Bessenyei Ferenc szülővárosa, Hódmezővásárhely művészeti díjat alapított, melyet Bessenyei Ferencről neveztek el. A Bessenyei Ferenc Művészeti Díjat, amely a kétszeres Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló Művész, Hódmezővásárhely Díszpolgárának nevét viseli, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlése, B. Élthes Eszter, Bessenyei Ferenc özvegyének hozzájárulásával 2008. május 29-én hozott rendeletében alapította meg. A díjalapítás történetéről és az első díjkiosztó ünnepségekről a HÍREK, illetve ezen az oldalon olvasható beszámoló

Beszámoló a 2016. évi díjátadásról Kovács István és Vágó János kapta az idei Bessenyei-díjat 2016. január 22-én, pénteken, a Magyar Kultúra Napján adták át a 2016. évi Bessenyei Ferenc Művészeti Díjat a Hódmezővásárhelyi Bessenyei Ferenc Művelődési Központban. A díjátadó ünnepséget, ami 17 órakor kezdődött, a helyi televízió élő adásban közvetítette. A Himnusz eléneklése után (közreműködött a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekarának Rézfúvós Kvintettje)Almási István polgármester köszöntő beszédében a magyar kultúrát összetartó, apró mozaikdarabok jelentőségéről beszélt. Ennek éppúgy része lehet a vers, a tánc, a zene és még megannyi más produktum, mondta, majd így folytatta: A nemzet művészeinek és a helyi kiválóságok érdemei egyaránt hozzájárulnak ahhoz a rendszerhez, amit mi magyar kultúraként tartunk számon.      Bessenyei Ferenc munkásságát így jellemezte: a díj névadója „Hódmezővásárhelyről indulva válhatott az ország egyik legnagyobb színészévé és az Ő személye egy örökös kapocs volt a helyi és nemzeti műveltség között. A munkássága felhívja a figyelmünket arra, hogy a kultúra a mindennapok között megszólít, gondolkodásra, cselekvésre ösztönöz, utat mutat, nevel és tanít.” Továbbá hangsúlyozta, hogy „2008 óta Hódmezővásárhelyen a magyar kultúra napja elválaszthatatlan Bessenyei Ferenc emlékétől".      A polgármester úr köszöntőjét e szavakkal fejezte be: A mai napon ismét jó helyre kerülnek a díjat. Vágó János és Kovács István művészetükkel maradandót alkottak, nemzeti kultúránk hírnevét öregbítették eddig is, reméljük, teszik ezt még sokáig. Almási István után B. Élthes Eszter mondta el köszöntőjét, melyet férjének, Bessenyei Ferencnek egy 1979-es újságcikkben megjelent hitvallásával kezdett: „Törekvéseimben nem a könnyebb utat kerestem, hanem az igazabbat: mert való igaz, a modern színésznek óriási káoszból kell kiszűrnie a rendet, a törvényt, a tiszta-értelmes pillanatokat… de ki kell szűrnie! A művészetnek ugyanis nem lehet az a dolga, hogy az emberbabából kiráncigálja a kócot, hogy elkeserítse, hanem, hogy visszaadja méltóságát és hitét. A színházat nem lehet rombolásra használni. Képtelenség! Ha állandóan ismételgetjük a kegyetlenséget, a pusztítást, amit naponta úton-útfélen úgyis láthatunk, akkor megszelídítjük az embereket? Nem hiszem. A jót kell ismételni szüntelenül. Mert csak a lenyűgöző példa, a szépség és a tisztaság tudja felemelni a nézőt. Vajon – kérdezem én – az a modern színház feladata, hogy összezavarja a képzetünket? Hogy ijesztgessen, rémítgessen bennünket? Ez volna a művészet?”      Csakhogy a rend létrehozására egyéniségekre, belsőleg-külsőleg tiszta emberekre, valódi mővészekre van szükség – folytatta beszédét B. Élthes Eszter. Ma viszont, sajnos, a legtöbb kultúracsináló rossz arcú, rossz külsejő, belsőleg is szürke tömegemberkékkel dolgozik, és nemhogy rendet nem teremt, de még a megmaradt kicsiny rendből is káoszt hoz létre, és ezt nevezik mővészetnek.      