Bessenyei Ferenc tévés szerepeinek listáját 1962 decemberéig Szigeti Rózsa tanárnő dolgozta fel (mint időközben kiderült, ez a felmérés sajnos közel sem volt teljes), 1963-tól pedig e honlap szerkesztője. Az itt következő szereplista egyfelől a televízió archívumának belső listája, másfelől a Rádió és Televízió Újság régi számai alapján készült. Mint már arról korábban szó volt, a televízió eleinte főleg filmeket és színházi előadásokat sugárzott: ez utóbbiakat eleinte élőben adták, vagyis nem vették fel, csak közvetítették. Így ezek az előadások nem maradtak, nem maradhattak meg az utókor számára. A színházaknak a televíziózás beindulása után kötelező volt a tévének bejelenteni, hogy egy-egy darabot mikor mutattak be, és mikor szándékozzák levenni a műsorról, és kötelező volt lehetővé tenniük, hogy a televízió minden bemutatójukat fel tudja venni. Ily módon eleinte elvileg – amikor még csak keveseknek volt készülékük –, utóbb már gyakorlatilag is az egész ország lakosságának lehetősége volt a színházi (és opera) előadásokat és a magyar filmeket látni. [Mi ugyan nem voltunk tévénézők, és szomszédainkkal sem voltunk baráti viszonyban, de amikor a tévé – 1962 táján – műsorra tűzte a Csárdáskirálynő legendás, Szinetár Miklós rendezte előadását, szüleim úgy vélték, ezt még nekünk, gyerekeknek is látnunk kell – ők már látták a színházban –, így elküldtek bennünket a ház egyik tévékészülékkel rendelkező lakójához, hogy ott láthassuk a legendás operettszínházi színészek, Honthy Hanna, Feleki Kamill stb. játékát. Ezek voltak azok a sokszor emlegetett szép idők, amikor a szomszédok kissámlival jártak a ház sokszor egyetlen tévékészülékkel rendelkező lakó lakásába meccset vagy filmet nézni.] Bessenyei Ferenc 55 játékfilmje közül az 1956 után készültek túlnyomó többségét nem sokkal a filmszínházi premierjük után levetítették a televízióban is. Ezt tették az 1956 és 1988 között készült 45 filmjéből legalább 34-gyel. Az 1956 előtti 10 filmjéből kb. 1980-ig csak a „Föltámadott a tenger”-t mutatták be, majd – meglepetésszerűen – 1985. július 26-án az M1 főműsoridőben sugározta a „Különös ismeretőjel”-et (és egy héttel később „Az utolsó kör”-t). Az ezredforduló környékén a Filmmúzeum a többi 1956 előtti filmet is elővette és leadta. A későbbi filmek közül az utóbbi években a közszolgálati televízió is sokat műsorra tűzött már. Ily módon az 55 Bessenyei-filmből mindössze 5-6 film lehet olyan, ami talán soha nem került a tévé képernyőjére. A színházi előadásokkal sajnos közelről sem ilyen jó a helyzet, sőt. A sugárzott előadásokat a kezdetekkor vagy nem vették fel, és csak sugározták, vagy felvették ugyan, de később letörölték. Később, körülbelül 1960 után már alig volt élő színházi közvetítés, tehát elvileg minden vetített előadás filmszalagra került, de ezek nagy részét – a BESSENYEI-ELŐADÁSOK CSAKNEM MINDEGYIKÉT! – KÉSŐBB LETÖRÖLTÉK anyaghiányra hivatkozva. Ez ugyan nemcsak azokkal az előadásokkal történt így, melyekben Bessenyei Ferenc játszott, de azért – látva napjainkban a tévé régi színházi közvetítéseit – nagyon is feltűnő, és egyszerűen nem tartható véletlennek, mint ahogy nem is az, hogy NAGY ALAKÍTÁSAIBÓL SEMMI SEM MARADT MEG. Nemcsak, hogy elképesztően kevés olyan színházi előadást őriztek meg, amiben Bessenyei Ferenc játszott, de ráadásul azok között, amiket megőriztek, egy sincs, ami az ő pályáján fontos szerepet játszott.      Akár hiszik, akár nem, a televízió archívumának listája szerint mindössze 10, azaz TÍZ színházi előadás maradt fenn Bessenyei Ferenc szereplésével abból a 124 bemutatott darabból, amiben 1958-tól – tehát a rendszeres televíziózás megindulásától – játszott. És ezek közül mindössze csak 1, azaz egy, ami emlékezetes volt: a Mathiász panzió, de ez is csak azért, mert Feri nagyon szerette, de a színháztörténet ezt sem tartja számon. A Nemzeti Színházból, azaz anyaszínházából, ahol 1981-ig 21 évadot játszott, majd 1981-től haláláig a tagja volt) 2, azaz KÉT olyan előadást őriz a tévé, melyben ő is játszott (A vezérkari főnök, Tiszták), és ezek közül 1, azaz egy, az elő, amiben főszereplő: ez „A vezérkari főnök” (amit Feri szintén kedvelt, de rajta kívül valószínűleg ezt az előadást sem tartotta számon senki más).      