2004. december 27-én, azaz 9 évvel ezelőtt hunyt el otthonában Bessenyei Ferenc. A honlap erre az évfordulóra – kiragadva a krónikából, a honlap vonatkozó írásaiból – két dokumentummal emlékezik.
Elsőként egy történelmi jelentőségű rádiófelvétellel, illetve – mivel annak feltétele tilos – e felvétel szószerinti idézésével. A színművészek 1956. október 30-án rádióba beolvasott felhívásáról van szó, ami ma is megvan a rádió archívumában, de még a Színházi Intézet „Színészi (h)arcok” címmel 2006. november 24-én megnyitott multimédiás kiállításának anyagában sem szerepelt hanganyagként, mindössze azt engedélyezték, hogy a szövege szerepeljen a kiállításon.
További részletek a felvétel elkészültéről a DOKUMENTUMOK oldalon találhatók.
A második egy hangösszeállítás egy 1970-ben készült rádiójátékból, melyet ugyan elkészülte után többször megismételtek, de mára már letöröltek (ezért a „műért” valóban nem volt kár).
Alaposan végigböngészve a régi rádióújságokat, kiderül, hogy Bessenyei Ferenc nem volt rádió-színész. Egészen biztos, hogy az 1953-tól 1990-ig eltelt időszak vezetői színészei között ő szerepelt a legkevesebbet a rádióban. Voltak színészek – mint például Avar István, Básti Lajos, Bitskey Tibor, Bodrogi Gyula, Gábor Miklós, Gáti József, Kiss Ferenc, Latinovits Zoltán, Major Tamás, Pálos György, Sinkovits Imre és sokan mások –, akiket akár naponta többször is hallani lehetett a rádióban (hiszen akkoriban a rádió elsősorban kultúrát közvetített), és voltak olyanok, akiket gyakran – Bessenyei Ferenc nem tartozott e két csoportba. Hetek is elmúltak, hogy a hangja megszólalt volna a rádióban, hacsak nem ismétlésekben.
„Hívjatok mást, jó lesz erre más is” – válaszolta a 80-as években a felkérésekre, és valószínű, hogy ezt tette már korábban is. Így aztán többnyire csak akkor vállalt el valamit, ha a szerepnek és a darabnak „súlya” volt. Így vett részt Bozó László nagy
munkáiban, különböző népek nagy eposzainak rádiós feldolgozásában (Gilgames, Kalevala, Iliász, Odüsszeia, Aeneas), vagy olyan nagy világirodalmi és magyar művekben, mint Gulliver utazásai, Zalán futása, Shakespeare drámák és a Jókai regények adaptációi. Rendszeresen még verseket és meséket is csak a 70-es évek végétől mondott. Zenei felvételek, például sanzonok alig készültek vele. Olyan műsorokban, mint a „Színészek énekelnek” egészen a 70-es évek közepéig egyszer sem volt hallható.
Ezért különös, hogy a „Forró nyár” című elképesztően bugyuta produkcióban – melyhez hasonlók még a Rákosi-korszakban sem nagyon készültek – elvállalta a közreműködést. „A Rádió Dalszínházának bemutatója” sorozatban „zenés játék”-ként szereplő propaganda darabocskát Tóth Miklós és Fülöp Kálmán írta, két teljesen ismeretlen egyén. Zenéjét viszont Bródy Tamás, aki a felvételen maga vezényelte a rádiózenekart. Talán ő kérhette meg Ferit, hogy vállalja el az apa, Horváth Gáspár szerepét, akinek énekelnie is kellett. E „zenés játék” másik különlegessége az volt, hogy nem volt kettős szereposztás, ami pedig ebben az időben szinte kötelező számba ment, és a szerepeket nem prózai, hanem egy-két kivétellel operett-színészekre osztották.
A „Forró nyár” című zenés játékot első alkalommal 1970. április 11-én, szombaton 19:25-kor – tehát abszolút fő műsoridőben – sugározta a Kossuth Rádió. Alig három héttel később, május 6-án, szerdán a Kossuth reggel, 8:20-kor megismételte, majd egy évvel később 1971. április 21-én, szerdán a Petőfi 20:28-kor. Én ezt az adást vettem fel magnóra sima mikrofonnal, ezért olyan rossz a minősége. (Honnan sejthettem volna akkoriban, hogy a számomra emléknek szánt, ezért a minőségre nem nagy súlyt fektetve elkészített felvételek valamikor közlésre kerülnek, amikor a jó minőség már fontos lenne.) Ezen ismétlést követően törölhették le a felvételt.
A most hallható rész egy összeállítás, melyben a megszólalás sorrendjében Lipcsei Edit, Fónay Márta és Zentai Anna Bessenyei Ferenc partnerei. A darab tartalma, további szereplői, készítői a rádióújságból vett képen olvasható. (A felvétel időtartama 3:40 p, wma fájl.)
Feltéve: 2013. december 28.