Dokumentumfilm Bessenyei Ferenc Othello alakításáról
A Nemzeti Színház 1954. május 25-én mutatta be Shakespeare Othello című drámáját az akkor 35 éves és már Kossuth-díjas Bessenyei Ferenccel a főszerepben.
Azok, akik látták az előadást – mely éveken keresztül műsoron volt, egészen a 60-as évek elejéig – egyöntetűen úgy nyilatkoznak, hogy Bessenyei Othello alakítása életük egyik legnagyobb színházi élménye volt. Bár a honlap feldolgozása még nem tart az 1954-es évadnál, az 1956-os eseményeket feldolgozó oldalon már esett szó erről az előadásról. Ott egy Kende István idézet („Bessenyei ragyogót nyújtott. Egyetlen észrevételem az előadással szemben, hogy Bessenyei előadása olyan hatalmas, hogy a többi szereplő minden erénye mellett is versenyképtelen Bessenyeivel.”) található, itt álljon Vitray Tamás visszaemlékezése a 2001-ben íródott Bessenyei című könyvből: „Nekem mind a mai napig életem valószínűleg legnagyobb színházi élménye Bessenyei Othellója volt. A különös az, hogy bár aránylag jól fejezem ki magam anyanyelvemen, jobbára maradéktalanul el tudom mondani, amit akarok, azt még soha igazán nem tudtam megmagyarázni, mitől volt annyira csodálatos ez a hatalmas és mégis oly »parányi« fekete ember. Ez a kíméletlen parancsnok, akinek nagy szíve, gyermeki hite okozza tragikus sorsát. Közhelyes részleteket tudnék mondani, akár még jól is hangzanának, de a lényeg számomra nem önthető szavakba. Szívem akkori választottjával láttam az előadást, és emlékszem mekkora bajban voltam, amikor a lámpák felgyúltak és nekem patakzottak a könnyeim.”
Gábor Miklós – aki Jágót játszotta – így írt a premierről az 1968-ban „Tollal” címmel megjelent naplójában: „Este premier. Ilyen sikert még nem értem meg. B. öltözője előtt nyüzsögnek a gratulálók, rendezők, főiskolások, még most is zokogó ismerősök.”
Bessenyei Ferenc ezért az Othellóért fogja megkapni egy évvel később második Kossuth-díját, és nyilván ezért lesz még ebben az évben, június 28-án érdemes művész.
Hogy Bessenyei Ferenc milyen kápráztatóan jó lehetett, és hogy ez mindenki számára mennyire megdöbbentő élményt jelentett, mutatja az a levéltári dokumentum, melynek kapcsán ez az oldal íródott: Aczél György iratai (Művelődésügyi Minisztérium első miniszterhelyettes) között ugyanis található egy neki szóló „Feljegyzés” Kondor István, a Filmfőigazgatóság vezetőjének tollából. E feljegyzést azért készítették 1966. április 4-i dátummal, hogy Aczélt tájékoztassák, a Magyar Híradó és Dokumentum Filmgyár (Bp. IX. Könyves Kálmán krt. 15.) ezideig milyen dokumentumokat, illetve híradó felvételeket készített az ország nagyjairól, jelentős személyiségeiről.
A Feljegyzés szövege így kezdődik: A Dokumentum Filmstúdió az alant felsorolt archív felvételeket készítette el: 1955-ben elkészült: itt jön 11 név és három esemény; 1956-ban elkészült: (egy esemény); Bessenyei Ferenc Otello alakítása; (Glatz Oszkár).” Utána a felsorolás 1961-gyel folytatódik olyan nevekkel, mint Kodály Zoltán, Dobi István stb.
A feljegyzés ezután beszámol a már elkészült híradó felvételekről és az 1966-os tervről. A lap tetején kézzel a következő bejegyzés látható: Agit. Prop. hat. sz.: P.58/1966. Ebből arra lehet következtetni, hogy az Agitációs és Propaganda Osztály rendelte el mind a felmérést az addig elkészült dokumentumokról, mind azt, hogy a továbbiakban is folytassák a magyar történelemnek ezt a fajta megörökítését.
A listát végigböngészve örömmel lehet megállapítani, hogy Bessenyei Ferenc rajta az egyetlen, akiről nem egész életútját, személyét bemutató film készült, hanem egyetlen szerepét is érdemesnek tartották, hogy az utókor részére megőrizzék!
1966-ban tehát még megvolt ez az 1956-ben készült felvétel. És az Agit. Prop. határozata a biztosíték arra, hogy nyilván ezután sem dobták el. Ma viszont már nem található egyetlen számbajöhető intézménynél sem. Sem a Magyar Nemzeti Filmarchívumban, sem a Széchényi Könyvtárban, se máshol. A Filmarchívum illetékes munkatársától a következő szomorú felvilágosítást kaptam: „1993-ban én hoztam el kollégáimmal a filmeket, amelyek ott voltak. Találtunk üres raktárhelyiséget is, és nem volt tudomásunk róla, hogy a pincében is lehet film.” Vagyis: az üres raktárhelyiségekből már előbb valakik által elvitt, illetve a pincében nem észrevett akkor még meglevő filmek örökre eltűntek. Többek között a Bessenyei Ferenc korszakalkotó Othellójáról készült dokumentumfilm is.
Ha mégis úgy adódna, hogy valaki tud a film sorsáról, kérem, jelezze a honlap szerkesztőjének!
Látni tehát már nem lehet Bessenyei Ferencet élet legnagyobb, leghíresebb szerepében. Vigasztalásul álljon itt néhány fotó és egy részlet az akkori előadásból.