A Madách Színházban eltöltött 11 évadból a Mathiász panzión kívül még megmaradt a Rosmersholm (egy nagyon rossz darab abszolút téves szereposztással), a Hatodik napon és az Egy vadász halála, mind a három jelentéktelen darab, mégha Feri jól is játszott bennük.      A Szegedi Szabadtéri Színpadról – ahol a statisztika szerint a mai napig Bessenyei Ferenc szerepelt a legtöbbször: 16 előadás résztvevője volt 1959 és 1990 között – e 16 előadásból egyedül a 15-iket, azaz az 1979-ben bemutatott Antigone előadást őrizték meg (nem tudni, hogy minek, hiszen nagy bukás volt, a darab egyáltalán nem illett a hatalmas szabadtéri színpadra – Feri szerencsére nem játszott benne főszerepet). Történt mindez úgy, hogy korábbi előadásai nagy részét annak idején felvették és sugározták is! (Szegedi rádiós közvetítései közül az 1963-as Szentivánéji álom maradt meg, és az én "privát", azaz nagyon rossz mínőségű hangfelvételem (ami a televíziós adás mikrofonos felvétele) az 1971-es Dózsa előadásról.)      A fennmaradó 3 archívumban megtalálható felvétel a Bartók Gyermekszínházban (Hókirálynő 1963.), a Játékszínben (Retro 1982.), és a Mikroszkóp Színpadon (A nap, amelyen a pápát elrabolták 1986.) készült. Ezt a siralmas mérleget egyáltalán nem enyhíti, hogy 5 nagy színházi szerepének, azaz előadásának elkészítették a stúdióváltozatát: Fáklyaláng (1963), Az áruló (1973), Othello (1975 – Madách színházi előadás), Széchényi (1975) és Galilei (1977). Ezeken a színházi előadásokat másoló stúdiófelvételeken kívül, szerencsére, elkészült még az ő főszereplésével a Sir John Falstaff (1977), a Lear király (1978) és A két Bolyai (1978) című színdarabok tévés felvétele is. Ezek közül a Fáklyaláng, az Othello, a Galilei, a Falstaff és a Lear király videón, illetve dvd-n is megvásárolható. (Arról, hogy ezek a studiófelvételek egyáltalán nem, illetve miért nem pótolják a színházi előadásokat, ITT lehet olvasni. Bessenyei Ferenc a tévé képernyőjén első alkalommal az 1957. október 4-én vetített Láz című játékfilmben volt látható, melynek filmszínházi bemutatója 1, azaz egy nappal azelőtt zajlott le! Ez a dátum már beleesik eltiltása idejébe, de, mint már máshol írtam, nem csak vele történt meg, hanem más színészekkel is, hogy filmet ugyan nem készíthetett, de kész filmjeit bemutatták a mozikban és a tévében is. Bessenyei Ferencnek 1957-től 1960-ig a tévében sugárzott műsorairól ezen az oldalon található részletes leírás. A színházi előadások, sportrendezvények és propaganda műsorok szinte kizárólagos közvetítésének korszaka körülbelül 1963-ban ért véget. Ekkor kezdődött a tévéjátékok, tévéfilmek, tévésorozatok nagy korszaka, ami az 1980-as évek kezdetétől fokozatosan szorult vissza, míg az évtized végére gyakorlatilag teljesen megszűnt. De a tévé eme fénykorában nemcsak tévéjátékok sora készült, hanem rengeteg irodalmi műsor is. Ilyenek voltak az éveken át készített Költészet (1964-1976), Fáklyavivők (1966-67), Világirodalmi magazin (1967-70), Nyitott könyv (1971-72), Vers mindenkinek (1981-1996) című műsorok, melyeknek jelentős részében Bessenyei Ferenc is szerepelt (a műsorok címe utáni zárójelekben jelzett időszakokban). Egy kicsit később megjelentek az ismeretterjesztő és a különböző magazin-műsorok, mint például a Színházi album (1970-79), Világnézet (1982-82), Jelképtár (1993), Művészportré, Stúdió (1982-92), És színész benne minden férfi és nő (1974). Ezeken a rendszeresen jelentkező műsorokon kívül természetesen voltak még születésnapi megemlékezések, melyek szintén lehetőséget adtak versek, regény- és színmű-részletek bemutatására.      