Bessenyei Ferenc klasszikus orosz írók darabjaiban: Bal oldal: Nemzeti Színház, 1955., Gorkij: Az anya - Sinkovits Imrével és Somogyi Erzsivel Nemzeti Színház, 1970., Ivanov - Váradi Hédivel és Rajz Jánossal Katona József Színház, 1952., Ványa bácsi - Mészáros Ágival Katona József Színház, 1952., Ványa bácsi - Lukács Margittal Jobb oldal: Madách Színház, 1964., Kispolgárok - Mensáros Lászlóval, Pécsi Sándorral, Kiss Manyival, - Horváth Jenővel, Vass Évával Nemzeti Színház, 1971., Ivanov - Moór Mariannal és Blaskó Péterrel Nemzeti Színház, 1961., Élő holttest - Bitskey Tiborral, Szakács Sándorral és Bara Margittal

„Orosz darabokat játszani kvázi kötelező volt akkor. De az a sorozat, amit a Ványa bácsival kezdtünk, évtizedekre megszépítette az életünket. Csehov, Gorkij, Tolsztoj voltak a boldogság állomásai. Később, évek múlva, amikor Konszkijjal dolgozott az Élő holttest című Tolsztoj-darabon, vagy velem a Kispolgárok Tyetyerevjén, már elegáns volt, okos, nyakkendővel vagy anélkül: hozta a tizenkilencedik századi Oroszország minden szép-szomorú csillagfényét.” Ádám Ottó: Asztrov doktor születése Kritika, 2005. február „Az a színész – állítom –, aki Csehovot nem játszott még, nem tudja, mi az igazi színjátszás. Ha Csehovot játszik a színész, azt hiszem, a legnagyobb problémát a gondolati történések kifejezése okozza. Sokszor megdöbbenek magam is, amikor egy-egy jelenetet eljátszunk, a nézőtérről hallom, kimondják azokat a gondolatokat az emberek, amelyek bennem is megfogalmazódnak. Igen, csak az a gondolati történés, belső lelki folyamat érdekes, amit igazolni tudok, ki tudok fejezni, amit sikerül emberközelségbe hozni.” Színész és szerep Film, Színház, Muzsika, 1960. március 18. „Csehov hőse, Ivanov egy kihűlt, giccses, ostoba életforma kereteit képtelen egyedül szétfeszíteni, pedig tudja, hogy ez lenne az egyetlen mód: tenni az emberekért valamit. A régiben élni nem tud, az új, amit elképzelt csak részben helyes, és magányosan megvalósíthatatlan. Az egyetlen kínálkozó megoldási lehetőség az öngyilkosság marad.” Mind naggyá legyetek – Gondolatok és szerepek Nemes G. Zsuzsanna interjúja Bessenyei Ferenccel Lobogó, 1972. január 19. „… igazán először Csehov Ványa bácsijában találkoztam a „nagy szereppel”, ami bizony átformált engem is. Csehovnál a léleknek meztelenre kell vetkőznie. Minden gondolatot kicsal az emberből. A nagy tanulság, amit tőle kaptam az, hogy legnehezebb, de talán legszebb feladata a színésznek, szó nélkül adni a gondolatokat, csak egy mozdulattal, tartással, arckifejezéssel… És a közönség megértette Asztrov – őt játszottam – gondolatait, mert ki nem mondott szavaimat a nézőtérről visszahallottam.” Asztrov, Kossuth és Othello után – Ádám B. P. interjúja Bessenyei Ferenccel Népszava, 1955. január 1. Azok a kiválasztott idézetek, melyek csak helyhiány miatt maradtak le a kész tablóról: „Asztrov szépség utáni vágyát, az emberekhez és a természethez való tiszta kapcsolatát, meghitt őszinteségét szerettem volna kifejezni, s azt, hogy minden hazugságtól, képmutatástól mentesen próbál élni.” Színész és szerep Film, Színház, Muzsika, 1960. március 18. „Gellért Endrének életem egyik legnagyobb munkáját-élményét, Csehov Asztrovját köszönhetem. Ő tanított meg Csehovul beszélni. Ő tanított meg arra, hogy a visszafogottság is burka lehet a nagyságnak.” Nádor Tamás: 10 kérdés Bessenyei Ferenchez Magyar Ifjúság, 1985. augusztus 30.