Három évi várakozás, remény, izgalom után végre – úgy tűnik – semmi sem áll annak útjába, hogy szeptember 21-én, a magyar dráma ünnepén (Az ember tragédiája 1883-as bemutatójának évfordulóján), a Nemzeti Színház szoborparkjában felavassák Bessenyei Ferenc szobrát – hétfőn, június 30-án Jordán Tamás a Nemzeti Színház július 1-ig hivatalban levő igazgatója elfogadta a szobor gipszmásolatát, és ezzel engedélyezte annak bronzba öntését.
A Törőcsik Mari-val folytatott beszélgetés egy részlete a Férjem, a Komédiás című könyvből: „Feri sokszor mondja, hogy számára a Nemzeti jelenti a színházat, és ezt valóban így is gondolja. Amikor a Dunán átjövünk a hídon és közeledünk a Nemzeti felé, mindig megjegyzi, hogy hazaérkezett.
– Mit kell ezen csodálkozni? – Nem csodálkozom, csak azt szeretném tudni, te hogy vagy ezzel? – Úgy, hogy nekem is a Nemzeti a meghatározója az életemnek. ... A Nemzeti Színháznak van egy múltja, egy történelme. ... És nekem kemény 10-15 évembe került, hogy ez a múlt engem befogadjon. … Ezért mondom, hogy ne vegyék nagyképűségnek, ha úgy érzem, engem a Nemzetiből vakolókanállal sem lehet kiszedni.
Akkor most képzeld el, hogy vonatkozik ez Bessenyei Ferencre! Ő ott van, bele van égve
a múltba. Hogy közben játszik-e Szófiában, Bukarestben, Bécsben vagy Csajágaröcsögén, a Vidám Színpadon vagy a Játékszínben, jól, rosszul, jókedvvel, rosszkedvvel, teljesen mindegy; attól ő a magyar színháztörténetnek úgy részese, mint Jászai Mari vagy Pethes Imre. Szóval, mint a legnagyobbak. Ő ott van, mint egy kőszikla.”
A Nemzeti Színház internetes honlapján május 31-én megjelent cikk szerint Jordán Tamás a színház búcsúzó igazgatója, a záró társulati ülésen többek között ezeket mondotta: „Őszre egy nagy adósságot is letudhat a színház, megrendeltük Bessenyei Ferenc szobrát.”
Jordán Tamás már a két évvel ezelőtti költészet napján említette beszédében ezt az „adósságát”, amelyről minden nehézség és változás ellenére sem felejtkezett el, s amelyet menetele előtt még – úgy érezte – le kell rónia.
A szobrot Párkányi Raab Péter (1967) fiatal szobrászművész készíti, aki nem sokkal ezelőtt (június 15-én) három díjat vett át kisplasztikáiért egy Cannes-i kiállításon.
Részlet a Realista álmok című katalógusból: „Párját ritkító pálya az övé. 21 évesen díjat nyer József Attiláról mintázott szobrával. Azóta egyfolytában elismerés övezi. … A történelem, a mítoszok, nagy áldozatok inspirálják. Művei, szerte az országban, méltóképpen képviselik az eszmét és az alkotó beleérző zsenialitását.”
Párkányi Raab Péternek a Nemzeti Színház szoborparkjában már több alkotása áll. Ő készítette Timár József, Gobbi Hilda, Lukács Margit, Básti Lajos, Latabár Kálmán, Soós Imre szobrait.
Bessenyei Ferenc Bánk bánként áll majd bronzba öntve Timár József és Major Tamás között, az út mentén a park bejáratához közel. A művész a drámának azt a pillanatát örökítette meg, amikor az ötödik felvonás ötödik jelentében Bánk a király eme mondatára: „Vigyétek el, míg el nem érkezik bírája”, kimutatva az ablakon (ez is szerepel a kompozícióban) ezt válaszolja: „Az te nem lehetsz, szeretett Királyom! Árpád és Bor vére közt folyó dologban bíró csak Magyarország lehet.”
Bessenyei Ferenc 1947-ben Miskolcon játszotta először a Bánk bán címszerepét, utoljára pedig 1978-ban a Szegedi Szabadtéri Színpadon. E 31 éven keresztül több százszor öltötte magára a nagyúr jelmezét. Ez volt az a darab, mely a legmélyebben foglalkoztatta, amelyről a legtöbbet írt és vitatkozott.
A budapesti Nemzeti Színházban 1951. június 1-én öltötte magára először Bánk jelmezét. Ezért az alakításáért – miként ez a jegyzőkönyvekből kiderült – a Kodály Zoltán vezette Kossuth-díj jelölőbizottság albizottsága már 1952-ben Kossuth-díjra javasolta: az Albizottság „a Kossuth-díj ezüstkoszorús fokozatával való jutalmazásra javasolja a felsoroltakon kívül Bessenyei Ferencet Katona József Bánk bánjában nyújtott kiemelkedő alakításáért”. Ugyan ekkor még nem kapta meg ezt a kitüntetést (majd csak 1953-ban kapja első Kossuth-díját), de Kodály Zoltán véleménye minden bizonnyal megalapozott volt: Bessenyei Ferenc már akkor kitűnt Bánk bán szerepében, hogy aztán alakja eggyé forrjon a hazáját féltő magyar nagyúr alakjával.
Miután Madách Imrének már két műve is szerepel a Nemzeti szoborparkjában, méltó és igazságos, hogy Az ember tragédiája mellett a másik nagy klasszikus magyar dráma, a Bánk bán szerzője, Katona József is képviseltesse magát művével a nemzeti színjátszás panteonjában.
A képeken a még agyag és befejezetlen fej, majd a kész szobor gipszmásolata látható. ÚJ FEJLEMÉNY!
A szobor gipszmásolatát 2008. július 10-én a Nemzeti Színház új igazgatója, a szobrász, a park tervezője és a IX. kerület illetékesei a helyszínen is megtekintették. Közös megegyezéssel a szobor számára új helyet jelöltek ki, valamint arról is döntöttek, hogy az eredetileg a kompozóihoz tervezett ablak felállításától eltekintenek.
Bessenyei Ferenc szobrának végleges helye tehát – az eredeti tervtől eltérően – a kaputól jobbra (ha a színházzal szemben állunk) és kicsit annál kijjebb lesz.