Ahogy csökkent a prózai műsorok száma, úgy nőtt a zenéseké és a politikaiaké. Az 1970-es évek, de még inkább az 1980-as évek elejétől egyre több szórakoztató zenés összeállítást sugárzott a televízió, és ezek voltak azok, amik a legkésőbb tűntek el a képernyőről. Ilyen többrészes műsor volt a Rohan az idő, Dallamról dallamra, Operettről operettre, Sanzonparádé, Zenebutik, majd a Bongó, Nem csak a 20 éveseké a világ, és legvégén a Slágertévé. Miután ezeket mind megszűntették, színészeket a nézők már csak az Önök kérték, és a 2009 végén induló Hogy volt?! nosztalgia műsorban (és az ismétlésekben) láthatnak. De a tévé nemcsak az írók, költők munkásságáról emlékezett meg, hanem elég hamar elkezdett – hasonlóan a rádióhoz – színészekről, színészekkel is önálló műsort készíteni. Tudomásom szerint Bessenyei Ferenc volt az első, akivel egy ilyen összeállítás megjelent – Színház … Bessenyei Ferenc est, Portréfilm Bessenyei Ferencről címmel –, amit az M3 csatorna 2014. február 15-én ismételt meg először az 1963. március 24-i bemutatása óta.      Ahogy fogytak a tévéjátékok és a nívós prózai tévéműsorok, annál jobban gyarapodtak a zenés műsorok mellett a riportok, beszélgetések, köztük Bessenyei Ferenccel is. Az 1963-as Bessenyei-esthez hasonló színvonalú volt az 1974-ben az „És színész benne minden férfi és nő” című sorozat Csehov-ról szóló műsora Bessenyei Ferenc főszereplésével.      A következő említésre méltó riport-műsor, ami vele készült, az 1986 decemberében sugárzott Mestersége színész volt. E műfajban megemlítendő még az előadóestjéről készült „Egy este a Koronában” (1987), a „Legyen a vendégem” című Rátonyi-féle sorozatban a vele készült rész 1988-ból, a 70 éves születésnapja kapcsán készült Erkel színházi gála, majd a 80., 82. és a 85. születésnapja alkalmából készült műsorok, az 1998-as „Örökös tagság”, a 2000-ben készült „Théma”, a 2003-ban a Nemzet Színészeivel készült „Őrzők” vele készített része, a 2003-ban Kolozsi Béla és a 2004-ben Csenterics Ágnes készítette hosszabb riport-műsor, a „Bessenyei Ferenc vendégei voltunk” – az utóbbit halála után a televízió többször megismételte. Halála után róla készült a több mint két órás „Hogy volt?!” című népszerű sorozat 2010. február 7-i adása (a későbbi ismétlésben ennek rövidített változatát adták le). Az itt következő tévés szereplista a következő felvételeket tartalmazza: Minden színházi közvetítést, minden tévé-játékot és -filmet. Ezeken kívül az EGYÉB rovatban eleinte csaknem minden, majd a későbbi években már csak a legjelentősebb, az előző kategóriákba nem tartozó műsort. A mozifilmek tévés vetítése nem szerepel a listán, mert ezekről feljebb már részletesen szó volt. Vastag betüvel állnak azok a műsorok, melyek a tévé listája szerint az archívumban ma is megvannak. (Hogy a többit tényleg mind letörölték-e, nos, még ez sem egészen biztos, hiszen a tekercseknek még a fele sincs feldolgozva, így még az is előfordulhat, hogy valamikor újabb, eddig letöröltnek vélt felvételek kerülnek napvilágra, bár erre a fentebb elhangzott okok miatt a Bessenyei-műsorok esetében kevés a remény.)      A tévéműsorokat sokszor ismételték, például a második csatorna elindításakor, évfordulókon, ünnepeken és délelőtti műsorokként is, de a listán CSAK az első sugárzás időpontja szerepel. (Az első fotón a Rádió és Televízió Újság címlapján Bessenyei Ferenc az 1968-ban sugárzott Két hétfő emléke című, a második fotón az 1966-ban készült Rembrandt című tévéjátékban látható, az utóbbiban a fiát játszó Kovács Istvánnal.) TÉVÉ-SZEREPLÉSEINEK LISTÁJA Vastag betüvel kiemelve állnak azok a műsorok, melyek a tévé listája szerint az archívumban ma is megvannak. A "normál" betűvel állókat sugárzásuk után (valamikor) törölte a televízió. A videómegosztó, illetve a honlapon megnézhető műsoroknál megadtam a pontos elérhetőséget. 