget és nagyon sok sikert!”
Az alpolgármester úr után B. Élthes Eszter mondta el köszöntő beszédét. – Elsőnek Almási István, 2017. novemberében elhunyt polgármester és a Bessenyei-díj kapcsolatáról emlékezett meg. Mielőtt rátért Balázs Péter méltatására, örömét fejezte ki, hogy idén már 10. alkalommal osztják ki a díjat. A díjazottakkal kapcsolatban idézte Árva László igazgató úr találó megfogalmazását: „A kitüntettek »vásárhelyiségét« Bessenyei Ferenc személye garantálja, ő az, aki a díjazottakat Hódmezővásárhellyel összeköti.”
Utána Balázs Pétert idézte egy interjújából: „Nem szeretném, hogy elképzeléseim politikai csatározásokra adjanak okot.” E mondat kapcsán kiemelte, hogy „a művészet csak akkor képes feladatát elvégezni, az embereket nevelni, egy népet összetartani, egy országot megőrizni, ha felülemelkedik a mindennapokon, és nem válik se a napi politika, se a napi divat kiszolgálójává, pláne nem ezek játékszerévé. Ezt vallotta Bessenyei Ferenc, és e szellemiség szerint dolgozik Maga is egész életében”.
Beszéde végén a díjhoz és közelgő 75. születésnapja alkalmából így köszöntötte Balázs Pétert: „…azt kívánom Magának, hogy vállaljon még sokáig szereplést, igazgatást, rendezést, hogy a közönség a mai szellemi zűrzavarban tiszta dolgokat is láthasson.”
Ezt követően Szeberényi Klára, az est házigazdája, Lázár János – „aki egyéb hivatalos elfoglaltsága miatt sajnos nem tud részt venni az ünnepségen” – Miniszterelnökséget vezető miniszter levelét olvasta fel:
Balázs Péter köszönő beszédében elmondta, hogy mennyire szerette és tisztelte Bessenyei Ferencet. „Az életem és a szerencsém úgy hozta, hogy személyesen ismerhettem, és mellette a színpadon és a tévéjátékokban is előfordulhattam. Személyes fellépéseink során sokat beszélgettünk, a korkülönbség és sok minden más különbség dacára, kedvelt engem. Nagyon jókat tudtunk beszélgetni. … Megfogadtam, hogy úgy fogok, úgy próbálok viselkedni színházvezetőként, hogy az tessék Bessenyei Ferencnek és a hozzá hasonló nagy művészeknek. Költészet, dal, tehetség, életerő, nemzetszeretet – ez volt Bessenyei, és ez az, amit átvitt értelemben úgy érzem, örököltem tőle.”
