A Rembrandt című tévéjáték próbái alatt újságriport készült Bessenyei Ferenccel, aki így vallott a darabról és szerepéről: „A mű egy nagy művész és nagy lélek viszonyáról szól a világhoz, a hétköznapokhoz, a munkához. Bródy tulajdonképpen a véleményét mondja el a festőről, hiszen jórészt kitalált szituációkba helyezi, de ahogyan ezekben a képzeletbeli Rembrandt cselekszik, az tökéletesen egybevág valóságos lényével. … Nagyon nehéz volt megkeresni a színészi maszkot a felvételekhez, mert Rembrandt ahány önarcképet festett, annyiféleképpen látta magát. A szerepet pedig hasonlóság nélkül szinte lehetetlen lett volna megoldani. Meg kellett keresni a középarányost és a művész korát is. Így lett a mi Rembrandtunk 50 év körüli, ritkuló hajú és szakállú, kicsit gyűrött arcú férfiú. Egy hónapig próbáltunk Ádám Ottó rendezésével. … Gosztonyi János drámájában a teljes életét eljátszottam, most csupán néhány napját elevenítjük fel úgy, ahogyan az írói fantáziában élt. Rembrandt, úgy érzem, kicsit rokona Galileinek, csak nem olyan tudatos harcos, mint a nagyszerű tudós, de ő is megvívja a művész örök és mindig meg-megújuló legnagyobb harcát. Harcol, mert fáradhatatlanul munkálkodik, alkotja a szépet, a tisztát, nap nap után hitet tesz és bizonyít. … ”
     Noteszába pedig 1965. november 30-án a következő bejegyzést írta: „Rembrandt vége, nagy lelkizés vége. Szép volt, jó munka!”

Ezek szerint a Rembrandt felvételei már 1965 novemberében befejeződtek, de a televízióban való bemutatására csak 1966. január 29-én szombaton került sor. Bessenyei Ferenc mellett a főbb szerepeket Pécsi Ildikó, Kovács István, Mensáros László, Pap Éva, Gyenge Árpád, Koltai János, Körmendi János alakították. Rendező: Ádám Ottó, operatőr: Kenyeres Gábor volt.

Kovács István a „Férjem, a Komédiás” című könyvben így mesélt a Rembrandt tévéjáték forgatásáról: „Pályám során a legérdekesebb Ferivel való találkozásom a Rembrandt című tévéjátékban volt. Nekem akkor – csakúgy, mint egész életemben – őrült szerencsém volt ezzel a szereppel. Ádám Ottó rendezte a filmet, és bár engem nem tanított, mégis meghívott Titus, azaz Rembrandt fiának a szerepére Bessenyei, Pécsi Ildikó partnerének. … Azóta is kristálytisztán emlékszem a Rembrandt olvasópróbájára. Bemutatkoztam, és Feri, akihez úgy mentem oda, hogy remegett a lábam, egyetlen pillanat alatt eloszlatta bennem a feszültséget. Úgy fogadott, mintha 20 éve ismernénk egymást, és egy perccel ezelőtt hagytunk volna abba valamilyen beszélgetést. Egyetlen szemvillanás alatt áthidalta azt az egyébként hosszabb időszakot, amelyben közel lehet valakihez kerülni. Kapcsolatunk ettől kezdve csak gazdagodott. Oly mértékben könnyítette meg nekem, zöldfülű főiskolásnak az első tévés munkámat, hogy alig hiszem, hogy ezt bárki (vagy bármi) más képes lett volna így megoldani. … A Rembrandt felvételének egyik szünetében együtt ültünk az öltözőben. Ő beszélt, és hallatlan megtiszteltetésnek éreztem, hogy én lehetek a hallgatósága. Ez a kép van előttem: ülünk az öltözőben, nem székeken, hanem a földön, és Feri ontja magából a szakmáról (akkor azt éreztem) a tízparancsolatot. Valakiről beszélgettünk, feldicsérte az egekig, minden jót, amit lehet, elmondott róla – fontos, nagyon fontos ember volt –, majd megjegyezte: »Csak egy baj van vele: nem tudja, hogy milyen meleg egy másik ember keze.« Tökéletes, hibátlan kép volt az illetőről. Akárhányszor hallottam, amikor ontotta magából az elképesztően okos mondatokat, tíz mondatból kilenc jó volt, de egy biztosan olyan tökéletes, hogy kőbe kellett volna vésni. Irtó édes hőzöngésében mindig van legalább egy örök érvényű kijelentés. Úgyhogy boldog vagyok, hogy elmondhatom: sok jeles kollégával lehettem együtt a pályámon, de a kimagasló és alapvetően meghatározó a Ferivel való ismeretségem volt.”

A fotókon Bessenyei Ferenc a felvétel szünetében, majd Pécsi Ildikóval, Kovács Istvánnal és Gyenge Árpáddal látható.