1957-1962       1963-1968       1969-1972       1973-1976       1977-1980       1981-1986       1987-2004 1957-TŐL 1962-IG Évszám Színházi közvetítés Tévéjáték Tévéfilm Egyéb 1957 szinkron (Othello) 1958 Kapunyitás 1959 1959 1959 Ljubov Jarovaja Bánk bán Budai Nagy Antal – Szeged 1960 1960 1960 1960 1960 1960 Ványa bácsi Antonius és Cleopatra Zsuzsi Vasárnapi vers Nagyvilág-est Szilveszter 1960 1961 1961 1961 Bánk bán Az ember tragédiája – Szeged Szilveszteri előzetes 1962 1962 1962 1962 1962 1962 1962 1962 1962 1962 1962 Élő holttest Hajnali tűz A medve Az ember tragédiája – Szeged Az imádó férj TV irodalmi klubja Hogy volt? És Ön mit tud TV irodalmi klubja Majakovszkij-est Szilveszter éjszaka 1963-TÓL 1968-IG Évszám Színházi közvetítés Tévéjáték Tévéfilm Egyéb 1963 1963 1963 1963 1963 1963 1963 1963 Othello Elektra Fáklyaláng Kreutzer szonáta Az Epeiosz akció Bessenyei est szinkron (Candide) szinkron (Éljen a vakáció) 1964 1964 1964 1964 1964 1964 1964 1964 1964 1964 1964 Holnap folytatjuk Hókirálynő Cégtábla Benda színész... Példázat III. Az idegen ember Budai Dénes-est Költészet Költészet szinkron (Élők és holtak) Szilveszter 1964 1965 1965 1965 1965 1965 1965 1965 1965 1965 Agónia Kispolgárok Mathiász panzió Boldog új évet Rüdiger úr A helység kalapácsa Két találkozás szinkron (Julius Caesar) szinkron (Bűnügyi m.) szinkron (Út a kikötőbe) 1966 1966 1966 Rembrandt Garfunkel és a többiek Hétköznapi történetek III. 1967 1967 1967 1967 1967 1967 1967 1967 1967 1967 1967 Rosmersholm Dekadencia Bemutatkozás Szerencsevadászok Csónak jön a tavon Oly korban éltünk I.-IV. Máglyák Firenzében Arany János-est Öregember ... Tavaszi bezsongás Arany: Toldi I. 1968 1968 1968 1968 1968 1968 1968 Két hétfő emléke Fizikusok a színpadon Malva Két kedves halála Kölcsey-est szinkron (Woyzeck) Költészet 1969-TÓL 1972-IG Évszám Színházi közvetítés Tévéjáték Tévéfilm Egyéb 1969 1969 1969 1969 1969 1969 1969 1969 1969 Viharos alkonyat Iphigenia Auliszban Az ezerkettedik éjszaka Legenda a páncélvonatról Az ember tragédiája Ady-műsor Költészet Öreg ember a hídnál szinkron (Casablanca) 1970 1970 1970 1970 1970 1970 1970 1970 1970 1970 Széchenyi Szerelmem, Elektra Zrinyi (részlet) Galilei élete (részlet) A fehér kór A fejedelem Újra a kezdet Ekklézsia megkövetés Valaki a sötétből szinkron (Virinea) 1971 1971 1971 1971 1971 1971 1971 1971 Uri muri – Margitsziget A félkegyelmű Csendélet Ágis tragédiája Rugósoron Irgalom (részlet) Színházi album Szilveszter 1971 1972 1972 1972 1972 1972 1972 1972 1972 1972 1972 1972 1972 1972 1972 A vezérkari főnök Dózsa – Szeged Az Arbát meséi A képzelt beteg Pályakorrekció Tragédia a telepen Kisérleti dramaturgia Kegyenc (részlet) A tűz balladája A fekete város Diagnózis Színházi album Rendkívüli ki mit tud Illés E: Vallomás 1973-TÓL 1976-IG Évszám Színházi közvetítés Tévéjáték Tévéfilm Egyéb 1973 1973 1973 1973 1973 1973 1973 1973 1973 1973 1973 1973 A Lúdláb királynő Az áruló Trójai nők Az 1001. kilométer A lámpás Egy óra múlva itt vagyok Velünk kezdődik minden Zrínyi szinkron (Hamlet) Ez is operett... szinkron (Anjuta útja) Színházi album 1974 1974 1974 1974 1974 1974 1974 1974 1974 1974 1974 1974 1974 1974 1974 1974 Ivanov Kvitt Galilei élete (részlet) Méz a kés hegyén Enyém a világ Electra A menekülő herceg Cserepes Margit házassága Intőkönyvem története Petőfi-műsor Ez is operett... A színész kérdez Sanzonról sanzonra A költő felel A költő felel A költő felel 1975 1975 1975 1975 1975 1975 1975 1975 1975 1975 1975 1975 1975 Csalóka szivárvány Volpone Keresztút Széchenyi Felelet Csodadoktor Kapupénz Tavasz van A költő felel A költő felel Színházi album Quesimodo versei Antikvárium 1976 1976 1976 1976 1976 1976 1976 1976 1976 1976 1976 András kovács királysága – Eger A fejedelem A fej Othello Mérnök úr vagyok A délibábok hőse Csongor és Tünde Beszterce ostroma Rohan az