Szerencsére mi itt Hódmezővásárhelyen – állapította meg örömmel B. Élthes Eszter – most is két olyan művésznek adhatjuk át a Bessenyei Mővészeti díjat, akik egyfelől kívül-belül tiszta egyéniségek, ahogy Feri mondaná, „szép emberpéldányok”, másfelől művészetükkel, mind egyéni előadóként, mind karnagyként, illetve rendezőként, mindig harmóniát, rendet igyekeztek teremteni a színpadon. Ezután elsőként Kovács István méltatását nézte meg a közönség. Ezt követően Almási István, Hegedűs Zoltán alpolgármester és B. Élthes Eszter átadta a művésznek a Bessenyei díjat. Köszönetében Kovács István arról beszélt, hogy bár többször játszott együtt Bessenyeivel, sokkal többet jelentett számára munkatársnál: barátjaként emlékezik rá, ami miatt a díj különös megtiszteltetést jelent számára. A művészeti díj átvételét követően így fogalmazott „megtisztelő, hogy itt állhatok önök előtt. Előtte. Szavakban nehéz visszaadni, hogy mennyire meghatározó Bessenyei Ferenc személyisége, szellemisége és barátsága”. Majd Vágó János, a helyi díjazott méltatása következett. „Az egyszerre több fronton helytálló, már-már reneszánszember számára a 2016-os esztendő csupa jubileumból áll: 30 éve van a tanári pályán, 20 éve vezeti a Városi Fúvószenekart, illetve 15 éve rendezik meg újévi koncertjüket.” Az eddigi pályafutása főbb állomásainak felelevenítése után a színpadon vette át a Bessenyei-díjat ugyancsak B. Élthes Esztertől, Almási István polgármestertől és Hegedűs Zoltán alpolgármestertől. Az emlékplakett átvételét követőn elmesélte, hogy a szülei hét éves korában íratták be a zeneiskolába, akkor még ő sem tudta pontosan, hogy milyen hangszeren szeretne tanulni. Végül Kerekes Pál javaslatára kezdett el kürtösnek tanulni. A pályája kezdeteire való visszaemlékezés után szó esett a muzsikus lét és a zenetanári hivatása szépségeiről is. A remek hangulatú ünnepség kissé elhúzódott, így az este szünet nélkül folytatódott a korábbi hódmezővásárhelyi Bessenyei-díjasok gálaműsorával. Így az első közreműködőnek, a Kossuth-díjas Hegedűs Endre zongoraművésznek, aki a nézők között ülve nézte az ünnepséget, nem maradt lehetősége az átöltözésre: amiért kedves, közvetlen hangon kért bocsánatot a nézőktől, miután a nézőtérről egyenesen a zongorához hívták. Mindez nem akadályozta meg abban, hogy játékával elkápráztassa a vendégeket. Az est első részében fellépett még a Kankalin Néptáncegyüttes, a Fandante Kamarakórus és a tavalyi díjazott Fogarassy Judit tanítványa, Várkonyi Kamilla, aki egy modern-balett szólót adott elő. A rövid szünet után a Városi Fúvószenekar, a Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekar és Zoltán Péter közös játékát élvezhették a nézők, vezényelt Vágó János. Saurer: Klezmer Fantasy című művében a klarinét szólót Zoltán Péter játszotta. Utolsó számként a zenekar a 2014-ben Bessenyei-díjat kapott, 2016. január 6-án 89 éves korában elhunyt Steiner Béla „Vásárhely kővel van kerítve” című művét adta elő, a Fandante Kamarakórus és a Kankalin Néptáncegyüttes közreműködésével, Kovács István őrnagy vezényletével.      A gála végén a közreműködők, azaz a korábbi díjazottak közösen vettek búcsút az idei díjazottaktól és a lelkes nézőközönségtől. Az interneten több helyen található galériával egybekötött beszámoló az eseményről. Ezek közül ezek érdemelnek külön figyelmet:      www.delmagyar.hu      promenad.hu      www.vasarhely24.com/      www.infohodmezovasarhely.hu      www.szinhaz.hu          Feltéve: 2016. január 24.