| Ezen az oldalon (és a felvételek eredeti helyein) kívül még a következő oldalakon találhatók Bessenyei Ferenc audió- és videófelvételei:
|
|
1. összeállítás: Higgins, Tevje, versek, dalok és sanzonok 2. összeállítás: Claudius, Görgey, egy Illyés vers és két sanzon |
|
(Higgins, Tevje, versek, dalok és sanzonok)
Ahogy már arról, az augusztus 31-i hódmezővásárhelyi gálával kapcsolatban szó volt, az ünnepi esten nem az egész vers hangzott el, és ami elhangzott az is csak a hangja volt, kép nélkül. Ráadásul idővel – szokásához híven – kissé átírta a verset, ami – szerintem – jót tett neki. Most ezen az oldalon olyan felvételt mutatok be, amelyen az egész verset elmondja, versszakasz kihagyása nélkül. Nagy valószínűséggel ez ennek a versnek a sok közül az első felvétele: 82 éves korában, a Kárpátia étteremben rögzített születésnapi műsorból való. Ezután egy Farkas Ferenc daljátékból következik egy részlet, melyet 1984-ben vettek fel, aztán egy sanzon, a Gyere ülj, kedves mellém, amit a Vigadóban énekelt.
Ezt követi két részlet a Hegedűs a háztetőn-ből. Mint köztudott, az előadást nem lehetett sugározni, mert nem volt meg az engedély hozzá, ezért csak néhány másodpercnyi felvétel maradt meg belőle, annyit, amennyit a híradóban, vagy más műsorban le szabadott engedély nélkül adni. A most feltett részlet a prológusból való. Legvégül pedig végre következzen végre A vén cigány videofelvétele is, miután a hangfelvétel már évekkel előbb felkerült a honlapra. (Lásd a Szentesi előadóestről készült összeállítást.)
(Claudius, Görgey, egy Illyés vers és két sanzon)
Shakespeare Hamlet című színművében
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy korszak és volt egy ország és volt egy nép, ahol az emberek szerették és értékelték a kultúrát. Ez az idő nem évezredekkel, nem évszázadokkal, hanem mindössze pár évtizeddel ezelőtt itt volt, Magyarországon. Ez a kultúra-szeretet többek között abban is megnyilvánult, hogy értékes hanglemezek készültek, melyeket az emberek megvettek és otthonaikban meghallgattak. És nem csak zenei anyagokat rögzítettek lemezekre, hanem szöveges anyagokat is, verseket, sőt még színházi előadásokat, hosszú, több órás drámákat is, amiket az emberek szintén megvettek és örömmel hallgattak.
Földes Anna a 2001-ben megjelent „Bessenyei” című könyvben ezt írja a Hamlet 1964-es felújításáról. (E felújítás premierje 1964. április 23-án volt a Madách Színházban.): |
|
Természetesen nem a címszerepre hívták – az Gábor Miklósé volt, aki immár két éve példa nélküli sikerrel keltette életre a dán királyfit – ő volt az 56 utáni idők Hamletje. Bessenyei váratlan módon került ebbe a játszmába. A 192. előadáson vette át Greguss Zoltántól Claudius szerepét. A szerepcserének persze megvolt a maga előzménye, története. Tudnunk kell, hogy ekkoriban vendégeskedett nálunk a stratfordi Királyi Shakespeare Társulat Peter Brook Lear királyával. Ilyenkor többnyire Shakespeare Lear királyát említjük, csakhogy ezúttal a rendezés képivilága félreérthetetlenül magán viselte Brook szignóját. Sokan festettek napraforgókat – Van Gogh napraforgói azonban összetéveszthetetlenek. Brook rendezése fel is kavarta színházi életünk állóvizét, hosszú, szenvedélyes vita indult a levonható tanulságokról, a magyar színházművészet elmaradottságáról. Vámos László is úgy gondolta, Brook Shakespeare-értelmezésének hatására módosít Hamlet-rendezésén.
