A NEMZETI SZÍNHÁZBAN
2014. szeptember 5-én
A Férjem, a Komédiás című könyvben Törőcsik Mari is elmondta emlékeit Bessenyei Ferencről. Az ő visszaemlékezéséből való a következő interjú-részlet:
– Feri sokszor mondja, hogy számára a Nemzeti jelenti a színházat; és ezt valóban így is gondolja. Amikor a Dunán átjövünk a hídon, és közeledünk a Nemzeti felé, mindig megjegyzi, hogy hazaérkezett.
– Mit kell ezen csodálkozni?
– Nem csodálkozom, csak azt szeretném tudni, te hogy vagy ezzel?
– Úgy, hogy nekem is a Nemzeti a meghatározója az életemnek. Ott nőttem fel, azóta vagyok színész, hogy oda beléptem. Ne vegye senki nagyképűségnek, de amikor szóba került, hogy ki ilyen, ki olyan tag a Nemzetiben, én azt mondtam, ha soha életemben nem lépem át az új Nemzeti küszöbét, akkor is úgy érzem, hogy én a Nemzeti Színház része vagyok. Az nem a falak kérdésén múlik, hogy ki hova megy be, a régibe, az újba, az azelőttibe vagy a következőbe. A Nemzeti Színháznak van egy múltja, egy történelme. És nekem kemény 10-15 évembe került, hogy ez a múlt engem befogadjon.
Hogy ezt a 10-15 évet jól csináljam végig, ahhoz az ott élő NAGYOK segítettek hozzá. Például, ahogy tag lettem, már az első évben megkaptam tőlük a Farkas–Ratkó-díjat. Jelezték, hogy bíznak bennem, hogy befogadnak. Ezért mondom, hogy ne vegyék nagyképűségnek, ha úgy érzem, engem a Nemzetiből vakolókanállal sem lehet kiszedni.
Akkor most képzeld el, hogy vonatkozik ez Bessenyei Ferencre! Ő ott van, bele van égve a múltba. Hogy közben játszik-e Szófiában, Bukarestben, Bécsben vagy Csajágaröcsögén, a Vidám Színpadon vagy a Játékszínben, jól, rosszul, jókedvvel, rosszkedvvel, teljesen mindegy; attól ő a magyar színháztörténetnek úgy részese, mint Jászai Mari vagy Pethes Imre. Szóval, mint a legnagyobbak. Ő ott van, mint egy kőszikla.
Immár hat éve, hogy Bessenyei Ferenc szobrát felavatták a Nemzeti Színház szoborparkjában (2008.szeptember 21-én), most pedig a színház épületében a nyári rekonstrukciós munkák során kialakított két új páholy egyikét nevezték el róla. A másik páholy Sinkovits Imre nevét viseli.
A páholyok avatására 2014. szeptember 5-én, pénteken az új évad első bemutatója, Gombrowicz Operett című darabjának premierje előtt került sor. Előtte megnyitották a darabról készült kiállítást, majd A. Szabó Magda igazgatónő beszélt röviden a páholy-névadás létrejöttéről. Majd megszólalt egy különleges felvétel: egy részlet Az ember tragédiájának 1972-es rádiófelvételéből, amit Barlay Gusztáv rendezett, és amit Kossuth Rádió 1973. január 15-én sugárzott első ízben. Ebben a rádiószínházi bemutatóban Bessenyei Ferenc játszotta Lucifert és Sinkovits Imre volt Az Úr. (Ádám Mécs Károly, Éva Kohut Magda volt. A honlapon ITT található három részlet ebből a felvételből. Ezek közül az elsőből hangzott el pár másodperc az avatáson.)
A bejátszás után az emeleten fekvő páholyok előtt folytatódott az avatás – a két művész hozzátartozója – B. Élthes Eszter és Sinkovits Vitai András – közösen bontotta szét mindkét páholy ajtaját lezáró nemzeti színű szalagot.
A páholy-avatásról a Nemzeti Színház honlapján található még beszámoló. http://www.nemzetiszinhaz.hu/bemutato_elott_bemutato_utan
