BESSENYEI FERENC születésének 98. évfordulója 1919. FEBRUÁR 10. – 2017. FEBRUÁR 10. Az idei születésnapi megemlékezés egy nagyon becses felvétellel kezdődik, amit az idei Bessenyei Ferenc Művészeti Díj január 22-i, hódmezővásárhelyi átadásáról szóló beszámolóra tettem fel: Az egyik idei díjazott, Kovács Zsuzsa és Bessenyei Ferenc drámai kettőse a Hegedűs a háztetőn című musicalből: a Búcsú a szülői háztól. Erről a kettősről és dalról Kovács Zsuzsa a „Férjem, a Komédiás” című könyvben így vallott:      „Egyszer lehívtak Szegedre egy gálaműsorra, és ott is azt kérték, hogy ezt a számot [a Hegedűs-beli búcsújelenetet] énekeljem. Furcsának tartottam, de végül is beleegyeztem. Egy táncos, népszerű szám után levettem az ékszereimet, beljebb gomboltam a ruhámat, és álltam ott a színpad közepén, s tiszta, jó lélekkel, nyílt szívvel és idegrendszerrel végigzokogtam ezt a „Búcsú a szülői háztól” című dalt. Mivel én odavalósi vagyok, a közönség még azt is érezte, hogy ez egy kicsit nekik is szól; ez a nő ugyan otthagyta őket, de azért szép dolog, hogy tőlük került fel a fővárosba. Vannak olyan színházi pillanatok, amelyek megismételhetetlenek. De hát ezekért érdemes színházba járni. Az egész előadás, de különösen ez a jelenet, életem egyik legcsodálatosabb élménye volt, minden este, amikor játszottunk. És még most is összeszorul a torkom, ha felidézem, ahogy megfogta a kezem, és én néztem a kezét. Érted, most nemcsak azért bőgök, mert isteni jó volt, hanem azért, mert akkor nekem is sokkalta jobb volt. Ahogy készültünk a jelenetre, Feri mindig elmondott egy titkot, például az édesapjával kapcsolatban. Ez mindig váratlanul ért, és nagyon megdöbbentett, ugyanakkor fölöttébb megtisztelt. Őszinte megnyilvánulásai ajándékot jelentettek a lelkemnek. Sétáltunk a díszlet előtt, hogy a hátunk mögött át tudják díszíteni a színpadot, és ő elvette tőlem a fonott kosaramat, amit viszek magammal Szibériába. A színész életében ezek a legértékesebb pillanatok. Számomra az volt, a dal is, és az, ahogy ő szeretett engem. Ezt a jelenetet mindig mindenki megemlítette. Még az akkori férjem, Szörényi Levente is azt mondta, hogy bepárásodott a szemüvege, ahogy nézte. Ez a dicséret azért olyan nagy értékű, mert különben igen óvatosan bánt a gratulációkkal velem kapcsolatban. … Az Operettszínházban addig is voltak nagysikerű előadások, operettek, sőt musicalek is. De ezek – hogy is fejezzem ki magam – operettszínházi sikerek maradtak, míg ez kimozdult az épületből, és nemcsak a színházban, de országosan is az egyik legjobb előadásnak számított. Minden színész eljött megnézni. Mint mondtam, voltak addig is jó előadások, de nem ez a fajta, drámai és minden más tekintetben kiváló értékű siker. Feri személye olyan mértékben tartotta az előadást, mint ahogy egy oszlop tart egy hatalmas kupolát. És mi ott voltunk biztonságban alatta. … Egy színészről látszik, hogy tudatosan játszik-e, vagy úgy alakít, hogy maga a figura áll a színpadon. Amit Feri csinált, ahhoz Bessenyei Ferencnek jóformán nem is volt köze, nem Bessenyei Ferenc, hanem Tevje volt ott. Minden porcikája, még a vére, a sejtjei is Tevjéhez tartoztak. Mindenki, aki benne volt abban az előadásban, mindegy mekkora szerepben, imádta őt is, meg az előadást is. Feltéve: 2017. február 11.