A megújított rendezés Bessenyei szerepeltetésével került igazán nehéz helyzetbe. A színpadon, a meggyilkolt király férfias szépségével versenyezni képtelen, vérnősző barom helyett – Hamlet szavaival élve – egy ötvenes éveiben járó, még mindig daliás férfi lépett színre, akibe nagyon is bele lehetett szeretni. Aki az elkövetett gyilkosság után, most már a trón birtokában, népének megfontolt, jó királya szeretne lenni. Ez a beállítás lényegében megfelelt a nézők tudatában átalakuló Kádár-képnek. Az ország egyre kevésbé kívánt a hatalomváltás bűneire emlékezni – megelégedett azzal, hogy a királyi öccs a béke, a megbékélés hívének mutatkozik, és csak azokkal szemben lép fel, akik uralmának jogos voltát kétségbe akarják vonni. Akkor viszont már nem válogat az eszközökben. Az előadás végső konklúziója arra intett, hogy ne nagyon ugráljunk a hazai dán Claudiusokkal szemben, mert a végén még egy norvég Fortinbras ül a nyakunkba. |
| A lemez-kísérő füzetben a rendező, azaz Vámos László ugyanerről a felújításról és a lemez létrejöttéről így ír: |
|
Az 1962-es bemutatón Greguss Zoltán volt Claudius, Simor Erzsi Gertrud, Pécsi Sándor Polonius. A Szellemet ekkor is, majd a sorozat legtöbb előadásán Basilides Zoltán játszotta. Gertrudot próbálta Mezei Mária is, de a premier előtt lemondta az előadást. A századik előadás körül a beteg Greguss helyett Márkus László vette át Claudiust. Ugyancsak betegség miatt néhány alkalommal Poloniust Ujlaki László játszotta. Ezeken az estéken Joó László volt a Színészkirály. Fortinbras kicsi, de nagyon fontos szerepét a bemutatón Harsányi Frigyes f. h. játszotta. Az 1964. április 23-i felújítást a Shakespeare-évfordulón kívül több más is indokolta.
A felújítás legdöntőbb eleme három új szereplő belépése volt: Claudiust Bessenyei Ferenc, Gertrudot Tolnay Klári, Poloniust Ajtay Andor alakította a későbbiekben. Fortinbras Garics János, később Tordy Géza volt. Gertrudot játszotta néhányszor lIosvay Katalin, Horatiot Linka György is. A szereposztás egyébként a teljes széria alatt változatlan maradt, a legkisebb szerepekben is. Bizonyára – egyebek mellett – ezért nem esett az előadás színvonala. Továbbá, mert már 1962-ben főiskolai hallgatók voltak az udvaroncok, udvarhölgyek. Amikor egy-egy osztály kiröppent a főiskoláról, nagy kitüntetés volt helyükbe lépni. A mai negyvenes vezető színészgárda szinte kivétel nélkül részt vett a Hamlet 1962-től 1967-ig hat szezonon át tartó háromszáz előadásán. Ugyancsak ők szólaltatják meg a művet azon az 1964-es rádiófelvételen, amelyet a Hanglemezgyártó Vállalat átvett, és amelyet – 1983-ban közreműködésemmel – a vállalat szakemberei akusztikailag felfrissítettek. Ajánlom ezt a lemezt azoknak, akik látták az előadást és szerették. A hangfelvétel remélem felidézi az élményt, és segít ébren tartani az emlékezetet. És ajánlom azoknak – talán nekik elsősorban –, akik nem látták, az utánunk jött generációknak. Akiknek nincs semmilyen emlékük és előítéletük, akiknek ez a lemez egy a sok közül. És ha közöttük csak néhányan lesznek, akiknek ad valamit ez a felvétel, megjelentetése már nem volt hiábavaló. |
![]() 1. felvonás 2. szín 5:26 p 2. felvonás 2.szín 1:48 p 2. felvonás 3. szín 1:13 p 2. felvonás 4.szín 0:50 p 2. felvonás 5.szín 4:21 p 2. felvonás 6.szín 1:31 p 2. felvonás 7.szín 0:44 p 3. felvonás 2.szín 1:42 p 3. felvonás 4.szín 4:22 p 3. felvonás 6.szín 1:11 p
Az egész előadás ITT hallgatható meg |
|
Németh László Az áruló című drámájában Az M3-as csatorna nemrég sugározta Németh László Az áruló című drámájából készült tévéjátékot, mely a színházi előadás stúdióban készült felvétele. Mint már arról a honlapon szó volt, a Madách Színház 1966. december 22-én mutatta be a darabot Ádám Ottó rendezésében, így természetesen a tévéjátékot is ő rendezte. Ahogy az M3 beharangozójában elhangzott, ezt a tévéjátékot 1973. május 27-i tévé-premierje óta most mutatták be először.