idő I. Rohan az idő II. Rohan az idő III. 1977-TÓL 1980-IG Évszám Színházi közvetítés Tévéjáték Tévéfilm Egyéb 1977 1977 1977 1977 1977 1977 1977 1977 1977 1977 Magyar Dekameron – Eger Abelard és Heloise Így írtok ti A tű foka (részlet) Galilei Sir John Falstaff Robog az úthenger Szerelem bolondjai Költészet riportfilm (Madách Sz) 1978 1978 1978 1978 1978 1978 1978 1978 1978 1978 1978 1978 Colbert Világnézet Világnézet 11. Rohan az idő IV. Világnézet 12. Világnézet 13. Világnézet 17. Világnézet 21. Világnézet 22. Világnézet 24. szinkron (Talpuk alatt..) szinkron (Az oroszlán t.) 1979 1979 1979 1979 Tárlat az utcán – Irod. Sz. Antigoné – Szeged Lear király Kiálts, város 1980 1980 1980 1980 1980 1980 1980 1980 Egy vadász halála A hatodik napon 2000 „minthogy” A két Bolyai Bolondok kvártélya nóta (Felvonulók kérték) Terefere 4. A vén cigány 1981-TŐL 1986-IG Évszám Színházi közvetítés Tévéjáték Tévéfilm Egyéb 1981 1981 Abban az egyetlen pillanatban Emlékszel még? 1982 1982 1982 1982 1982 1982 1982 1982 A helytartó A tanúk szinkron (Hugó, a viziló) szinkron (Casablanca) Arany: Rendületlenül Ház-tartás Ady műsor Világnézet 46. 1983 1983 1983 1983 1983 1983 1983 Nyomozás Mint oldott kéve A béke szigete Hajdú Júlia est Főzőcske Medvetánc Szilveszter 1984 1984 1984 1984 1984 1984 1984 1984 Retro Különös házasság Sanzonest Sanzonest Operettest Arany: Domokos napra Téltől tavaszig Szilveszter 1985 1985 1985 1985 1985 Tiszták A magyar dal ünnepe Farkas Ferenc est Zenebutik Szilveszter 1986 1986 1986 1986 1986 A nagymama A falu jegyzője Sanzonest Szemlér F. vers Mestersége színész 1987-TŐL 2004-IG Az 1986 utáni évek tévéműsorai már nem érdemlik meg, hogy a műsorújság további évfolyamait alaposan végigböngéssze valaki. A Rádió és Televízió Újság 1950-es évvel kezdődött részletes áttanulmányozása során az 1986-os évfolyam az első, ahol teljesen világosan érezni lehet, hogy ez már valami egészen új világ, hogy a rádióban és a tévében a kultúra-csinálásnak és a tájékoztatásnak alapjaiban változott meg a módja, a szellemisége (ahogy ezt az 1986. év végén sugárzott, de hónapokkal korábban felvett „Mestersége színész” című műsorban Bessenyei Ferenc kifejtette). Jellemző erre a változásra, hogy 1986-ban kezdték el vetíteni az első brazil szappanopera-sorozatot. A változás persze nem egyik napról a másikra zajlott le, és már az 1980-as évek elején elindult, de eddigre érte el azt a fokot, hogy már nem csak a Bessenyei Ferenc érzékenységű emberek számára is érezhetővé vált. Ugyan egy ideig – körülbelül az 1990-es évek első harmadáig – még készülgettek tévéjátékok, tévésorozatok, de ezek már egyre könnyedebb, mondhatni silányabb irodalmi anyagot dolgoztak fel, egyre szűkösebb keretek között, hogy végül ők is eltűnjenek a képernyőről. Ahogy nőtt a csatornák száma és a műsoridő hosszúsága, annál silányabb lett a műsor, míg el nem érte a mai minősíthetetlen szintet, jobban mondva szintelenséget. Az 1980-as évekkel egy másik fura jelenség is felütötte a fejét a televízió házatáján: Míg korábban a felvett anyagokat elkészítésük után elég gyorsan levetítették, addig 1980-tól kezdődően a várakozási idő feltűnően hosszúra nyúlt. Ez már csak azért sem érthető, és nem tekinthető logikusnak, mert egyre kevesebb magyar tévéjáték készült, egyre kevesebb magyar tévéfilmet vetítettek, tehát a sugárzás halogatásának „torlódás” semmiképpen nem lehetett az oka.      