BESSENYEI FERENC születésének 99. évfordulója 1919. FEBRUÁR 10. – 2018. FEBRUÁR 10. A születésnapi ajándékokat egy olyan előadásból való részlet indítja meg, melyről már többször szó volt: A Nemzeti Színházban 1969. február 21-én mutatták be Száraz György „A vezérkari főnök” című drámáját, melynek címszerepét, Stromfeld Aurélt, a vezérkari főnököt Bessenyei Ferenc alakította. Mint már megírtam, Feri szerette és számon tartotta ezt a szerepét, még akkor is, ha a szakma nem vett róla tudomást. Ezért őrizte meg élete végéig azt a levelet, amit Stromfeld Aurél unokahúga írt neki, és ami az Emléktárgyait bemutató oldalon olvasható. Mint ahogy a következő kritika is, amit azonban fontossága miatt ide is bemásolok:      „Cinikus bennfentesek gúnymosolyát magamra vonva is azzal merem indítani gondolataimat, hogy Száraz nem az ötvenedik [m. m. a „Tanácsköztársaság” ötvenedik] évforduló premier-esélyeinek bűvöletében választotta tárgyát. Feltevésnél erősebb meggyőződésem alapja a dokumentumdráma tisztasága. Hamis pátosz és önámító egyszerűsítés nélkül, olcsó hatások pillanatsikerét kerülve próbálta színpadra állítani 1919 fontos epizódjait. Torokszorító történelmi szituáció főszereplőit idézi meg. … Bessenyei Stromfeldje nagyobb utat tesz meg, mint Száraz György hőse. Azt hiszem, ez annak köszönhető, hogy a kiváló művész a nagy történelmi szerepek gondolatvilágát mély személyes élményeként is magával viszi emelkedő pályáján. Kossuth, Széchenyi, Görgey [Feri ekkor egyidőben játszotta mind a négy hőst] megszemélyesítője, tragikus konfliktusok gondolkodó hőse találkozott Stromfeld Aurél alakjával. Bessenyei – magyarázkodó toldások kedvszegő erőlködése nélkül – sejteti, hogy a volt császári és királyi ezredes nemcsak megoldani, hanem érteni is szeretné a soha-nem-volt történelmi csapdát. A választás örvényeiből kiemelkedő hős morális-intellektuális győzelmét persze mégsem lehet szavak nélkül eljátszani.” (Dersi Tamás Eseménydramaturgia) (A bal oldali fotón Bessenyei Ferenc a szintén 1969-ben forgatott Dózsa című film címszerepében, a jobb oldali fotón A vezérkari főnök című dráma szerzőjének, az 57 évesen elhúnyt Száraz György írónak a sírja a Farkasréti temetőben) „A vezérkari főnök”előadását mind a rádió, mind a tévé még 1969-ban felvette. A rádióban ma már nem található meg a felvétel, de a tévé archívumában a mai napig megvan. A tévé először és valószínűleg utoljára 1972. március 21-én sugározta az előadást: Ez a felvétel nemcsak azért becses, mert Feri szeretette ezt a darabot, hanem azért is, mert ez az egyike azon 10, azaz tíz színházi közvetítésnek, amit a Magyar televízió Bessenyei Ferenc színpadi előadásaiból méltónak tartott a megőrzésre! Erről az elképesztő helyzetről a BESSENYEI FERENC ÉS A TELEVÍZIÓ című oldalon írtam. Nem hiszem el, hogy van még egy magyar színész, akivel a televízió így bánt, akit a televízió ennyire méltatlanul kezelt! A most feltett részlet a darab első felvonásának azon jelenete, melyben Böhm Vilmos (Őze Lajos) és Kun Béla (Avar István) meghozza Stromfeld Aurélnak a rossz hírt: a franciák azt követelik a magyaroktól, hogy a csehektől visszafoglalt területeket ürítsék ki. Másodikként a Hegedűs a háztetőn musical fő számát teszem fel, mégpedig abból az időből, amikor a színházban a darab még be volt tiltva, de a rádió és a tévé már újra műsorra tűzhette a musical népszerű számait. A felvétel 1976. nyarán készült a Csenterics Ági rendezte többrészes „Rohan az idő…” című zenés műsor számára.      Harmadikként ugyanennek a műsornak egyik következő adásában elhangzott „Átutazó vagyok itt a földön” kezdetű sanzont teszem fel, mely Bessenyei Ferenc előadásában eddig csak egy próba-hangfelvételen volt hallható a honlapon. Feltéve: 2018. február 10. VISSZA         ELEJÉRE PÁLYÁJA         SZÍNHÁZ         KEZDŐLAP         FILM-TV         EGYÉB         KÉPGALÉRIA