|
|
|
|
1. Rembrandt 1966. 2. Csendélet 1971. 3. A színész kérdez 1974. 4. A képzelt beteg 1971. 5. A béke szigete 1983. 6. A nyomozás 1983. |
|
A béke szigete A nyomozás
A két film mind témájában, mind történelem-hűségében nagyon hasonlít egymáshoz.
1. Mind a két film, kiváltképp A béke szigete, jóval műsorra tűzése előtt készen volt. Nemeskürty István, A béke szigete forgatókönyvének írója, a tévéújság 1983/36., vagyis aheti számában, amelyen a tévéfilmet végre bemutatták, „Előszó A béke szigetéhez” című írásában így vall a film előéletéről: |
Az Új Írás 1980. 7. számában, az Ex libris-sorozat beszélgetéseinek keretében, Nádor Tamás egyik kérdésére válaszolva, megemlítettem Alapy Gáspárt, Komárom szabad királyi város polgármesterét, aki az üldözött zsidóság védelmében szembeszegült a nyilas uralommal, s ezért életével fizetett. Egy németországi haláltáborban halt meg 1945 februárjában. A terjedelmes cikknek ez az egyetlen bővített mondata váratlan feltűnést keltett. Barabás Tamás, aki maga is Komáromban szenvedett üldözöttként, nem
tudván az esetről, jogos gyanakvással utánanyomozott, s amikor maga is megállapította, hogy kétségtelen tényről van szó, elismerő szavakkal emlékezett meg Alapy Gáspárról. Mások viszont felfortyantak és haragos olvasóleveleket küldözgettek az Élet és Irodalomnak: miféle dolog ez megint, hogy a régi úri világ egyik jellegzetes képviselőjét igyekszünk tisztára mosdatni, aki huszártisztként teniszezett, hintón járt és kizsákmányolta a szegény népet… Ismét mások köszönetüket fejezték ki, hogy végre szóba került a polgármester neve, mert sok üldözöttet mentett meg, amíg tehette. Akadt levélíró, egy falusi kereskedő, aki szabályos büntetőjogi felelősséget vállaló igazoló írást küldött, ebben bizonyítva: életét köszönheti Alapy Gáspárnak. Néhány hónap múlva aztán, 1981 januárjában Hajdufy Miklós nevében felkért Szántó Erika: írnék tévéjátékot a témából. 1981 májusában fejeztem be a forgatókönyvet; 1981 nyarán vették filmszalagra. A béke szigete nem dokumentumjáték. Ifjúkori élményeim alapján több emlékből-ismerősből formáltam meg a Bessenyei Ferenc alakította főhőst, ugyanígy barátját, a Mádi Szabó Gábor által megelevenített bankárt és a többieket. Külön-külön azonban mindegyik mozzanat hiteles. Állatorvos nagyapám szeretetre méltó, zsörtölődő alakját is felidéztem. Mindez azonban szinte mellékes, és csak azért hangsúlyozom, mert nem szeretném, ha a film vetítése után történelmi oknyomozó láz törne ki az üggyel kapcsolatban. (A valóságos Alapy Gáspár például nem pontosan olyan körülmények között került a nyilasok fogságába, mint az a filmben látható.) Forgatókönyvem, s Hajdufy Miklós rendezése nem egyéb, mint egy tragikus történet múltunk tegnapelőttjéből: az erkölcsi helytállás példázata. |
| Pár hónappal korábban, 1983 február közepén, a tévéújság 1983/7. számában A nyomozás sugárzásával kapcsolatban is megjelent egy beharangozó cikk „A nyomozás” címmel, ezúttal Szántó Erika dramaturg tollából (A béke szigete dramaturgja is ő volt). |
Ezek szerint tehát A béke szigete már 1981 nyarán kész volt, de csak két évvel később 1983. szeptember 9-én mutatták be. A nyomozás gyártási éve az archívum szerint 1979. Ez valószínűleg téves adat, de a tévéfilm egyik szereplőjének halálából – Szénási Ernő 1982. április 14-én halt meg – arra lehet következtetni, hogy a forgatás 1982 áprilisa előtt már végetért (az utószinkron is). Tehát lehet, hogy ennek a filmnek a bemutatására elkészülte után csak egy évet kellett várni (ha viszont az archívumnak van igaza, akkor három évet).