Az adás Gyárfás Miklós bevezetőjével, majd beszélgetéssel folytatódott. Először Bessenyei Ferenc mesélt Csehovval való első találkozásáról, utána pedig Horváth Jenő saját tapasztalatairól.
     Ezután következtek a darabrészletek, melyeket Horváth Jenő rendezett: elsőként a Ványa bácsiból néhány részlet. Ebben a darabban Bessenyei a Gellért Endre rendezte előadásokban már kétszer játszotta Asztrov doktort, 1952-ben és 1960-ban. A Nemzeti Színházban Mészáros Ági és Lukács Margit alakította Szonyát és Jelenát, Ványa bácsit pedig Maklári Zoltán. A mostani tévéváltozatban Bodnár Erika volt Szonya, Ronyecz Mária Jelena és Tyll Attila Ványa bácsi.

Másodikként az Ivanovból játszottak jeleneteket. Bessenyei Ferenc ennek főszerepét is alakította már, mégpedig a Nemzeti Színházban, az 1971 januárjában bemutatott Marton Endre rendezte előadásban. 1971-ben Ivanov nagybeteg feleségét Váradi Hédi, szerelmét Moór Mariann, míg most ugyanezeket a szerepeket Szakács Eszter és Drahota Andrea alakította, az orvost akkor és most is, Szersén Gyula.

Az est harmadik részében Csehov kevéssé ismert egyfelvonásosát, a Hattyúdalt teljes egészében eljátszották. A szívszorongató történetben Feri partnere Gyenge Árpád volt. A Hattyúdal egy öreg komédiásról szól, aki előadás után elalszik az öltözőjében, s mire felébred, a színház már bezárt. Csak a súgó, aki, nem lévén lakása, titokban az öltözőben tölti az éjszakákat, hallja meg kiáltását. Az öreg színész előtt, akit már csak komédiákban, bohócként foglalkoztatnak, lepereg az élete, és mintegy búcsúzóul eljátssza még nagy szerepeinek egy-egy jelenetét, illetve azokat, amiket játszani szeretett volna.
     A darab egyik érdekessége, hogy Bessenyei Ferenc, aki soha nem játszotta Hamletet (mármint a Hamlet című dráma címszerepét, mert úgy 25 évesen, 1944-ben Szegeden, mint 20 év múlva, 45 évesen, 1964-ben a Madách Színházban – a vele egyidős Gábor Miklós-Hamlet mellett – Claudius volt), itt most Hamlet egyik jelenetét is eljátssza Shakespeare drámájából. [Részletek a darabból lentebb.]

Ugyanezt a darabot, 1981 novemberében Dobai Vilmos állította színpadra a Szikra mozi kamaratermében, Feri partnere ekkor Zenthe Ferenc. Erről az eseményről két tudósítás maradt fenn.
     Az első az MTI 1981. november 26-i jelentése: „… A produkció a Fővárosi Moziüzemi Vállalat, „Színház a moziban” elnevezésű sorozatának nyitóeseménye volt. A műsor első felében kisfilmeket mutattak be, amelyek a darab hangulatát készítették elő. A tervek szerint december végéig még további nyolc alkalommal lép fel ezzel a műsorral a két művész.”
     A második a Pesti Műsor 1981. december 23-i számában -cserje- aláírással jelent meg: „Bessenyei Ferenc hosszú pályafutása alatt többször találkozott már Csehovval. Ő volt a híres Ványa bácsiban Asztrov doktor; a későbbi Ivanovja színháztörténeti jelentőségű alakításként él emlékezetünkben. Csehov drámai szerepeinek avatott tolmácsolója most is szerencsés kézzel választotta ki ezt a mini-remekművet (Csehov egyik korai remekét, a Hattyúdalt), hogy új színekkel, egyénisége fényében most a magyar közönségnek bemutassa. Moziba megy tehát a néző, a filmhíradó fogadja, majd két szovjet rövidfilmet lát (Az ikonok világa, Moszkvai Téli Fesztivál), amelyek hangulati bevezetőként szolgálnak a várt színházi előadáshoz. A szünet után pedig sor kerül Csehov Hattyúdalára Dobai Vilmos rendezésében. Bessenyei Ferenc partnere Zenthe Ferenc.”

Ennek az 1974-ben sugárzott, és a tévé archívumában a mai napig fennmaradt adásnak az a különös jelentősége, hogy Bessenyei Ferencet élete két kiemelkedő szerepében csak itt lehet látni. Bár a televízió annak idején mind a Ványa bácsit, mind az Ivanovot közvetítette, a felvételeket letörölték, úgy hogy Feri játéka csak ebben az összeállításban, azaz az előadás néhány itt bemutatott jelenetében látható. (A rádió archívumában mindkét darab színházi előadása megvan.)