Bessenyei Ferenc ekkor sugárzott felvételei is hosszú hónapokig, sőt olykor évekig hevertek a dobozban, mielőtt adásba kerültek volna. Vagyis a tévés felvételek gyártási éve és vetítési éve 1980-tól kezdve szinte soha nem esett egybe. Ráadásul a tévéarchívum adatai ezektől az évektől kezdve egyre megbízhatatlanabbak. Ezt a „keveredést” egy példával illusztrálva: Az archívum adatai szerint a „Mint oldott kéve” tévéfilmsorozat gyártási éve 1977, ezzel szemben az 1981/19-es tévéújság egyik cikke szerint éppen ezidőben folynak a próbafelvételek, maga a sugárzás pedig csak 1983 márciusában kezdődik. Vagy egy másik példa: a „Vers mindenkinek” című sorozat (melynek részeit szombat esténként vetítik, és amiben legtöbbször egyetlen színész egyetlen verset mond el) készítői hol új felvételt adnak le, hol egy régi irodalmi műsor anyagából vágnak ki egy verset. Ugyanezt a módszert használják a zenés műsoroknál is: maga a keret, és a számok egy része új, más részük korábbi adásokból „kölcsönvettek”. Ebből következik, hogy nem minden szám, mely olyan műsorban látható, aminek közreműködői között Bessenyei Ferenc neve is szerepel, készült valóban ebben az időszakban (és nem jóval korábban egy másik műsor számára). Mivel a tévéújság rendszeresen beszámolt a jelentősebb műsorok előkészületeiről, a gyártás valódi évét ezekből a cikkekből és olykor a szereplők halálozási évének ismeretéből lehet a leginkább kikövetkeztetni.      A televízió 1986. április 3-án sugározta a Csiky Gergely „A nagymama” című színdarabjának televíziós változatát Horváth Z. Gergely rendezésében és Dajka Margit főszereplésével. Dajka Margit másfél hónappal a vetítést követően hunyt el. A tévé archívumában a tévéjáték gyártási éve 1985. A televízió-újság 1985/12. számában, vagyis március végén képpel illusztrált riport jelent meg negyedéves főiskolásokkal, köztük Varga Máriával, aki elmesélte, hogy már több tévés produkcióban játszott, többek között A nagymamában Mártát, és „nagy izgalommal” várja, „hogy mikor kerülnek a tévéjátékok a néző elé”. A cikkhez csatolt fotón ő látható Dajka Margittal és Gobbi Hildával a tévéjáték egyik jelenetében. Ezek szerint „A nagymama” 85 márciusában már – régen – dobozban volt, mégis csak több mint egy évvel később tűzték műsorra, nem sokkal a főszereplő halála előtt. Ráadásul a televízió 1986 elején Dajka Margit sorozatot indított el, „A nagymama” pont e sorozat befejező adása lett. Dajka Margit tüdőrákban hunyt elő hosszú betegség után. A színészvilágban ismert az a babona, hogy az a színésznő, aki eljátssza Szerémi grófnét, hamarosan meghal. A televízió újság minden nagy színész és rádiós/tévés dolgozó haláláról megemlékezett – Dajka Margitról viszont nem.      Mindezek az adatok találgatásokra adnak okot: A forgatáskor nyilván mindenki tudott már Dajka betegségéről, a vetítést talán ő tiltotta meg. Vagy tekintettel a babonára az illetékesek határoztak úgy, hogy várnak a bemutatással. A sorozat elindítását netán utolsó tisztelgésnek szánták a nagybeteg színésznőnek. – De akármi is volt a halogatás oka, a babona végülis újabb táptalajt kapott. Bessenyei Ferenccel a filmszakma nem bánt nagyon jól, nagy szerepeiért sem osztogatta az elismeréseket. Ezért örvendetes, hogy két 1983-ban vetített tévéfilm – „A béke szigete” (aminek forgatását 1981 nyarán fejezték be, és amit 1983. szeptember 9-én vetítettek először) és „A nyomozás” (aminek forgatása 1982 áprilisa előtt volt, és amit 1983. február 17-én vetítettek) – főszerepéért 1984-ben (1984. január 27-én) megkapta a Film- és Tévé-kritikusok Díját. E két alakításáról a tévés szerepeiről készült oldalon olvashatnak. Érdekesség, hogy az 1984-es Filmévkönyv egyetlen említést sem tesz erről a kitüntetésről, holott a filmszemlén díjazottak nevét leközli. Bessenyei Ferenc esetében sajnálatos módon van még egy lehetőség, hogy a sugárzott műsorok készítésének időpontját meg lehessen állapítani: Ez az a körülmény, amiről életének bemutatásakor már szó volt, és ami egész további pályájára roppant negatívan hatott ki: Komoly elhízása, ami ugyan már 1988-tól látható volt, de csúcspontját az 1990-es évek elejére érte el. 1990-től 1997-ig ez a legfeltűnőbb rajta, ha megjelenik valamilyen műsorban. Sajnos, ebbe az időszakba esik utolsó jelentős tévéjátéka, a Rablólovag is, amit az a Hajdufy Miklós rendezett (az egész film ITT tekinthető