Mivel mind a két filmnek van politikai háttere, és mindkét film ellentmond az uralkodó ideológiának, miszerint a régi „urak” egytől-egyig gazemberek voltak – lásd Nemeskürty István cikkét –, logikus, ha a politika terén – is – keressük a magyarázatot a késlekedő bemutatásokra. És ott azt találjuk, hogy Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára és ezzel az SZU mindenható vezetője 18 éves „uralkodás” után 1982. novemberében halt meg. És a főtitkári poszton őt követő keményvonalasnak tartott, Jurij Andropov, 1983-ban már halálos beteg volt, majd 1984. február 9-én meg is halt. Őt a jóval gyengébb és szintén halálos beteg Konsztantyin Csernyenko követte, de ő is csak egy évig volt főtitkár, hogy aztán 1985. március 20-án bekövetkezett halálával átadja helyét Mihail Gorbacsovnak, aki aztán végleg felszámolta az SZU-t és mindazt, ami ahhoz tartozott. Persze ez csak spekuláció, de ha meggondoljuk, hogy a Hegedűs a háztetőn-t is szovjet parancsra kellett levenni a műsorról, ahova Csernyenko halála után kerülhetett csak vissza – 1985. május 24-én mutatták be másodszor –, akkor abban is lehet igazság, hogy e két tévéfilm, melyeknek mondanivalója, erkölcsisége annyira eltért az előírttól és az eddig megszokottól, bemutatását is jobbnak látták olyan időkre halasztani, amikor a politikai helyzet erre megfelelőbbnek mutatkozott.
2. A második hasonlóság a két film között, a drámai befejezésük. Mind a kettő hűen követi a történelmi valóságot, de a végén a főhős személyes drámáját, sorsát „színpadiasabban” mutatja be, mint amilyen az a valóságban volt, ezzel is kiemelve a filmek erkölcsi mondanivalóját. Alapy Gáspár, ahogy Nemeskürty István célzott rá, nem az elhurcolt komáromi zsidókkal megy végzete, a német koncentrációs tábor felé, ahogy a filmben, hanem lemond hivataláról, de nem menekül el, hanem megvárja, hogy a Gestapó letartoztassa és elhurcolja Dachauba, ahol aztán alig pár hónap múlva, meghal.
A nyomozás film cselekménye is híven követi a valós történéseket, Dr. Nagy rendőrfőtanácsos és Beniczky Ödön belügyminiszter is úgy viselkedik a filmben, ahogy a valóságban is, és a filmben is szóba kerül az a büntetés, amit kiállásukért, a Horthy-féle rendszernek nem tetsző „munkájukért” – nevezetesen, hogy felderítették a bűnügyet és pontosan megnevezték a gyilkosokat – kaptak. De a film a főszereplő, a hivatásának élő és azt komolyan vevő Dr. Nagy egzisztenciális bukásával – megalazásával, lefokozásával, a toloncügyi osztály élére való kinevezésével – nem elégszik meg, hanem fizikailag is likvidálja. A Somogyi-féle bűntényt eltussolni igyekvők bérgyilkosokkal megöletik.
3. A harmadik hasonlóság, hogy bár mind a két film valóságos történetet dolgozott fel, és olyan témát érintett, ami elkészítésük idején a fő ideológia irányvonal részét képezte: a zsidók üldözésének, illetve a fehérterror rémtetteinek az elítélése, mégsem e politikailag korrekt témákat állította az események középpontjába, hanem egy, a „politikailag helytelen” oldalon álló személy sorsát, erkölcsi magatartását, majd elveiért vállalt végzetét. Ezt a feladatot: vagyis a főhős sorsát nem a társadalmi problémák bemutatásának kárára emelni ki, mind a két film alkotói kitűnően, kiváló arányérzékkel oldották meg. Hogy ez ilyen jól sikerült, abban óriási szerepe volt Bessenyei Ferenc személyének, hiszen az ő „súlyos” alakítása tette lehetővé, hogy a figyelem elsősorban őrá, az ő döntéseire terelődjön,
A két főszerep, Alapy Gáspár polgármester és Dr. Nagy Károly detektívfőnök megformálása hálás szerep volt, és Bessenyei Ferenc mindkettőt kiválóan, megindítóan játszotta el. Úgy alakította szerepeit, hogy miközben mindkét filmben megmaradt egyszerű polgárnak, tiszta viselkedésükön és tragikus sorsukon keresztül mindkét figurát nagy történelmi hőseinek a sorába emelte. A téma is hálás volt, a társadalmi mozgolódásba és a politikai változásokba is jól illett, nem meglepő hát, hogy a film- és tévé-kritikusok végre szakmai díjukkal tüntették ki, amit egyébként már ezer éve megérdemelt volna. A televízió a Hajdufy Miklós rendezte A béke szigete című tévéfilmet néhányszor megismételte, szemben a Horváth Ádám rendezte A nyomozás cíművel, amit, tudomásom szerint, bemutatása óta nem vetítettek többet. Pedig mindkét film azon alkotások közé tartozik, melyeket érdemes többször megnézni, hogy jobban megérthessük és értékelhessük.
|
|
|
wmv fájl, 5:35 p; 6,18 MB
A nyomozás |
![]() |
|
![]() |
![]() |
|
|
|
|
A BÉKE SZIGETE A NYOMOZÁS
|