Az 1966-os színházi bemutatót követően jelent meg a Film, Színház, Muzsika, 1967. január 13-i számában egy interjú Bessenyei Ferenccel „A színész” címmel. Ebből való a következő részlet:
„Egyik este Kossuth, másik este Görgey” címmel az Esti Hírlap 1967. június 14-én közölt interjút Bessenyei Ferenccel abból az alkalomból, hogy 1967 őszén, tehát alig pár hónappal Az áruló óriási sikerű bemutatója után visszaszerződött a Nemzeti Színházba, ahol újra bemutatták a Fáklyalángot. Így fordulhatott elő, hogy – ahogy az interjúban áll: „Lesz olyan is, hogy egyik este Kossuthot játszik a Nemzetiben, másik este Görgeyt a Madáchban.” Ez a kettősség egész életében foglalkoztatta az újságírókat, szinte nem volt olyan riport, ahol fel ne tették volna neki a kérdést, milyen érzés volt e két történelmi alakot egyidőben játszani. Földes Anna a „Bessenyei” című könyvben természetesen a szerep súlyának megfelelően egy egész fejezetet szánt a Görgey-alakításnak. |
|
Bessenyei Ferencet meglepte, zavarba ejtette, hogy miután a Nemzeti Színházban, Illyés Gyula Fáklyalángjában Kossuthként kemény párviadalt vívott Görgeyvel a reménytelenné vált szabadságharc folytatásáról, majd vereségének tudatában árulóként bélyegzi meg ellenfelét – a Madách Színházban Görgeyként kell visszautasítania Kossuth vádjait.
Németh László ugyan elmondta, hogy „aki a darab híre után azt várja, hogy [a színházban] a Kossuth-Görgey pör felújításának, Görgey fölmentésének, Kossuth elmarasztalásának lesz tanúja, az csalódik, a darabnak nem ez a tárgya”, (Németh László: Utolsó széttekintés. 1980.)
Bessenyei, aki az októberi napokban – mint elmondtuk – tevékeny közéleti szerepet vállalt a forradalom oldalán, majd, hogy színészi pályáját folytathassa, a bukás után megtette a szükséges önkritikus gesztusokat, nagyon is megérthette, belülről is átélhette a Görgey szájába adott szavakat. Mint idézett kijelentéseiből kitetszik, le is vonta a megfelelő következtetést, lelkében továbbra is Kossuth szíve dobogott, de eszével megfogadta Görgey intelmeit, számolt a realitásokkal. Más kérdés, hogy sem Németh László, sem árulónak bélyegzett hőse nem volt kapható a legcsekélyebb önkritikára sem, nem szórt hamut a fejére, mint azt Bessenyei megtette. Persze mások voltak a körülmények, az erőviszonyok. Mi érjük be azzal, hogy a színész önkritikájának köszönhetően a pálya ívelése tovább folytatódott, és mi Bessenyei jó néhány újabb nagy alakításával lettünk gazdagabbak.
A kritika megint egybehangzó dicshimnuszokat zeng, Bessenyei megújulásáról beszél. Holott csak a szerep változott, és ezúttal is telik Bessenyei gazdag eszköztárából, hogy az éppen megjelenített figura minden lelki rezdülését a kellő reflektorfénybe állítsa. Bessenyei mindig remekel, ha olyan kiváló rendező áll mögötte, mint Ádám Ottó, akinek az irányító szavaiban, instrukcióiban meg tud bízni. |
| Most Az áruló tévéváltozatából következik két részlet (melyben hallható az előadóesten elmondott híres monológ) abból a színből, melyben Görgey és öccse, István – akit Huszti Péter alakított – vitatkozik. |
![]() 1. részlet: wmv fájltípus, 3:19 p, 3,69 MB 2. részlet: wmv fájltípus, 4:08 p, 4,59 MB
|
|
Végül a most feltett új felvételek sorát három nagylemezről vett egy-egy részlettel zárom. 1985-ben jelent meg a Magyar Rádió felvételeiből Bradányi Iván dalszövegei című nagylemez. Ezen Bessenyei Ferenc Bakos Géza-Bradányi Iván Búcsúzik a nyár című szerzeményét énekli. 1988-ban adta ki a Hungaroton A Szabó család zenés különkiadás című nagylemezt, melyen Bessenyei Ferenc – aki a sorozatban Máté Józsi – Szabó néni (Gobbi Hilda) születésnapjára énekel egy számot.
1990-ben jelent meg a Varietas Delectat című sorozatban a Hungaroton újabb nagylemeze, melyen Illyés Gyula Bartók, illetve Pilinszky János Apokrif című versét szavalja négy-négy színész (és Illyés Gyula saját versét ötödikként). Bessenyei Ferenc a Bartók című verset mondja, ez a felvétel 1989-ben készült a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat műtermében.
|