Bessenyei Ferenc Illyés Gyula, Kós Károly és Móricz Zsigmond darabjaiban: Bal oldal: Nemzeti Színház, 1956., Dózsa - Mészáros Ágival Margitszigeti Szabadtéri Színpad, 1971.,   Uri muri: Szakhmáry Zoltán - Ronyecz Máriával - Almási Évával Vígszínház, 1982., Uri muri: Csörghö Csuli - Huszár Lászlóval, Szakácsi Sándorral és Balázs   Péterrel Nemzeti Színház, 1954.,   Uri muri: Zséllyes Balogh Ábel - Balogh Lászlóval, Tompa Sándorral és Rajczy   Lajossal Nemzeti Színház, 1952.,   Az ozorai példa: Börcsök József - Básti Lajossal Jobb oldal: Nemzeti Színház, 1956., Dózsa Nemzeti Színház, 1959., Budai Nagy Antal Nemzeti Színház, 1952.,   Az ozorai példa: Börcsök József - Mészáros Ágival

„…erkölcsi magatartásuk példaadó. Dózsa, Széchenyi, Kossuth, Görgey és még sorolhatnám napjaink jeles alakjainak megformálásáig, valamennyiük életútjának, bukásának vagy sikerének félelmetes morális háttere van. Különösen felértékelődik ez napjainkban, ebben a tudatzavartól mételyezett korban, amikor nemzeti öntudatunk igencsak megerősítésre szorul. Nagyon nehéz egy olyan magas hőfokon izzó erkölcsi magatartásformának érvényt szerezni a színpadon, mint akár Dózsáé volt, aki azt mondta: „inkább égessenek meg, minthogy hóhérokat neveljek saját fajtám ellen!” Lintner Sándor: „A színház az emberi szellem tisztessége” Magyar Hírek, 1982, március 20. „Aki bátor kiállani az emberek elé, annak valami olyan kincset kell önmagában bírnia, ami a legritkább és amire mindenki vágyik: a hitet. Annak hitének kell lennie, tudásának kell lennie és azt a fényt kell sugároznia, ami a legdrágább: az emberi jóság, az emberi idealizmus, az emberi megértés fanatizmusát.” Móricz Zsigmond „A címszereplő Budai Nagy Antal a hősöknek abba a csoportjába tartozik, akik nem akarják vállalni történelmi hivatásukat, s csak a szorongató körülmények kényszerítik őket sorsuk beteljesítésére. (…) Az előadásnak a Budai Nagy Antalt alakító Bessenyei Ferenc a legfontosabb szereplője; nagy része van az előadás sikerében. Játéka színes, változatos, sokarcú és képről képre újabb meglepetésekkel szolgál, tépelődő ember, gyengéd szerelmes, biztos kezű hadvezér és farkas-mosolyú, méltó ellenfél a nagyurakkal szemben.” Kemény György: Kós Károly: Budai Nagy Antal Bemutató a Nemzeti Színházban Népszabadság, 1959. szeptember 24. „A Nemzeti Színház az elmúlt negyven évben intenzív szellemi ellenállási központtá vált. Mert amikor a nemzeti lobogóra még ránézni sem lehetett, mi az Ozorai példában forradalmat játszottunk. Majd jött Dózsa, Galilei, Széchenyi. Mind azt jelentették, hogy nem. S ezen a kicsi résen kinézhettünk és összekacsinthattunk a közönséggel. Szólhattunk: értsétek meg, a rendszer nem azonos a nemzettel!” Frigyes Ágnes: Köszöntjük Bessenyei Ferencet Tallózó, 1994. február 10..