meg), akivel számtalanszor dolgozott már együtt (például A béke szigetét is ő rendezte), és aki még ezt követően is sok tévéműsort forgat, de őt már nem hívja többé. Az a következetes nemtörődömség, amivel a televízió Bessenyei Ferenc színházi működését kezelte, ezekben az utolsó években sem változott, sőt, ha egyáltalán még lehet, csak növekedett is. Az 1985. és 1986. nyarán a Margitszigeten bemutatott Garas Dezső rendezte Csárdáskirálynő előadásból, amiben ő játszotta Kerekes Ferkót, csak két kisebb részletet vettek fel; ezeket olykor, például a Hogy volt?! című műsorokban látni lehet a tévében. Az 1986 novemberében a Mikroszkóp Színpadon Ruszt József rendezésében bemutatott „A nap, amelyen a pápát elrabolták” című darabot, amiben ő alakította a pápát, azonban felvette és megőrizte a televízió (talán azért, mert ehhez a többi Bessenyei-előadást gondosan letörlő személy nem fért hozzá – a felvételt ugyanis nem a szokásos stáb készítette –, vagy nem tartotta fontosnak a letörlését). Ezen, a Bessenyei-pálya számára egyébként nem annyira fontos előadáson kívül azonban még ebben az időszakban sem tartották semmilyen más szerepét megőrzésre érdemesnek és méltónak az utókor számára.      Holott kora miatt már az idő is sürgetett, hogy ezt utoljára még megtehessék, és már nyersanyag-hiányra sem hivatkozhattak. De se az 1987-ben a Várszínházban bemutatott Galileit, se a Zorbát (ezt valószínűleg jogdíj-problémák miatt), se A kassai polgárokat (ez utóbbi elég rossz mínőségben a színház saját felvételeként kapható a WARHOL GALÉRIÁBAN) –, de ami a legkevésbé érthető, az 1994-ben bemutatott Lear királyt sem. Holott ez utóbbiban Bessenyei Ferenc mellett Sinkovits Imre és Kállai Ferenc is játszott, másrészt ez a remek előadás és alakítás – mivel ekkor töltötte be 75. életévét – nyilvánvalóan utolsó nagy színpadi szerepének számított, s mint ilyen, már csak a színháztörténelem számára is fontos lett volna.      [Ennek az elképesztő nemtörődömségnek, sőt, ellenséges hozzáállásnak (amit képtelenség puszta véletlennek tartani), amit a televízió illetékesei mutattak Bessenyei Ferenc színházi pályája iránt, kiváló tanúbizonysága az 1963-tól 1968-ig tartó időszak – lásd a fenti listát: Az ekkor bemutatott 32 előadásból nyolcat közvetítettek, de ebből csak hármat őriztek meg, és ezek között nincs ott a Fáklyaláng, vagy az Othello, vagy a Kispolgárok (melyeknél a jogdíj kérdése semmilyen szerepet nem játszott), de ott van a gyermekszínházi Hókirálynő és Ibsen egyik legrosszabb műve, a Rosmersholm! Ez is mutatja, hogy nem a nyersanyaghiány miatt nem vettek fel, vagy felvettek, de töröltek Bessenyei-előadásokat (hanem nagyonis személyes érdekek: féltékenység, irigység és hasonlók miatt; olyasmik miatt, melyek 1956, de főleg 1963 után egész pályáját végigkisérték)!] Összefoglalva tehát Bessenyei Ferenc tévés pályafutásának 1987. januárjától 2004. decemberig tartó időszakát, a következő mérleg készíthető el:      Színházi közvetítések: A 19 színházi előadása közül egyetlen egyet rögzítettek. Ez az egy a Mikroszkóp Színpadon 1988-ban bemutatott A nap, amelyen a pápát elrabolták című előadás volt, melyben Feri a színház igazgatójának, Sas Józsefnek a kérésére elvállalta a pápa szerepét.     Tévéjáték és tévéfilm: Ezekből hatban játszott. A már említett Rablólovagban, a Heltai Jenő írásaiból készült és Gyökössy Zsolt rendezte Írók, színésznők és más csirkefogók című irodalmi műsorban, a Vörösmarty Szép Ilonájából Vámos László által rendezett Erdők szép virága című zenés játékban – az öreg Peterdit alakította –, a Zilahy Tamás rendezte 1992-ben bemutatott Egy diáktüzér naplója című tévéfilmben, a 2000-ben sugárzott, Fazekas Lajos rendezte Az ingázó Eötvös című dokumentumjátékban – ő volt Eötvös József –, és utoljára a 2001-ben bemutatott Bujtor-filmben, a Zsaruvér és csigavér 2.-ben. Ezek közül egyedül a Rablólovag említésre méltó, a többiben pár jelenete van csupán.      Egyéb: 70. születésnapját 1989-ben az Erkel Színházban nagy gálával ünnepelték. 80. és 82. születésnapjáról otthonában, illetve a Kárpátia étteremben készült beszélgetéssel, illetve énekes műsorával emlékezett meg a televízió.      Számtalan riport készült vele, ezek közül kiemelkedett a tanyáján készült Örökös tagság (1998), a 2003-ban Kolozsi Béla készítette riportfilm. Rövidebb beszélgetés nagyon sok készült vele: néhány ezek közül: Csevegés (1991), Théma (2000), az Őrzők 2003-ból (beszélgetések a Nemzet Színészeivel).      Időközben az internetre már szinte minden ez időben vele készült riport felkerült: ezek linkjei ITT találhatók (és a lista folytatódik..). 1988-ban ő volt a vendége Rátonyi Róbert Legyen a vendégem, 1991-ben Maros Gábor című műsorának. De fellépett Medveczky Ilona, Domonkos Zsuzsa, Turay Ida színésznők önálló műsoraiban, és sok elhunyt színészről szóló megemlékező összeállításban. Kétszer (2000-ben és 2001-ben) volt meghívott vendége a Főtér című műsornak, ahol mind a két alkalommal sokat mesélt, énekelt és szavalt.      Részt vett sok gála műsorban, énekelt sok operett-, sanzon- és nótaesten, sok kívánságműsorban, sőt vendége volt egy Friderikusz-műsornak is (az egész riport ITT látható). Rendszeresen fellépett a szilveszteri nótacsokrokban. Számtalanszor volt vendége az Önök kérték, a Stúdió, a Zenebutik, a Bongó, a Slágertévé adásainak. Többször meginterjúvolták 1956-ra emlékező műsorokban. A 2000-es évektől gyakran megfordult a Napkelte című műsorban (halála előtt három nappal sugározta a tévé a Napkelte utolsó vele készült műsorátezzel az eseménnyel kapcsolatban lásd a honlap következő cikkét). Végezetül szót kell még ejteni más tévécsatornáknál való szerepléséről is. Ezek közül a legfontosabb a DUNA Televízióban 1994-ben „Költők társaságában” címmel készített műsor, aminek keretében összesen kilenc verset és egy novellát mondott el. A DUNA Televízió 2002-ben március 15-e alkalmával is készített vele egy műsort, amiben öreg Kossuthként mondta el gondolatait. Ugyancsak itt készült számos, igényes beszélgetés vele: Bekezdések, Esti kérdés, Harmónia stb. címmel.      A többi tévécsatorna vele készített műsoraiból kiemelkedik a Juszt Lászlóval folytatott beszélgetése 2004 őszén az ATV-ben, és a Bóta Gáborral folytatott beszélgetése a Budapest Televízióban 2000-ből. Az RTK klub 1956-tal, évfordulókkal vagy valamilyen más vele kapcsolatos fontos eseménnyel kapcsolatban készített vele rendszeresen beszélgetéseket, így történhetett, hogy a tanyáján forgatott utolsó műsort (a róla megjelent Férjem, a Komédiás könyv kapcsán) éppen ők készítették Találkozások címmel. Élete utolsó évében és halála után sugárzott tévés felvételeinek felsorolásból természetesen nem maradhat ki a 170 évesek című Nemzeti Színház-i gálaműsor (2004. február 11-én), a Bessenyei Ferenc vendégei voltunk címmel Lajosmizsén 2004. augusztusában készült Nagy György-riport, temetésének élő közvetítése 2005. január 12-én (mindháromnak Csenterics Ágnes volt a rendezője). És a 2010. elején első ízben sugárzott Hogy volt?! című megemlékező műsor. Ha pusztán a számokat tekintjük, elmondható, hogy Bessenyei Ferenc az 1987-tól haláláig eltelt 18 évben is sokat foglalkoztatott színésze maradt a televíziónak, több mint 100 különböző műsorban (nem számítva a rengeteg ismétlést) szerepelt egyedül a „királyi” tévében. És ha maguk a műsorok nem is voltak mindig nívósak, Bessenyei Ferenc ezekben is mindig a legjobbat, a legnemesebbet igyekezte nyújtani. A szövegben említett felvételek linkjei ITT  és  ITT találhatók. (Az első kép a Rádió- és Televízió Újság 1983/36.számának címoldala, a második a Filmkritikusok díja, a harmadik A béke szigetének egyik jelenete) Feltéve: 2015. december 30. Utolsó frissítés: 2023. május 21. VISSZA          az OLDAL ELEJÉRE          TOVÁBB